Filléres benzin és végtelenbe nyúló egyenesek, hatalmas terek és a jólét szele Amerikában szépen éltette a Chevrolet Corvette sportautót, de Európában mindig nagyon más volt a helyzet. Az Opel azonban a GT-vel azonban megmutatta, hogy az álmok kicsiben is nagyon szépek.
1965-ben a Párizsi és a Frankfurti Autószalonon is bemutatták az Opel koncepcióját, melynek hatalmas sikere volt, pedig mindössze annyit tettek, hogy a kortárs Kadett mechanikai komponenseit felhasználva a francia Brissonneau & Lotz karosszériaműhely készített egy kétajtós, sportos fazonú kupét. Miközben mindenki kicsinyített Corvette-nek hívja az Opel GT-t, valójában megelőzte a Chevrolet harmadik generációs sportautóját, viszont a Corvette előfutárának tekinthető Mako Shark II tanulmányautó (Larry Shinoda) szintén a 60-as évek közepén jelent meg.
Teljesen mindegy, hogy a Chevrolet Corvette vagy az Opel GT volt előbb, mert mindkettő igazán gyönyörű autó.
Méreteik ugyan eltérőek, de az alapforma mindkét esetben ugyanaz, így olyan, mintha a General Motors több méretben árulta volna az autót. A GT formatervét Erhard Schnell és Clare MacKichan jegyzi, akik a praktikum helyett egyértelműen a dizájnt helyezték előtérbe, ahogyan az egy sportautóhoz illik.
4,1 méteres hosszával fél méterrel rövidebb az Opel GT a Corvette-nél, de épp olyan lágyan hullámzik az övvonala, domborodnak a sárvédői a kerekek felett és nem maradt el a bukólámpa sem, melyből igazán különlegesen terveztek a GT-re. A szokásostól eltérően nem egyszerűen kinyílnak, hanem oldalról fordulnak át a rejtett fényszórók.
Megannyi apró részlet van rajta, mint a gépháztető kis szellőzői és az aszimmetrikus púp, valamint a csomagtérfedél hiánya hátul. Középen található a tankbetöltő nyílás, a poggyászokat pedig az első ülések mögötti kárpitozott részre lehet pakolni.
Öt éven át maradt gyártásban az Opel GT, ezen időszak alatt pedig több mint 103 ezer darabot készítettek.
1968-ban az első példányokat még kézzel szerelték össze, a korai 1,1 literes motorral szerelt változatok a legritkábbak, de sokan éltek az 1,9 literes és több mint 100 lóerős motor opciójával. Igaz, hogy az Opel GT motorja csak 102 lóerőt ad le 5400-as fordulaton, viszont az autó súlya csupán változattól függően 845 és 940 kilogramm közötti, ezért a kis hátsókerék-hajtású kupé vezethetősége igazán örömteli. 11 másodperc alatt gyorsul 100-as tempóra, a végsebessége pedig 180 km/óra feletti, ami ugyan nem hat kiemelkedőnek, de az Opel GT nem a sebességről szól, hanem a formáról és a vidám autózásról.
Még Amerikában is piacra dobták az Opel GT-t, ahol Buick márkakereskedésekben lehetett megvásárolni, melyről ez az 1970-es narancssárga példány is árulkodik. Amikor azonban megérkezett a japán Datsun 240Z, egyértelműen tarolt és csak jelentős fejlesztések árán lehetett volna versenyképessé tenni az Opel apró sportautóját, így inkább a gyártás befejezése mellett döntöttek. Alulról karcolja a 88 ezer kilométert ez az 1970-es GT, melynek kitűnő állapota remekül mutatja, mennyire megbecsült veterán lehet egy Opel.
Ez is érdekelhet: