Ma már senki nem lepődik meg azon, hogy a legnevesebb sportautógyártók is kínálnak olyan modelleket, amelyeknek nincs sok közük a klasszikus kupéformához. A Porsche Cayenne és a Lamborghini Urus sikerének titka, hogy a sportkocsik teljesítményét egyesíti a szabadidő-terepjárók kényelmével. De ezek a gyártók már akkor kísérleteztek négyajtós sportautókkal, amikor a szabadidő-terepjárók még nem jöttek divatba, a próbálkozásukat azonban nem minden esetben koronázta siker. Bemutatjuk a legérdekesebb kísérleteket a limuzinkategória meghódítására.

Ferrari Pinin

A Ferrari a kezdetek óta kínált kényelmes túrakocsikat, de a maranellói márka első négyajtós modelljét csak 1980-ban a torinói autószalonon mutatták be. A Pinin névre keresztelt koncepció a Pininfarina stúdió alapításának ötvenedik évfordulójára készült, és stílusos választ adott arra, hogyan nézne ki a Ferrari saját luxuslimuzinja.

Mivel azonban a Ferrari akkoriban már a Fiathoz tartozott, nem sikerült jóváhagyást szereznie a gyártás elindításához, ezért a Pinin egyedi példány maradt. A prototípust a nyolcvanas években egy belga gyűjtőnek adták el.

A dizájn Leonardo Fioravanti érdeme, érdekessége a karosszéria színére festett hátsó lámpa és a füstüveggel rejtett ablakoszlop, ami csak később vált elterjedtté. Az autót 12 hengeres bokszermotorral képzelték el, de csak 2008-ban lett menetképes, amikor az új tulajdonosa egy Testarossa motorját szereltette bele.

Porsche 989

A Porsche is többször kísérletezett négyüléses modellel, a 356-osból és a 928-asból is készült nyújtott koncepció, de az első limuzinjának prototípusát csak a nyolcvanas évek végén, még jóval a Panamera előtt álmodta meg. A három év alatt tervezett, 1991-re elkészült Porsche 989 azt mutatta meg, hogy milyen lenne egy sportos szedán a 911-es stílusában.

A prototípus érdekessége, hogy 3,6 literes, 300 lóerős V8-as motorját hátulra építették be,

a Porsche akkor kinevezett vezére, Wendelin Wiedeking azonban leállította a fejlesztést. A márka első négyajtós modellje 2002-ben a Cayenne lett, és még egy pár évet kellett várni, mire 2008-ban megérkezett a Panamera.

Bugatti EB112

A Bugatti kilencvenes évekbeli korszakának nem az EB110 volt az egyetlen modellje, a márkát feltámasztó Romano Artioli egy luxuslimuzint is elképzelt, ez lett volna az 1993-ban bemutatott EB112. Giorgetto Giugiaro alkotta meg a formát, amivel a Bugatti legendás modelljeit kívánta megidézni a huszadik század elejéről.

Az EB112-nek szupersportautóhoz méltó technikája lett volna, 6 literes V12-es szívómotorral,

450 lóerővel és összkerékhajtással, amivel 4,3 másodperc alatt gyorsult százra, és a végsebessége elérhette a 300 km/órát. A Bugatti azonban csődbe ment, az EB112 három példánya magánkézbe került, gyűjtemények féltett kincsének számít.

Aston Martin Lagonda Vignale

Lagonda néven gyártott már limuzint az Aston Martin, beleértve a legendás ék alakú szériát is, és ezt élesztette volna fel a Ghia által épített Lagonda Vignale. 1993-ban a genfi autószalonon mutatták be az áramvonalas koncepciót, ami egy Lincoln Town Car alapjára épült egy 4,6 literes, csupán 190 lóerős V8-assal. Gyártásba 5,3 literes V12-essel került volna, de csak három példánya készült el.

Bugatti EB218

Nem merült feledésbe a Bugatti limuzin ötlete azt követően sem, hogy a márka a Volkswagenhez került. A szintén Giugiaro által tervezett EB218 jóval nagyobb lett az előző koncepciónál, 5,35 méteres hosszához pedig bámulatos technika társult: egy 6,3 literes, 72 szelepes, három hengersoros W18-as motor és a Diablo összkerékhajtása.

A Volkswagennek ez a korszaka híres volt arról, hogy az elképesztő ötleteket is valóra váltották, de a 18 hengeres motor és az 1999-es genfi autószalonon leleplezett EB218 sem jutott el a sorozatgyártásig. Az évekkel később érkező Veyron ennek ellenére is felkeltette a világ figyelmét a 16 hengeres motorjával és bőven 400 km/óra feletti végsebességével.

Lamborghini Estoque

A Lamborghini a történelme során gyártott egy pár kényelmes túrakocsit, és az LM 002-vel egy igazi csodabogarat is, de hagyományos szedánból csak a prototípusig jutott el. A 2008-as párizsi autószalonra készült el az Estoque, amelynek dizájnja megmutatta, hogy a Lamborghini stíluselemei egy négyajtós limuzinon is fantasztikusan mutatnak.

A prototípust ugyanaz az 5,2 literes V10-es motor hajtotta, mint a Gallardót,

amivel egyedi jelenség lett volna a kategóriájában, végül mégsem került gyártásba: az első négyajtós Lamborghini az Urus lett, aminek a koncepcióját 2012-ben mutatták be. Az Estoque több más érdekes tanulmányautó mellett a Lamborghini gyári múzeumában nézhető meg.

Lamborghini Portofino

1987-ben a frankfurti autószalonon mutatta be a Lamborghini a Portofino névre keresztelt koncepciót, abban a korszakban, amikor a márka a Chryslerhez tartozott. A dizájn egy korábbi Chrysler-koncepció, a Navajo újragondolása 3,5 literes V8-as középmotorral és hátsókerék-hajtással. A stílusa egy későbbi Chrysler, a kilencvenes évekbeli Concorde dizájnját inspirálta.

Bugatti 16C Galibier

Még egyszer nekifutott a luxuslimuzinok kategóriájának a Bugatti, de a 2009-ben bemutatott 16C Galibier egészen más célból készült, mint az elődje. Nem a kínálatot bővítette volna, hanem a Veyron helyére lépett volna, ahhoz képest 8 literes, 1000 lóerős W16-os motorját az orrába építették. A Bugatti végül inkább a Veyron utódját, a Chiront fejlesztette ki.

Lotus Eterne

2010-ben nagy meglepetésre öt koncepciót is bemutatott a Lotus a párizsi autószalonon, ezek határozták volna meg a neves brit márka jövőjét. Az új Elise, valamint az Elan, Elite és Esprit felélesztése mellett Eterne néven egy négyajtós luxuslimuzint is bemutattak. A Toyotától származó V8-as motorja 600 lóerős lett volna, ezzel a végsebessége elérte volna a 315 km/órát.

Ez is érdekelhet: