A véletlen hozta, hogy éppen két francia ismerősnek ajánlottam fel egy fuvart, hogy elviszem őket a Peugeot 408-assal (1,2-es benzines változat) egy darabon. Azt persze nem mondtam, mivel, csak annyit, hogy elviszem őket – aztán a lehető legjobb szögből, hátulról látták meg az autót.

„Ilyen autó nincs is” – szólalt meg hirtelen az egyikük, amikor már végre meg tudott szólalni.

De hát itt van, mutattam (ál)szerényen. Mert hát miről is van szó? Egy extravagáns dizájnról, áramvonalas, mégsem gömbölyded, futurisztikus, rafináltan tört sokszög-formáról, amit hetekig el lehet nézegetni különféle irányokból, más-más fényviszonyok mellett, és nemhogy megunnánk, még mindig inkább újabb és újabb arcát látod meg. Elsőre pedig valószínűleg az ufószerű hátsó nézet a legmeglepőbb.

Miről is beszélünk? Egy kupé-crossover ötvözetről, nagyjából félúton a 3008-as és az 508-as közt.

Az alapforma ismerős a Citroën C5 X testvérmodellből, mégis teljesen más az erőteljes részleteknek köszönhetően: a 20-as felniken egy széles és lapos autó csücsül, amely minden porcikájából dinamizmust, erőteljességet sugároz, végtelen számú szögben záródnak egymásba a kasztni illesztései, elfordulásai, még az első hűtőmaszk (rajta az új Peugeot logóval) is illik hozzá, amit pedig más esetben ormótlannak, zavarónak tartanék. Itt viszont része A Tervnek, hogy leginkább megszólalni se tudjon, aki nézegeti. A varázshoz a különleges fényezés is hozzájárul, voltaképpen azzal is el lehet bíbelődni pár napot, míg az ember megpróbálja definiálni a kékes-zöldes valamit. Nekem mázlim van, Tomi kolléga szépen befotózta.

Odabent Tomi kolléga a típus védjegyének tekinthető, ezúttal szerencsére csak az ajtókárpitok középvonala alatt felbukkanó olcsó, kemény műanyagot nevezte fájdalmasnak, nyomban hozzátéve, hogy minden más teljesen rendben van. Engem a szokatlanul lapos első szélvédőből sokat kitakaró középső visszapillantó zavart, eleinte azt gondoltam, hogy nem is fogok hozzászokni, aztán persze néhány nap után mégis megbarátkoztam vele, legalábbis nem tűnt fel többé a jelenléte.

Másfelől azt is tudtam nyomban, hogy ez a zavaró tényező szinte kell egy ennyire tömény dizájnkoncentráció mellé.

Alapvetően pragmatikus emberként lenyűgöző, mennyire más élmény egy ilyen járgányba beülni, mint... tulajdonképpen mint szinte bármibe, azaz viszonylag sok tesztautóhoz volt szerencsém az elmúlt fél évben, de egyértelműen a 408-as vitte el a pálmát dizájnfronton.

Ahogy kell, kézre áll minden, és végre nem veri ki a vezető meg az utasai szemét egy rusnya, túlméretezett tablet, helyette két, egyformán tízcolos műszeregység, illetve HD központi érintőkijelző van előttünk és középen. Ránézésre itt is többen hűháztak az érintőképernyő láttán, nem azért, mert eddig nem láttak érintőképernyőt, hanem mert ezt itt szintén elég jól kitalálták.

Praktikus a kijelző alá helyezett fizikai gombok sora, illetve az i-Toggle nevű digitális jelzősor, amit személyre szabhatsz, vagyis beállíthatod a legtöbbet használt funkciókat oda.

Userfüggő a dolog, nekem minden egyes ilyen érintőképernyőt szoknom kell kicsit, ez itt nem tartott tovább, mint bárhol máshol, sőt.

Állandó vesszőparipám, hogy a tesztautókat sem csak autókat tesztelő újságírók használják, hanem normális családok is, szóval nézzünk kicsit oldalra-hátra: mindkét üléssornál bőséges a lábtér, a hely, az autót szépen körbeszórták pakolható helyekkel, rekeszekkel, micro-USB kimenetekkel.

Ha csomagtér kell, benzinest válassz, ott 536 liter az alap, amit a hátsó ülések szakszerű döntögetésével 1611-ig bővíthetsz. A PHEV-nél viszont „csak” 471-ről indul a játék, bár az sem nyomasztóan szűk azért.

Az ülések kényelmesek, kimondottan jó érzés beszállni a kocsiba, ilyenformán kimondottan rossz kiszállni, még a hosszú, fárasztó utak sem tűnnek annyira hosszúnak és fárasztónak. Egyszerűen jól érzi magát odabent az ember, na.

Nekem a kis kormánykerék is nagyon bejött – később, a normál autómba visszaülvén buszsofőrnek éreztem magamat –, de abban igaza lehet a maximalistáknak, hogy becsapósan sportos feelinget közvetít, miközben azért a háromhengeres, 1,2 literes, 130 lóerős, 230 Nm leadására képes benzinestől ne várjunk csodákat.

Teszi a dolgát, hétköznapi használatra tökéletes, de azt ne gondold, hogy ebben leszel korunk Ayrton Sennája. (Még Gerhard Bergerje sem.)

Nem is kell. Az alap benzines mellett van még két plug-in hibrid változat (a gyengébbik összteljesítménye 180, az erősebbiké 225 LE, és mindkettőben 1,6 literes turbós benzines dolgozik). A teljesen lemerült akkus hibridet egy egyfázisú, 7,4 kilowattos fali töltővel egy óra 40 perc alatt telipakolhatod. Mindegyikben nyolcsebességes automata váltó teszi a dolgát, és a kormányra szerelt váltófülekkel magad is javíthatsz a vezetési élményen.

Az 1,2-es benzinesnél az ügyfélár 14 millióról indul, a gyengébbik hibrid picivel 18 fölött, az erősebbik picivel 20 alatt kezdődik. Tekintve, hogy milyen stílusparádét kapsz, és ez az ár már egyáltalán nem számít kirívónak a mai viszonyok közt, a Peugeot 408-ason érdemes elgondolkodni, a dizájnon túl a kényelme és a helykínálata kedvéért is.

Ez is érdekelhet: