Túl vagyunk már néhány divathullámon, mint a kisautók megjelenésén és fokozatos eltűnésén, a gyönyörű kupék és élvezetes kabriók ritkulásán, és már veszélyeztetett fajként tartják nyilván az egyterűeket is. Mielőtt még uralmuk alá hajtották volna a bolygót a különböző méretű szabadidő-autók, az egyterűek számítottak slágernek. Hogy melyik volt az első, arról megoszlanak a vélemények, de egészen biztos, hogy az 1984 júliusában bemutatott, TGV ihlette első Renault Espace a koraiak közül való.

Egyterűekből készült kicsi, közepes és nagy, Amerikában pedig nagyon nagy. Mert ahogy telt az idő, úgy lett egyre népszerűbb a praktikus családi autó. Aki kinőtte a végtelenül aranyos Twingót, de financiálisan nagyon távol esett tőle az egyébként igen drága Espace, nagyon örült neki, amikor megjelent a Mégane alapjait használó Scénic.

1990-ben kezdődött meg az X64-es kódú Mégane fejlesztése, amelynek végső formaterve előtt több utat is felvázoltak.

Egy évvel a projekt kezdete után négy vázlatból készült 1:1-es méretarányú modell, melyek között voltak merész éket mutató vázlatok és szelídebb, lekerekítettek. Végül Patrick Le Quément, a márka fő formatervezője a korszak meghatározó formanyelvét választotta, Michel Jardin műve a gömbölyded vonalaival tökéletesen illeszkedett a Mégane a Renault többi modellje közé. 1992 decemberében pedig már el is készültek az első prototípusok Rueilben.

Megjelenésében jóval modernebb autó lett az 1995-ben gyártásba kerülő Mégane, ami valójában a Renault 19-es átdolgozott műszaki alapjait használta. A nevét pedig egy 1988-as tanulmányautó után kapta, hogy az egyre erősödő japán konkurensekkel szemben sokkal európaibb hangzású legyen. Csak a következő generációra teljesedett ki, de már az első Mégane esetében is az egyik fő szempont volt a biztonság, amiben a hármas Golf, az F Astra és az Escort fölé licitált a megerősített vázzal és az övfeszítőkkel, valamint 1996-tól alapfelszereltség volt a vezető- és utasoldali légzsák.

Hagyományos ötajtós, kupénak nevezett háromajtós, szedán, kombi és kabrió formában is elérhető volt a Renault Mégane, de kellett még az egyterű.

1991-ben tartották a Scénic tanulmányautó premierjét, mely tényleg olyan, mint valami utópisztikus vízió azon a vonalon, ahogyan ma az önvezető élettereket elképzelik a dizájnerek. Anne Asensio a nappali hangulatú belteret egy kerekekre állított gömbakváriumba csomagolta, a név pedig a Safety Concept Embodied in a New Innovative Car rövidítése lett.

Sokat szelídült a tanulmányautó, mire gyártásba került, ezért a Mégane Scénic úgy néz ki, mintha biciklipumpával belefújtak volna egy ötajtós Mégane-ba. A lapos fényszórók közötti hűtőrácsot a Renault logóját viselő madárcsőr takarja, ahogyan a Lagunán is, a magasra húzott tetővonal alatt pedig nagy üvegfelületek teszik tágasabb érzetűvé és világossá az utasteret. A forgatható üléseket ugyan nem mentették át a koncepcióból, de az öt különálló ülést megtartották, a hátsókat pedig akár egymástól eltolva is lehet rögzíteni a síneken, így a nagyobb gyerekek könyöke sem ér össze.

Arra számítottak a Renault-nál, hogy a kompakt családi autó rétegmodell lesz, végül hatalmas siker lett.

Napi 450 autós gyártási mennyiséggel számoltak, végül 2500 darab a Mégane Scénic készült naponta a franciaországi Douai-ban található összeszerelő üzemben. A 4,2 métert alulról karcoló, 2,6 méteres tengelytávú kompakt egyterű csomagtartója 410 literes, és a két szinten rögzíthető kalaptartó miatt a cuccok rendszerezése is megoldható. Az első ülések hátlapjáról kis asztalkák hajthatóak ki, az alattuk lévő zsebekbe is elfér pár játék, de ezen kívül is bőven vannak tárolóhelyek a Scénicben. Elsöprő sikerrel (405 pont) nyerte meg az 1997-es Év Autója címet a praktikus családi autó, amihez hozzá sem tudott szólni a Ford Ka (293 pont) és a Volkswagen Passat (248 pont).

Nagyra nyitotta a Scénic fényszóróját az 1999-es modellfrissítés, alaposan megváltozott a kompakt egyterű arca. Akkor kerültek bele az erősebb, dupla vezérműtengelyes, tizenhat szelepes motorok is. Megjelenése modernebb lett, de számomra a Scénic fekete lökhárítókkal, dísztárcsával és az eredeti arcával az igazi.

Mostanra a Mégane Scénic név elől lekopott a Mégane, de még az ékezeteket is elhagyta a Renault.

Végtelenül egyszerű a magyarázat, hiszen a Scenic mostanra önálló modell lett, a világ különböző tájain asztalon heverő klaviatúrák és keresőmotorok pedig fogyaszthatóbbnak találják a kevésbé franciás írásmódot. Az egyterűek vesztét pedig mintha már évtizedekkel ezelőtt megérezték volna, mert már az első Mégane Scénicből is készült körbeműanyagozott, emelt változat, a hátsó tengelyen is hajtott kerekekkel, és elképesztően vagány stílussal. Ez lett a 2000-ben piacra dobott RX4.

Alaposan átdolgozták a Scénicet, hogy alápakolhassák az oszták Steyr Daimler Puch viszkós, többtárcsás központi differenciálművét és az ehhez illeszkedő új hátsó futóművet. Mivel ez a rendszer felemésztette a pótkerék helyét, így az terepjárós stílusban oldalra nyíló hátsó ajtón kapott helyet. A Renault-nál úgy gondolták, hogy a súlycsökkentés jegyében műanyagból készítik el a csomagtérajtót, amely a pótkerék tömege miatt hajlamos volt megrepedni. Akármennyire is kalandra késznek tűnt az RX4, a megbízhatatlan hajtás miatt még az elektromos napfénytető, a bőrülések, a klíma és CD-lejátszó sem tudta fellendíteni iránta az érdeklődést.

Nem számítottak rá, de a Scénic rávilágított egy új irányra, amit aztán többen is követtek.

Hamarosan mindenki megvillantotta a saját kompakt méretű egyterűjét, amit kifejezetten arra terveztek, hogy családokat szolgáljon ki. A Focus alapjaira elkészült a C-Max, a Xsarából kinőtt a Picasso, de még a Mercedes is beszállt a B-osztállyal, a BMW pedig sokkal később a 2-es Active Tourerrel.

Ez is érdekelhet: