Csinos kupéból lett olcsó huligánautó, majd a kilencvenes évek klasszikusává érett az Opel Calibra, mely a Vectra alapjait igazította a szélcsatorna ízlése szerint.

Töményen adagolták a kilencvenes évek hajnalán az olyan sportosra szabott kupékat, mint a Honda Prelude, a Mazda MX-6, a Mitsubishi Eclipse és a Nissan 200SX vagy éppen a Toyota Celica. A japánok uralták a keresztmotoros kupék műfaját, melyekre az európai gyártók olyan autókat villantottak, mint a merész Fiat Coupé vagy a visszafogottabb Volkswagen Corrado, de a korszak legnagyobb sztárja az áramvonalas Opel Calibra volt.

Vectra, kupé ruhában

1988 októberében váltotta le a harmadik generációs Asconát a decens Vectra, melyből szintén készült négyajtós szedán, ötajtós liftback és kombi változat. Ezen már tökéletesen látszott, hogy az Opel formatervezői elkezdték gömbölyíteni az élére vasalt vonalakat, melyhez tökéletes átmenetet adott az áramvonalas Kadett. Az szentgotthárdi Astrát megelőző kompakt fejlesztése elképesztő összeget emésztett fel, a tervezéséhez már CAD programokat használtak és 1985-ben elnyerte Az Év Autója díjat is. Ebben az időszakban kezdték el a gyártók használni a számítógépeket, az Opelnél pedig kiegészítették azzal, hogy intenzíven használták a szélcsatornás teszteket.

1989. június 10-én mutatták be a frankfurti autószalonon (IAA) a Calibrát, melynek leleplezésén ott volt a már korábban is világhírű, de addigra már olimpiai aranyérmes német teniszező, Steffi Graf is. Első pillanattól látszik rajta, de az Opel is nagyon büszkén hirdette, hogy bemutatásakor a világ legáramvonalasabb sorozatgyártású autója volt a Calibra. A kedvező légellenállási együttható és a kis homlokfelület miatt takarékosabb és csendesebb az autó.

0,26-os légellenállási együtthatója volt a legnagyobb ütőkártyája, mellyel évekig világelső maradt az Opel Calibra.

Valós légáramlást szimuláltak a holland DNW szélcsatornájában a mérnökök, ahol gördülő útfelületen tesztelték az Opel Calibra prototípusait. Ezek után rengeteg módosítással alakult ki a Calibra végleges formája, melynek alaktényezője a korai változatokhoz képest 0,035-öt javult. Átdolgozták az övvonal hátsó részét, az ablakfelületek magasságát és apró légterelők kerültek az első kerekek elé. Ezeken túl a panelvonalakat is szűkebbre szabták, valamint az alsó motorburkolat és az üzemanyagtank formáját is meghatározta a szélcsatornás teszt. Műszaki sajátosságai miatt a turbós és az összkerekes változatok légellenállási együtthatója már 0,29-re növekedett.

Minden vonala tökéletesen illeszkedik a kilencvenes években uralkodó konzervatív irányzatába, de a német Erhard Schnell mégis zseniális arányérzékkel tette a Calibrát a valaha volt legkívánatosabb Opellé. A vékonyka projektoros fényszórók, az elnyújtott ék alakú sziluett a sok üvegfelülettel végtelenül kívánatossá teszik a Calibrát, mely valójában háromajtós, hiszen a csomagtérfedél a hátsó szélvédővel együtt nyílik. Miközben a legtöbb hasonló kupé szűkös, addig az Opel Calibrában simán van hely négy utasnak és kellő mennyiségű csomagnak.

Biztonság és fenntarthatóság

Projektoros fényszóróit a Hellával közösen fejlesztették, a mindössze 7 centiméter magas lámpák a mai napig különlegesen vékonynak számítanak, pedig akkoriban még nem aprócska LED-ek világítottak, hanem halogén izzók adták a fényt. Ez is nagyszerűen mutatja, hogy az Opelnél nem kötöttek kompromisszumot azzal, hogy már meglévő és ezzel együtt jóval olcsóbb elemeket használnak a Calibrához, hanem minden részletét a formához igazítottak.

Kevesebb ajtóval eleve merevebb volt a Calibra karosszériája, mint a Vectáé, de a biztonság még nem kapott annyira meghatározó szerepet, mint most. A Calibrába folyamatosan érkeztek az olyan felszerelések, mint a blokkolásgátló (ABS) mellett a kipörgésgátló, aztán a kilencvenes évek elején már az oldalütközésnél védelmet adó acél merevítők és az erősített utascella, valamint az övfeszítők és a légzsákok is.

Visszafogottan a fenntarthatóság is megjelent a Calibrában azzal, hogy néhány elemhez újrahasznosított műanyagot használtak (lökhárító, fényszórókeret, szívócsonk). Ezeket ipari hulladékból származó műanyag újrafeldolgozásával állították elő. Enyhítette a környezeti terhelést a modernebb klímaberendezés és a vízbázisú festék használata.

Turbo, V6, 4X4

Mindig felbukkantak az Opelnél olyan modellek, mint a GT vagy éppen a Manta, de a Calibra abban az értelemben inkább a Senator alapjaira készült Monzához áll közel, hogy ez is egy meglévő autó sportosra rajzolt és izgalmasabbra hangolt változata. A korabeli tesztek szerint azonban a Calibra abban az értelemben túlzottan is hasonlított a Vectrára, hogy a vezetési élmény nem sokban különbözött a szedánétól. Az alacsonyabb üléspozíció és a merevebb karosszéria kedvező hatása azonban érezhető benne.

Első futóműve a Vectrából származik, az összkerékhajtású változat hátsó felfüggesztése viszont az Omegáé, hiszen ebben van helye a hátsó hajtáshoz szükséges elemeknek. Nagyon jól hangzik a hóban négy kerékkel kaparó kupé, de az összkerékhajtás karbantartási igényét sokan azzal enyhítették, hogy egyszerűen lekötötték a hátsó hajtást. Mindez azonban szinte másodlagos, hiszen az Opel Calibra legfőbb vonzereje a tagadhatatlanul a formája.

Sokat dobott a Calibra népszerűségén, hogy az Opel a DTM-ben is bevetette, de a versenyautó valójában baromi távol állt a szalonokban kapható kupétól.

Természetesen a marketingesek örültek a futamgyőzelmeknek és nem maradtak el az olyan limitált szériák sem, melyek a versenyzéshez kapcsolódtak, mint a Keke Rosberg Edition vagy a Cliff Motorsport Edition, aztán a Last Editionnel búcsúzott a Calibra. Ezekből lesznek az igazán elszánt veteránosok különleges kincsei, ha valaki nem érné be a tuningtól mentes, érintetlen és rozsdamentes Opel Calibra mesekönyvekbe illő csodájával.

1989 végén 2,0 literes, négyhengeres szívómotorokkal indult az Opel Calibra karrierje, melyek közül a nyolcszelepes C20NE kódú benzines 115 lóerővel és 170 newtonméter nyomatékkal vitte az 1,2 tonnás kupét. 10 másodperces százas sprinttel és 200 km/órás végsebességgel tökéletes mindennapi kupé. A 16 szelepes, dupla vezérműtengelyes, 150 lovas és közel 200 newtonméter csúcsnyomatékú változat (C20XE) 8,5 másodperces gyorsulással már sokkal jobban passzolt a Calibra fellépéséhez.

Hathengeres motorral már az E36-os 3-as BMW-t is célba vette az Opel Calibra, melynek 2,5 literes, V6-os szívó benzinese 170 lóerős és 230 newtonméter nyomatéka van. Ötfokozatú kézi váltó helyett opcionálisan négyfokozatú automatával, de kizárólag elsőkerék-hajtásal. Az összkerekes modelleket a gyenge minőségű osztómű miatt már akkor sem ajánlották sokan, amikor friss autónak számított a Calibra.

Mind közül a 204 lovas és 280 newtonméter csúcsnyomatékú Opel Calibra Turbo volt a legizmosabb és a leggyorsabb is a szűk 7 másodperces százas sprinttel és a 245 km/órás végsebességgel. Hatfokozatú kézi váltóval, 16 colos BBS felnikkel és Irmscher cuccokkal ez volt a legmenőbb huligánautó. A turbós változatból nagyjából 14 ezer darab készült, és csak nagyon kevés élte túl a fizika határainál bátrabb pilótákat.

Nyolc évnyi gyártás alatt több mint 238 ezer Opel Calibra készült, mostanra mégis elképesztően nehéz szépet találni.

Ahogyan a legtöbb sportos kupénak és hot hatch-nek, úgy a legtöbb Opel Calibrának is nehéz sors jutott. Jellemzően az első tulajdonos után megindultak a lejtőn, a tuning miatt elvesztették a gyári formájukat, fára csavarták őket, néhányat pedig felemésztett a rozsda. Rüsselsheim mellett a finnországi Valmet Automotive üzemében is készültek Calibrák, melyek a legendárium szerint kevésbé rozsdásodnak és jobb az összeszerelési minőségük.

Ez is érdekelhet: