1950. május 9-én a spanyol állami ipari intézet, néhány magánbank és a Fiat alapította a Sociedad Española de Automóviles de Turismót, melyet ma csak Seatnak hívunk. Ebből már könnyen kitalálható, hogy az eredetileg Olaszországban született autók gyártása indult meg, aztán harminchat év után a spanyol kormány eladta a vállalatot a Volkswagennek.

Bőven voltak lehetőségek a Seatban, de mintha nagyon kevés olyan pillanat lett volna a márka életében, amikor megtalálták a helyet a Škoda és a Volkswagen között. Az alapokon természetesen osztozott a többiekkel, de önálló modelljeik lettek és saját arculatuk. Miután 2004-ben megjelent az egyterűs formájú és megosztó részletekkel teli Seat Toledo, akkor valami nagy mentésre volt szükség.

2008-ban ért véget a B7-es kódú Audi A4-es gyártása, melynek gyártósorát azonnal átpakolták Ingolstadtból a spanyolországi Martorellbe. Akkora kapufa volt a Toledo, hogy a Seat csúcsára álló kiöregedett Audinak új nevet kellett találni, mely egy tanulmányautó után lehetett volna akár Bolero is, de végül Exeo lett. Ezzel meg is törte azt a kedves hagyományt, hogy a Seat típusai spanyol városokról kapják a nevüket.

Walter de Silva remek arányérzékkel rajzolta meg az Audi A4-est, amit nagyrészt érintetlenül is hagytak, csak az olcsón gyártható elemeket szabták át, mint a lökhárítók és a lámpák. Oldalról egy keményvonalas autóbolondnak sem könnyű megmondani, hogy A4-est vagy Exeót lát, annyira megtartották a lemezeket.

Ami a rendes Audik között a belépőt jelentette, az még öregen is túl drága volt Seatnak.

Bármennyire is egy átcímkézett A4-esnek tűnik, a Martorellbe költöztetett gyártósorral nem egy halom présgép és robot jött, hanem benne volt az Audi minőségérzete is, mely ekkoriban kezdett el annyira jó lenni, hogy az újak ehhez képest vacaknak tűnnek. Néhány apróságon azért csiszoltak, mint a tükrök, melyek az Exeo esetében nem az ablak sarkában vannak, hanem az ajtó lapján, ez csökkenti a szélzajt, valamint az A4 kabrió változatának kerek légbeömlős műszerfalát tették az autóba.

Amikor a 2008-as Párizsi Autószalonon bemutatták, akkor még kizárólag a négyajtós szedán gyártása volt tervben, de hamar hozzácsapták a kombi változatot is, az Exeo ST-t. Műszaki alapjait az A4-estől örökölte, de a Seat kizárólag elsőkerék-hajtással volt elérhető.

Cupra márkanév alatt, de mostanra a Seat kezébe merték adni a szent győri öthengeres turbómotort a nagyszerű Formentor VZ5-höz, de 2008-ban ilyesmiről szó sem volt. Az A4-es Audit a négyhengeres motorokon túl 3,2 literes V6-ossal és a csodálatosan szóló szívó V8-assal is szerelték, de az Exeo csak háromféle benzinmotorral és egyetlen dízellel (2.0 TDI) volt elérhető (több teljesítményszinttel).

Legszerényebb motorja az alig több mint 100 lóerős, 1,6 literes szívó benzines volt, majd következtek az 1,8-as turbók 120, 150 és 160 lóerővel. Mindennek a teteje pedig a 2.0 TSI, melynek 210 lóerős és 320 Nm nyomatékú változata 7,1 másodperc alatt rántja 100-ra az Exeót. Alapfelszereltségként a legtöbb változathoz hatfokozatú kézi váltó járt, de néhány balszerencsés beválaszthatta a hírhedt Multitronicot is. 2013-ig maradt gyártásban az Exeo, melyből több mint 81 500 darab készült Martorellben.

Minden, ami valaha a Seat akart lenni, az valójában a Cupának sikerült néhány év alatt.

Régóta hívták Cuprának a Seat sportmodelljeit, de a nagy lehetőséget csak később látták meg benne, ekkor fejlesztették önálló márkává, kapott igazán jó stílust, a semmivel össze nem téveszthető sötétkék és réz színeket, a gamer laptopokra emlékeztető logót. Olyan szinten sikerült felülkerekednie a Cuprának a Seaton, hogy Thomas Schäfer pár szóban összefoglalva egyértelműsítette, hogy:

Nem tűnik el teljesen a Seat márka, csak más szerepet szánnak majd neki a Vokswagennél. Nem az autókon, hanem a mobilitáson lesz a hangsúly, a Cuprába pedig több pénzt fektetnek, új modelleket fejlesztenek. Így marad a nyugdíjazott Audi A4-es a Seat utolsó igazi, klasszikus szedánja.

Ez is érdekelhet: