Egy pillanat műve megszokni, még egy pillanat megszeretni, és ha már eddig jutottunk, a rövid hatótáv sem akadály. Az őszi Budapesten cikáztunk a Smart EQ Forfourral.
„Az elektromos autózás egy zsákutca” – adja át a kulcsot meg a forgalmit csalódottan a kolléga, majd panaszkodik egy sort a hatótávra, ami „még ECO-módban is nagyon gyorsan fogy”. Lehet, de miért is kellene egy tősgyökeres városi autónak Föld-Hold hatótáv? Mindegy, rögtön óvatossá válok, és hűvös tárgyilagossággal nyitom ki a Smart EQ Forfour ajtaját.
A tisztán elektromos, 60 kW-os (tájékoztató jelleggel: 82 lóerős) Smart hivatalos hatótávja 155 km, persze a nem túl gyakorlatias NEDC-szabvány szerint, a valóságban tehát ennél valamivel rövidebb. „Egy rövid bevásárlás, és máris csak 80 százalékon van” – jegyzi meg a kolléga. Később, egy töltőnél beszélgetve viszont azt mondja az ennél is rövidebb hatótávú kocsijáról egy lány, hogy neki ez bőven elég, tényleg szigorúan városban használva, cserébe rettenetesen élvezi az e-autózást.
A saját tapasztalat pedig az utóbbi véleményhez áll közelebb: a többnapos városi vezetgetés alatt elég gyorsan hozzá lehetett szokni a rendszerhez, igazából sosem éreztem nyomasztónak a helyzetet, és üres töltőt is találtam mindig a közelben, bár lehet, hogy csak szerencsém volt. Akinek pedig adott az otthoni töltés lehetősége, akár csak egy taktikailag szerencsés helyen lévő konnektorral, annak számára nem is létezik ez a „probléma”.
Most akkor van hatótávpara vagy nincs?
Fogós kérdés, mindenesetre ha egy jókora dízel országúti cirkálóknak van létjogosultsága, miért ne lenne egy városi kisautónak, ami ráadásul nagyon jól összerakott, nagyon gyorsan megszokható, sőt megszerethető darab?
Mert a Smart, a piac legalacsonyabb árú elektromos modellje, nagyon jó csomagot kínál: a fekete-fehér autó egy bocira hasonlít, mindössze 3,5 méter hosszú, és több mint másfél méter magas, beülve tehát bőven van hely a férfiaknak is.
Méret szempontjából inkább a túlzottan nagy kormánykerék furcsa:
kinézetre is, de főleg használatra sokkal jobban illene oda egy sportkormány, mert az élesebb kanyaroknál olykor összeakad a sofőr kézfeje és térde. Minimális felárért kapható állítható kormány, talán azzal kezelhetővé válik a probléma, mindenesetre a tesztautó specifikációjakor még nem volt elérhető.
A többi hely viszont rendben, nyilván sosem lesz belőle minivan, de városban még egy négyszemélyes utazás is kibírható, főleg ha a személyek fele kiskorú. Elsőre kicsinek tűnik a 185 literes csomagtartó, de igazából a napi használathoz simán elég, ha pedig egy hosszú hétvégés tivornyázáshoz akarunk feltankolni, 975 literesig bővíthetjük a helyet hátul.
Külön díjazzuk az itt-ott meglepetésszerűen felbukkanó tárolókat (főleg a fiókot a váltótól jobbra), a beltér minőségi anyagait, és a játékosan kerek, analóg kijelzőket (sebesség-mutató, töltöttség jelző). Városban pedig verhetetlenül cikázik a Smart: lefulladni ugye eleve lehetetlen vele, gyorsítani bezzeg nagyon tud, ha nem is annyira, mint egy Leaf vagy egy i3-as.
Érdemes használni az ECO-módot, mert a gyorsulása alig érezhetően romlik, ellenben „gázelvételkor” érezhető az enyhe fékezés, és láthatóan több energiát nyer vissza ilyenkor a kocsi.
A váltó végtelenül könnyen megszokható, a harmadik napon már azon kaptam magam, hogy oda sem nézve teszem ide-oda parkoláskor,
és általában sem akadt semmiféle gondom, pedig jutott mindenféle forgalmi helyzet, bezárólag a városi tülekedéssel egy esős reggelen. Kifejezetten tetszett a remek kilátás, mert bár ma már jóformán kötelező a tolatókamera, meg a mindenféle vezetőtámogató rendszer, egy laza körbenézés mégis visszaad valamit a klasszikus autózós élményből, pedig ugye az old school autósok szerint ilyesmi az e-autókban nemigen van.
Dehogynem, nagyon lehet szeretni egy ilyen városi kocsit, kicsit szomorúan búcsúztam el tőle –
a következő kötelező szervizig még 18 ezer kilométer volt, tehát ha nálam marad, elég gondtalanul elkaristoltam volna vele még egy darabig.
Töltőt meg eddig is mindig találtam, egyáltalán nem éreztem ezt a hatótávot az e-mobilitás kerékkötőjének, és azt is jegyezzük meg, hogy vannak elérhető áron 400 km körüli hatótávú e-autók, amelyek vidáman kiszolgálnák a hazai mezőny 95 százalékának igényeit.
Aki pedig az érzések helyett inkább adatokra támaszkodna: a Smart Forfour 3,5 óra alatt tölt fel 20-ról 100 százalékra, konnektorral ugyanez a menet hat óra. Öt és fél másodperc alatt gyorsul hatvanra, annyival meg többnyire nem is szabad menni a városban. A végsebesség 130 km/óra, a fordulókör mindössze 9 méter, az energiaosztály pedig A+. Hát, ez utóbbit tényleg szoknunk kell még az autóknál, és jobb is ha elkezdjük, mert a Smart a szándéka szerint 2020-tól kizárólag elektromos autókat kínál majd.
