Nem véletlenül kezdődik az Opel Kadett E története 1979 augusztusában, hiszen akkor mutatták be a negyedik generációt, és egyben az első olyat, aminek gépterében keresztben áll a motor és az első kerekeket hajtja. Miután megvoltak az új alapok, az Opel öt év alatt nagyjából 1,5 milliárd német márkát öntött a fejlesztésbe, hogy 1984 őszén bemutassák az aerodinamikus és rengeteg változatban gyártott Kadett E-t.

Hagyományos ötajtós kompakt, sportos háromajtós, praktikus haszonjármű és kabrió.

Nem nagyon hagyott piaci rést az Opel Kadett E, annyira sokszínű volt a kínálat a takarékos dízeltől egészen a harapós hot hatch-ig. Legalább annyira meghatározó eleme volt bármelyik európai város utcaképének a Kadett, mint később az Astra, de ehhez teljes pályás letámadást indítottak az Opelnél. A szedán és a kabrió csak ráadás, a legtöbb Kadett három- és ötajtós ferdehátú, de még kombiból is készült kétféle, valamint lemezelt oldalú furgon verzió.

Fejlesztettek a gyártósoron és elsőként ennél az autónál használtak az Opel formatervezői és mérnökei CAD programokat. Először 1:5-ös méretarányú, majd életnagyságú modelleket használtak a kiemelten fontos szélcsatornás tesztekhez. A nyitható vászontetős kabrió vonalait Nuccio Bertone rajzolta, valószínűleg erre az időre a fiókba tette az olaszos temperamentumát.

Nagyon látványos a különbség az alapmodell és a csúcsot jelentő Kadett GSi között.

Fekete lökhárítóval, végtelenül egyszerű beltérrel és dízelmotorral is kínáltak Opel Kadettet, de a GSi már egészen másik kávéház. Sportosabbra szabták az egészet, több fényezett elemmel és hátsó szárnnyal, a gépháztető alatt az 1,8 literes, négyhengeres motorral. A 115 lóerős és 150 Nm nyomatékú, az 1 tonnát alulról karcoló Kadett GSi egy ügyes pilótával a kormány mögött akár 9,7 másodperc alatt felrántja magát 100 km/órás sebességre. Később egy 2,0 literes, 16 szelepes, 150 lóerős benzines (C20XE) vette át a korábbi 8 szelepes helyét, amivel rendesen megtáltosodott az autó.

Európa legzordabb telein és Amerika legforróbb sivatagjain át hajtották az Opel Kadett E prototípusait, melyek összesen 6,5 millió kilométert tettek meg a tesztelés alatt. Technikája nagyrészt az elődjétől származik, a karosszéria egyszerűen csak gömbölydedebbnek tűnik, pedig a szélcsatornában töltött 1200 munkaóra alatt csiszolták ilyenre. A Kadett E akkoriban rekordnak számító légellenállási együtthatója 0,32 lett, a GSi változaté pedig két tizeddel alacsonyabb. A csepp forma annyira rajta ragadt az autón, hogy Magyarországon szinte mindenki csepp Kadettnek hívja.

Daewoo Racer vagy Pontiac LeMans

Váratlanul hosszú pályafutás jutott az Opel Kadett E-nek, mely Daewoo Nexia néven egészen 2016-ig maradt gyártásban. Mivel ezernyi helyen gyártották Németországtól Spanyolországon át egészen Üzbegisztánig, ezért ez csak egy a Kadett számtalan változata közül. Árulták Vauxhall Astra, Passport Optima, Pontiac LeMans, Daewoo Racer néven is.

Kísérleti jelleggel még elektromos verziót is építettek a Kadettből, az Impuls I-ben egy 14,3 kWh kapacitású nikkel-kadmium akkumulátor van, melynek súlya önmagában 310 kilogramm. A villanyos Kadett egy feltöltéssel nagyjából 80 kilométert tudott megtenni, aztán öt órán keresztül lógott a töltőn.

1985-ben az Opel Kadett E behúzta az Év Autója díjat is, 326 ponttal a Renault 25-öst és a Lancia Themát előzte meg.

Népszerű volt a raliban és a túraautó versenyeken is, de a hétköznapokban már nem a bukócső a lényeg. Utastere végtelenül egyszerű és célszerű, de a GSi verziók sportülése és az opciós digitális műszerfal feldobja az összképet. A Kadett belseje ezzel együtt sem a kategória csúcsa, az anyagok minősége, a tartóssága és az összeszerelési minősége meg sem közelítette a Volkswagen Golfét.

Ennek ellenére nem volt egyszerű érvényesülni olyan ellenfelek mellett, mint a Volkswagen Golf vagy a Ford Escort, de ott volt a Renault 19 vagy a Toyota Corolla is. Amíg a három- és ötajtós formában elérhető kettes Golfból nagyjából 6,3 millió darab kelt el, addig Kadettből 3,8 millió példányt gyártottak.

Ez is érdekelhet: