Az Ibiza sikerét ismételte volna meg egy kategóriával feljebb a Seat, amikor a kilencvenes évek végén bemutatta a Leont. Az első generációja Giugiaro által tervezett időtálló formájával és sportos változataival szerettette meg magát, és receptje mellett a mai napig kitart a Seat.
Mindennél jobban mutatja, mennyire telik az idő, hogy azokról az autókról, amiket mindig is megszokott látványnak tartottunk az utcán, kiderül, hogy valójában már youngtimer lett belőlük. Pontosan ez a helyzet a Seat Leonnal is, aminek az első generációja éppen huszonöt évvel ezelőtt, 1999-ben jelent meg, de még ma is kellemes látványnak számít, Cupra változata pedig hozzájárult ahhoz, hogy a Seatot sportos autók gyártójaként ismerjük a mai napig.
A kilencvenes évek végére a Seatnak végképp sikerült elfeledtetnie, hogy egykor a Fiat licence alapján gyártott autókat. A kínálatban akkor már csakis olyan modelleket tartottak, amiket a Volkswagen-csoport részeként fejlesztettek, és a márka egyre inkább megtalálta a saját stílusát. Jól mutatta ezt a Toledo második generációja, amit 1998-ban mutattak be, és ötajtós testvére, amivel a Seat visszatért az alsó-középkategóriába, ahonnan a Fiat Ritmóból épített Seat Ronda óta hiányzott.
Időtálló forma
A Seatnál akkor már szabadon válogathattak a Volkswagen építőkockáiból, és az első Leon a jól sikerült négyes Golf alapjára épült, de a feljebb pozícionált Audi A3-ból is találunk benne elemeket. Sikeréhez mindenekelőtt kellett egy eltalált dizájn, és ezt, mint az egy évvel előtte bemutatott Toledo esetében is, az Italdesign stúdióra bízták. Giorgetto Giugiaro egy szolidan sportos, időtálló formát tervezett az első Seat Leonnak, amit még ma is lehet szépnek látni.
Magasra emelt hátsójával Giugiaro egy korábbi munkáját, a hetvenes évekbeli Alfasudot is eszünkbe juttatja a Leon, megerősítve azt a szándékot, hogy a Seat a spanyol Alfa Romeo kívánt lenni. Persze a kínálata a megfizethető 75 és 105 lóerős 1,4 és 1,6 literes benzinmotorokkal, valamint a 90 és 110 lóerős 1.9 TDI-vel indult, de a Leon megkapta a hengerenként ötszelepes, 1,8 literes turbómotort is, ahol a 180 lóerős teljesítmény csak a kezdet volt.
A Cup és Racing szavakból alkotott Cupra változatok tették igazán vonzóvá a Leont.
Az 1,8-as motorja eleinte 210 lóerőt teljesített, majd 2003-ban a Cupra R-ben már 225 lóerőre növelték a teljesítményét, ezzel 6,9 másodperc alatt gyorsult százra és 242 km/órával száguldhatott. Igazi különlegesség volt a Leon Cupra 4, amit a 2,8 literes VR6-os hajtott 204 lóerővel, és a Seatnál elsőként összkerék-meghajtással, amit a 150 lóerős dízel Cupra 4 TDI is megkapott.
Sbarro Leon
Sportos stílusához nagyon illett volna egy háromajtós változat, de a négyajtós Toledo mellett a Seat csakis ötajtósként kínálta az első Leont. Az alternatív megoldást a Sbarro mutatta meg, amikor 2001-ben háromajtós prototípust épített belőle, az első ülések mögé épített motorral, ami a hátsó kerekeket hajtotta.
Mindenesetre ötajtósként is bejött a Leon a vevőknek, akik 2006-ig több mint félmilliót vásároltak a Seat visszatérő kompakt autójából.
Új korszak kezdete
Mire az utódja bemutatkozott, a Seat már újabb korszakát kezdte meg, sportos eleganciáról igazi karakteres stílusra váltott. A kétezres évek derekán nagyon mentek az egyterűk, a Seat is kínált Altea néven, és ennek testvére lett a Leon második generációja, semmi máshoz nem fogható formájú karosszériával, és a C-oszlop műanyag ablakába rejtett hátsó kilincsekkel. Walter de Silva jegyezte ennek a Leonnak a stílusát, ahogy a Seat egész korszakát is.
Új stílusát már 2000-ben megmutatta a Seat egy roadster tanulmányával, és a Salsa által ihletett hűtőmaszkot és mandulaformájú fényszórókat kapta meg a 2005-ben bemutatott második Leon is. Az alapokat ezúttal is a Volkswagen kompakt autói adták, a motorkínálat pedig szinte áttekinthetetlenül szélesre vált. A csúcsot ezúttal is a Cupra modellek képviselték, amiket ezúttal már a 2.0 TSI-vel szereltek.
Leon Twin Drive
Az elektromos hajtás akkor még gyerekcipőben járt, de a Seatnál már kísérleteztek vele. 2009-ben lett kész a Leon Twin Drive prototípus, egy olyan hibrid rendszerrel, amivel 50 kilométert lehetett megtenni tisztán elektromosan, a benzines motort is használva pedig 3,4 literes fogyasztást és 700 kilométeres hatótávot ért el. Az ezzel szerzett tapasztalatokat a kettővel későbbi generáció plug-in hibrid változatánál kamatoztathatta a Seat.
Modellfrissítésével jelentek meg a kisebb turbós benzines és dízelmotorok, a Cupra kiadások pedig még erősebbé váltak.
A 240 lóerős Cupra mellé megjött a 265 lóerős Cupra R, mindennek a teteje pedig a 310 lóerős különkiadás volt, ami 5,8 másodperc alatt teljesítette a százas sprintet, és végsebességét nem korlátozta elektronika, 258 km/órát ment. Összkerekes Cupra ezúttal nem volt, de a 210 lóerős Leon FR-hez DSG váltót is lehetett rendelni.
Sportsikerei sem maradtak el, a Leon második generációjával a Seat gyári csapattal szállt be a brit és olasz bajnokságok mellett a túraautó-világbajnokságba is. Az akár 285 lóerős TDI-motoros versenyautóval pedig 2008-ban és 2009-ben bajnoki címet is szereztek, ami az első dízelmotoros bajnoki cím volt a sorozatban. Michelisz Norbi pedig ezzel a dízel Seattal aratta élete első világbajnoki futamgyőzelmét a makaói pályán 2010-ben.
Családdá bővült
Harmadik generációjára ismét megváltozott a Leon, ami minden eddiginél közelebb került rokonához, a Golfhoz. Formája talán hagyományosabb, de célszerűbb is lett, öt centivel rövidebb karosszériája alá hat centivel hosszabb tengelytáv került, tágasabb utasterével és nagyobb csomagterével az eddigi legpraktikusabb Leon lett. 2012-ben a párizsi autószalonon leplezték le, és ezúttal többféle karosszériaformát is alkotott hozzá a Seat.
Most először háromajtós és kombi is készült belőle, aminek Leon SC és Leon ST volt a neve.
Sőt, az utóbbiból egy ideig szabadidős változatot is építettek, fényezetlen műanyag elemekkel, megemelt futóművel és összkerékhajtással, ennek Leon X-Perience volt a neve. A dizájnerek még a háromajtóst is elképzelték terepes formában, de a Leon Cross Sport csak tanulmány maradt, és pár év múlva a háromajtóst is kivették a gyártásból.
Nem maradtak el viszont a Cupra változatok, legalább 265 lóerővel, és az évek során egyre erősebb variációkat hozott ki belőle a Seat, előbb 280, majd akár 310 lóerővel is, 5,8 másodperc alatti százra gyorsulással, kombiként akár összkerékhajtással is. Azért is maradt emlékezetes ez a szériája a Leonnak, mert tizenkét évvel ezelőtt
az első nagy sorozatban gyártott autó volt a piacon, amit teljesen LED-es fényszórókkal szereltek.
Szebb és okosabb is lett
Bevált receptjét finomította tovább a Seat, amikor 2020-ban bemutatta a Leon negyedik generációját. A formás kompakt autó ezúttal is ötajtós és hatalmas csomagtartójú kombi karosszériával készül, de kilenc centivel hosszabb, és legalább ennyivel tágasabb is lett, a nyolcas Golfhoz mérhető felszereltséggel és műszaki tartalommal. Most először 48 voltos mild hibrid, sőt plug-in hibrid változata is lett a Leonnak.
Időközben a Cupra önálló márkává vált, ezért a Leon legmérgesebb változata többé már nem a Seat emblémáját viseli.
A közelmúltig ugyan Seatnak nézett ki, de a legutóbbi ráncfelvarrásával önálló arcot öltött a Cupra kompaktja, így jelenleg két márka kínálatában két különböző stílusban érhető el a Leon. A Seatnál is nemrég jött el a ráncfelvarrás ideje, de az eltalált formához nem nyúltak, a hibrid elektromos hatótávját azonban 133 kilométerre növelték.
A Seat jövőjét még nem ismerjük, de a Leon múltját áttekintve kijelenthetjük, hogy nagyrészt ez a stílusos kompakt modell tette azzá a márkát, aminek ma ismerjük. Huszonöt év alatt nagyot változott a világ, de a Leon megőrizte az eredeti receptjét, bevált alapokra egy kicsit sportosabb, vonzóbb autót kínál. 1999 óta több mint 2,5 millió példány került belőle az utakra, és ha valami, akkor a Leon a mai napig viszi a hátán a Seat márkát.
Ez is érdekelhet: