Csak bepattansz a fülkébe, aztán mész, amerre a sín vezet, meg néha rácsöngetsz a zebránál várakozó lányokra, nem? Hát nagyon nem.
Az emberek jelentős része ugyanis annyira ráchillelt arra, hogy már nem kell a mamut elől menekülni és medvékkel viaskodni, hogy azzal a lendülettel kihalt belőlük mindenféle túlélési ösztön, így aztán a legnagyobb szívnyugalommal teszik be a kocsit vagy a törékeny kis testüket a húsztonnás vili elé.
Bár most megúszták, azért elég sanszos, hogy nem kell amiatt aggódniuk, hogy idős korukra magas lesz a koleszterinszintjük, de azért a villamosvezetőket sem irigyeljük.
