Mindenki tudja, hogy a Toyota Hilux mai fogalmaink szerint elpusztíthatatlan. A világ legkülönbözőbb tájain bizonyítja, hogy szó szerint megél a jég hátán is vagy akár a pusztító sivatagi hőségben, ezért ott, ahol erre a képességére igazán szükség van, az életüket bízzák rá. Az örök élet ígérete – és az áfázás – viszont kompromisszumokat kíván, nem is keveset.

Bátran taposok rá a masszív fellépőre a küszöb előtt, aztán megragadom a tetőoszlop vaskos fogantyúját, aztán lendületből érkezek meg a Toyota Hilux bőrülésébe. Fészkelődök kicsit a magas nyeregben, mintha attól bármi változna, majd bal kézzel megragadom a kormányt, jobb oldalon pedig megnyomom az indítógombot.

Rövid köszörülés után hörren a nagy lökettérfogatú, négyhengeres turbódízel, a rezonanciája pedig úgy szalad végig a kabinon, mintha valami öreg traktoron ülnék.

Megragadom a váltókart és oldalra billentve lehúzom D-ig, a hatfokozatú hagyományos automata enyhe bólintással jelzi is, hogy fokozatban van. Kormányzása erőt kíván, ahogyan a gázpedált is rendesen le kell nyomni ahhoz, hogy a műszerfal kék mutatói meglendüljenek a skála felett. A Hilux minden porcikája azt üzeni, hogy ide kemény kezek kellenek, mert ez nem holmi bevásárlószatyor Yaris Cross, hanem itt nehéz vasak dolgoznak évtizedeken át megbízhatóan.

Gázadásra ismét elkezd morogni a dízelmotor, majd lök egy fokozatot az automata, közben a mutatók lassan legyeznek egyet lefelé és így folytatódik tovább a gyorsulás. Hiába van felöltöztetve és mindenütt ráírva, hogy Invincible, a Hilux minden pickup közül a leginkább munkagép hatású. Láthatóan minden műanyag betét és króm díszléc teher a karakterének, mert fehérben, műanyag lökhárítókkal hasznos gép igazán.

Érezhetően alacsony fordulaton kezd el húzni 2,8 literes, négyhengeres turbódízel motor, az 500 Nm-es maximális nyomatékot már 1600-as fordulattól tudja, ami nagyon jól jön olyankor, amikor valami nagyobb terhet kell cibálnia. Nagyszerűen hangzik a 204 lóerő is, de ettől még a Hilux nem lesz sem legyőzhetetlen, sem dinamikus, ahogyan azt a több mint 10 másodperces 100-as sprintidő és a 175 km/órás végsebesség is mutatja.

Amikor bevezették ezt a 2,8 literes dízelt, akkor több panasz is érkezett a részecskeszűrő (DPF) eltömődésére, amit rengetegszer regenerált a Hilux a teszt alatt is. A jelenségre külön figyelmeztető matrica is került a vezetőoldali ajtókárpitra, de a vezető is kezdeményezhet részecskeszűrő regenerálást egyetlen gombnyomással, ha alkalmasak a körülmények.

Változattól függően akár 2,5 tonnát is nyomhat a Toyota Hilux, hatalmas homlokfelülete van, a légellenállása pedig akár egy szélcsatornába tévedt komódé, szóval cseppet sem meglepő, hogy 9 és 10 l/100 km közötti fogyasztások jöttek ki. Ezt viszont elég stabilan hozta akár városban, akár hosszabb úton is.

Távolságtartós tempomatja és kényelmes automata váltója miatt akár utazásra is alkalmas a Hilux, de az autópályán már tényleg olyan, mint egy alvázas dinoszaurusz. A motor rugalmassága megfontolt kigyorsításokat enged meg, de hallható szélzaj is van az utastérben. Érzéketlen első futóműve és az úthibákat kegyetlen ütésekkel továbbító hátsó híd inkább terepet kíván.

Kelletlenül fut az aszfalton, viszont a földutakon szinte kisimul a Hilux viselkedése.

Egykedvű dülöngéléssel tűri a járatlan utakat, mintha tényleg bármin átmenne a világ végéig. Kapcsolható összkerékhajtása, felezője és hátsó differenciálzára is van, így megfelelő gumival nagy biztonsággal vihet mindenfélét felázott földúton át, de ettől még nem válik belőle igazi terepjáró. Első terepszöge 29 fok, a hátsó pedig 26, a rámpaszöge 23 fok, ami elsőre talán nem mond semmit. Érdemes belegondolni, hogy a 13 métert alulról karcoló fordulókör, az 5,3 méteres hossz és a bő 3 méteres tengelytáv miatt jól meg kell válogatni a leküzdendő akadályokat.

Ellentétben a polgáriasodó Nissan Navarával (vagy akár a Ford Ranger Raptorral), a Toyota Hilux még az Invincible Sport felszereltségnél is megtartotta a laprugós hátsó futóművet. Látszik is rajta, hogy egy kicsit az orrával szimatolja az utat terheletlenül, annyira kiemeli a hátulját. 1,5 méter hosszú platójára akár 1040 kg-ot is fel lehetne pakolni (3,5 tonnát pedig vontathat), de az Invincible Sport felszereltséggel járó dizájnos keret és az elektromosan mozgatható és központi záras takaró jelentős helyet vesz el a raktérből. A plató ajtaja annyira masszív darab, hogy bátran lehet rajta álldogálni is, rendesen neki kell esni a felcsukáshoz. Műanyag burkolatos rakterét este LED-es fénycsík világítja meg, hogy az apróbb alkatrészek se tudjanak megbújni a hosszanti bordák között.

Utasterén érezhető leginkább, hogy kár báli ruhába öltöztetni a tarajos sült, attól még nem fog sülködés helyett pukedlizni.

Nekem a kormány, a könyöklő és az ülés háromszöget nem sikerült úgy beállítanom, hogy kényelmes legyen, viszont a műszerfal méretes gombjait akár kesztyűben is lehet nyomogatni. Az autó ugyan nagy, de a kabinja ehhez képest meglepően szűkös, a második sor padja pedig a magas padlóval, rövid ülőlappal és meredek háttámlával tényleg inkább tárolóhely, mint ülés.

Fedélzeti rendszerének menüje néhol kusza, de vezetékkel tud telefontükrözést, így nem kell az Hilux ódon grafikájú felületét használni. A műszerfalból kiugró fejegységen túl utólagosan tákolt hatást keltenek a JBL hifi hangszórói is, melynek hangzása alapján nem is volnék olyan büszke erre a három betűre.

Összkerékhajtásának kapcsolója után ott sorakoznak a kipörgésgátló, a differenciálzár és a lejtmentvezérlő gombjai, utána pedig az ülésfűtés és az USB csatlakozó zárja a sort. Könyöklőjében is bőven akad hely, de kesztyűtartóból is akad egy kisebb és egy nagyobb, gazdagon vannak pohártartók és kisebb rekeszek is a Toyota Hilux fedélzetén, így könnyű elpakolni az apróbb cuccokat.

Nagy tanulság volt nekem a Toyota Hilux-szal töltött kilométerek alatt, hogy nem való ez mindenkinek.

Egy ilyen pickup alapvetően haszongépjármű és csak szerencsés esetben közepes terepjáró, de csak nagyon ritkán felel meg személyautó helyett. Hihetnénk azt is, hogy egy pickup olyan, mint a menő bicikli, amit megveszel magadnak, aztán elkezded kihasználni a tudását, végül pedig aktivitásra sarkall, de egyetlen Hilux senkiből nem csinál művelt borászt, hajnalban is éles vadászt vagy kockás ingben és kalapban büszkén feszítő agrárbárót.

Amíg a kényelmes Volkswagen Amarok vagy a sportos Ford Ranger Raptor képes volt kilépni a munkagép szerepből, addig a bőrözött Toyota Hilux tényleg csak egy bőrkötésbe csomagolt pickup, amit kár elrontani ezzel a jelmezzel, mert a pőre valójában egy sokkal jobb használati tárgy. Bármennyire is furcsán hangzik, valójában nem kell ehhez semmit hozzátenni, mert az csak elvesz belőle.

Ez is érdekelhet:

Van pofája hozzá – Lexus NX 350h AWD

Alulról karcolja a 30 milliót, mégsem tökéletes a hibrid Lexus NX.

Toyota Hilux Invincible Sport 2.8 D-4D 4x4 aut.

  • Motor: 2,8 literes, négyhengeres turbódízel
  • Hajtás: 6 fokozatú automata váltó, kapcsolható összkerékhajtás
  • Teljesítmény: 204 LE (150 kW) @ 3000
  • Nyomaték: 500 Nm @ 1600-2800
  • Gyorsulás (0-100 km/óra): 10,7 mp
  • Végsebesség: 175 km/óra
  • Méretek (mm): 5325 x 1855 x 1815
  • Ár: 21 266 150 Ft
  • Remek munkaeszköz
  • Benne van az örök élet ígérete
  • Értéktartó
  • Kellemetlen a futóműve
  • Szűk az utastere
  • Kár az ilyesmit túlöltöztetni
Player-méter
6
Támogatott és ajánlott tartalmaink

Az Asus dobja piacra elsőként az AI-laptopok új generációját

Szaftos húsokért, bomba jó sörökért és lazán elegáns hangulatért ide kell beülnöd

Libabőrös leszel Ayrton Senna legendás kvalifikációs körének onboard-felvételétől

További cikkeink a témában
Hiánypótló funkcióval bővült a világszerte használt magyar szoftver
Hirdetés