A Laurin & Klement, majd később a Škoda járművei mindig is sokoldalúak voltak. A kezdetek kezdetén a motorkerékpárok hátsó kerekét hajtó bőrszíjat hosszabbra cserélték, amivel egy mezőgazdasági gépet is meg tudtak hajtani. A huszadik század elején a stabilmotorok, generátorok is a cég portfóliójába tartoztak, a pilseni Škoda anyagcégnél pedig traktorokat és mezőgazdasági gépeket is gyártottak a jól ismert szárnyas emblémával.

Az ötvenes-hatvanas években egy kompakt, jól manőverezhető, sokoldalú könnyű terepjáróra lett volna szükség.

A földművelésügyi minisztérium egy olyan jármű fejlesztését kérte a Mladá Boleslav-i cégtől, amely a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás követelményeinek is megfelel, de akár a bányákban is hasznát vehetik. Meg a hadseregnél, ami a hidegháborúban egyenesen magától értetődőnek számított. 1961-ben így indult az Agromobil fejlesztése.

Mivel az autógyártó kapacitásait akkor már teljesen kihasználták, ezért együttműködésre léptek a ČZ márkanév alatt kerékpárokat, motorkerékpárokat és kézifegyvereket is gyártó céggel. Az új modellt ott gyártották volna, de a prototípusa még a Škodánál, Mladá Boleslavban készült, és számos alkatrészt használtak fel a sorozatgyártású személyautókból.

Csak rá kell nézni, hogy megállapítsuk: a Typ 998 tervezése során a funkció fontosabb volt, mint a forma.

3,47 méteres hosszával és 1,7 méteres szélességével az Agromobil kompakt járműnek számított, önhordó karosszériáján a platót ponyvával borították, akárcsak a vezetőteret. Két méter hosszú raktere csak hetven centivel volt az út felett, és 3,9 köbméter áru fért a ponyva alá, amit így könnyen meg lehetett rakni.

Ha nem rakományt vitt, akkor két, hosszában elhelyezett padon akár nyolc személy is le tudott ülni hátul.

Az Agromobil egyik érdekessége a lehajtható szélvédő volt, így repülőgéppel is szállítható lett volna,

a magassága ugyanis 1,41 méterre csökkent. A mindössze 1,9 méteres tengelytávnak és a rövid túlnyúlásoknak köszönhetően kiváló terepjáró volt, az üresen 29 centiméteres, de teljesen megrakva is 23 centis hasmagasság is hozzájárult a terepképességeihez. A Typ 998 üresen csupán 936 kilogrammot nyomott, de a teherbírása elérte a 800 kilót.

A motorja az 1961 és 1973 között gyártott Škoda 1202-esből származott, az 1221 köbcentis, vízhűtéses négyhengerest hosszában építették be az első tengely mögé, négyfokozatú váltó továbbította a hátsó kerekekre a hajtást, szükség esetén az első kerekek is hajtottak voltak, és felező fokozat is elérhető.

Az Agromobil a hátsó kihajtáson keresztül külső munkagépeket is meg tudott hajtani, ami nagy előnye lett volna a mezőgazdaságban.

Az eredetileg épített három prototípust kemény teszteknek vetették alá. Az egyikkel mindössze 79 nap alatt csaknem 30 ezer kilométert tettek meg, a 89 km/órás végsebessége is elegendőnek bizonyult egy ilyen típusú járműhöz. A katonai tesztekhez további tíz példány építettek, és a csehszlovák haderő a saját tesztjein

jobbnak ítélte a GAZ–69-nél, ami akkoriban a varsói szerződés országaiban bevett katonai járműként szolgált.

Babeta, ezúttal a Škodától

Nem ez volt az egyetlen katonai használatra is alkalmas terepjáró, amit a Škoda fejlesztett. 1952-ben készült a Type 973, más néven Babeta prototípusa, amiben szintén 1221 köbcentis motor hajtotta mind a négy kereket, akár felező fokozaton keresztül. Az 1190 kilogrammos terepjáró 90 km/órás sebességet ért el, és bár ideális lett volna katonai használatra, végül ennek sem indult meg a sorozatgyártása.

Mégsem indult meg a Typ 998 sorozatgyártása, aminek oka elsősorban a sajátos tervgazdálkodásban keresendő. A nagyközönség csak 1965-ben szerzett tudomást a járműről, amikor egy háborúellenes cseh filmben egy katonai kommandó két Agromobillal üldöz egy pacifista dezertőrt. A Ha ezernyi klarinét című musical főszereplője az akkor 26 éves Jiří Menzel volt, aki később rendezőként bizonyította a tehetségét, három évvel később Oscar-díjat nyert a Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmjével.

Ez is érdekelhet: