A Volkswagen húsz éve mutatta be a Phaetont, amivel belépett a luxusautók piacára, olyan high-tech megoldásokkal, amelyek végül a márkát is feljebb pozícionálták. Az évforduló alkalmából megmutatták a Phaeton második generációját, ami sosem vált valóra.
Sokak szerint megalomániás volt Ferdinand Piëch, a Volkswagen egykori vezére, mert olyan márkákat is megszerzett a konszernnek, mint a Bentley, a Bugatti és a Lamborghini, de valójában ezeknek a márkáknak a reneszánszát neki köszönhetjük. A kilencvenes évek közepétől Piëch fejlesztette a céget világméretű konszernné, és ő szerette volna a Volkswagent feljebb pozícionálni olyan presztízsmodellekkel, mint a Touareg és a Phaeton.
Magasra tett mérce
Piëch a kilencvenes évek végén indította el a Phaeton fejlesztését, amely már a kezdetektől fogva ambiciózus volt. Az autónak állítólag olyan elvárásoknak kellett megfelelnie, mint hogy képes legyen egész nap 300 km/órás sebességgel száguldani 50 Celsius-fokos külső hőmérséklet és 22 fokosra hűtött utastér mellett. A végsebességét ugyan 250 km/óránál korlátozták, de a lényeg, hogy a Phaeton ennél jóval többre is képes lett volna.
A népautóról elnevezett márka luxusautójához a ’99-es frankfurti autószalonon bemutatott Concept D is szoktatta a közönséget, akik gyakorlatilag már a Phaeton előzetesét látták maguk előtt. Az ötméteres koncepció ugyan ferdehátú karosszériát kapott, de a lemezek alatti technika, az 5 literes, 313 lóerős V10-es motor az összkerékhajtással, légrugózással és bixenon fényszórókkal már a hamarosan valóra váló Phaetont vetítette előre.
Különleges megoldások
A sorozatgyártásba szánt Phaeton végül 2002-ben mutatkozott be, és már 5,06 méteres hosszával, 1,9 méteres szélességével és 1,45 méteres magasságával is kitűnt a Volkswagen kínálatából. A dizájnja visszafogottabb volt a luxuskategóriában megszokottnál, de mostanra kiderült, hogy a finoman áramvonalas, mégis masszív karosszéria a kupolás tetővonalával hivalkodástól mentes, időtlen forma lett.
A belső tér is eleganciát sugárzott. A kor divatjának megfelelően gazdagon krómozott, lakkozott fabetéttel és bőrrel borított belső tér legjellegzetesebb eleme a masszív váltókarja volt, ami a jachtok tolókarjára emlékeztetett.
A legérdekesebb részlete a faburkolatok mögé bújtatott szellőzőnyílás, amelyet motorosan lehetett kinyitni, ha szükség volt rá.
A szellőzés pedig még a legnagyobb fokozaton is szinte zajtalanul működött.
A márkája talán nem árulta el, de a Phaeton igazi luxusautó volt, tompán puffanó ajtókkal, vastag ablaküvegekkel, szigorúan szűk és párhuzamos illesztési résekkel. A Phaeton a legjobb oldalát a hosszú utakon mutatta, a széria adaptív légrugós felfüggesztésével lágyan siklott az autópályán. A kategória elvárásainak megfelelően
12 centiméterrel nyújtott változat is rendelhető volt, akár szellőztethető és masszázsfunkciós hátsó ülésekkel.
Gläserne Manufaktur
A Phaetonnak már a görög mitológiából származó neve is a státuszát szimbolizálta, ezt a nevet kapták a huszadik század elején a sofőrös luxusautók is. Piëch számára mindenből csak a legjobb volt elég, ezért a gyártása sem mindennapi helyen folyt. Drezda külvárosában épült fel a különleges gyár, ahol szinte teljesen kézzel szerelték össze az autót a fényárban úszó, nemes fapadlójú csarnokokban a fehér ruhát és kesztyűt viselő alkalmazottak.
A munka ennél összetettebb volt, a karosszériaelemek préselése és fényezése a zwickaui gyárban folyt, ahonnan száz kilométert utaztak a karosszériák, míg a motorok a 12 hengeres kivételével a győri üzemben készültek. A drezdai gyár kapacitása évi 20 ezer autó volt, amit igény szerint 35 ezerre növelhettek volna, és a Phaeton mellett az első években itt készült a Flying Spur is, mígnem úgy döntöttek, hogy minden Bentley gyártását az angliai Crewe-be költöztetik.
12 hengeres motorral is
A motorkínálata tette teljessé a Phaeton luxusát. A belépőmodellt 3,2 literes, 241 lóerős VR6-ossal szerelték, amelynek érdekessége, hogy a hengersorok 15 fokos szöget zártak be egymással. A másik benzinmotor még különlegesebb volt, két V6-os felhasználásával készült a 6 literes W12-es, amely 420 lóerős teljesítményt adott le, a maximum nyomatéka 550 Nm volt, ezzel 6,1 másodperc alatt gyorsult nulláról százra a Phaeton.
A kínálat legszokatlanabb tagja mégis a dízelmotoros Phaeton volt. A tanulmányautóból ismerős 5 literes V10-es TDI a változó geometriájú turbótöltőjével
313 lóerőt teljesített, 750 Nm nyomatékkal, ami a világ akkori legerősebb dízellimuzinjává tette a Phaetont.
A W12-eshez hasonlóan az automata sebességváltó és az összkerékhajtás széria volt hozzá, a 3,2 literes modell azonban csak két kereket hajtott, és nem a hátsók voltak azok.
Innovatív felszereltség
A gyártás tizenöt éve alatt többször változott a motorkínálat. 2003-ban vezették be a 4,2 literes, 335 lóerős V8-as benzinest, amit egy évvel később követett a 3 literes V6-os TDI, eleinte 225, majd a gyártás vége felé 245 lóerővel, ez rövidesen a legnépszerűbb motorváltozattá vált. A 3,2 literes alapmotor helyére 3,6 literes lépett 280 lóerővel, a tízhengeres dízelmotor pedig már 2006-ban lekerült a kínálatból, a W12-es öt évvel később szűnt meg.
A szokatlanul hosszú életciklusa alatt a Phaetont négyszer is felfrissítette a Volkswagen.
Az újdonságok közt szerepelt az érintőképernyős multimédiás rendszer, a 12 hengeres modell karbonkerámia fékjei, továbbá a márkánál elsőként a Phaeton kapta meg az adaptív radaros tempomatot, a kamerás táblafelismerőt és a fejlett távfény-vezérlőt. 2010-ben az arculatán is igazítottak, ami ekkor már inkább csak a kínai vásárlóknak tetszett.
A második generáció
A Volkswagennél sokáig napirenden volt a Phaeton második generációja, és csak most, a huszadik évfordulón mutatták meg, hogy akkoriban el is készültek a prototípusával. Az új Phaeton kecsesebb, vonzóbb lett az elődjénél, sportosabb karosszériája a konszern hosszmotoros padlólemezére épült, a műszerfalán pedig már megjelent az ívelt dupla kijelző, ami végül Innovision Cockpit néven a Touareg új generációján vált valóra 2018-ban.
Az eladások sosem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, az évi húszezres kapacitású drezdai üzemben négy év alatt készültek el 25 ezer autóval, míg a tizenöt éves pályafutása alatt valamivel több, mint 84 ezer példányt gyártottak le. Mégsem a szerény eladások miatt vetették el a második generációt, hanem azért, mert 2017-ben
a Volkswagennél úgy döntöttek, hogy minden erejüket az elektromos autózásra összpontosítják.
A Phaeton mégis betöltötte a küldetését, hiszen a luxusautós kényelmével, az innovatív technikájával és a kivételes minőségével
húsz éve megmutatta, mire képes a Volkswagen, ezzel valóban feljebb pozícionálta a márkát.
Ha bejön a luxus-népautó, a használtpiacon kétmillió körül indul a kínálat, az újabb évjáratokra hat-hétmillióért csaphatsz le.
Ez is érdekelhet: