Negyven évvel azt követően, hogy Walter Röhrl a 924 Carrera GTS-t vezette a bajnokságban, a Porsche meglepte a kétszeres világbajnokot a versenyautója felújított változatával.
Talán nem tudtad, de Walter Röhrl csak egyetlen szezont versenyzett raliban a Porschével. 1981-ben rajtolt a navigátorával, Christian Geistdörferrel, és hét futamból négyszer végeztek az első helyen a 924 Carrera GTS-sel. A következő évben Röhrl az Opelhez szerződött, és az autója még egy versenyt futott a legendás Jacky Ickx vezetésével, majd a gyári múzeumba került, ahol most látták elérkezettnek az időt, hogy restaurálják az aranyszínű versenygépet.
110 ezer márkás árával a 924 Carrera GTS a legdrágább modell volt a Porsche kínálatában
1981-ben, mi több, a legdrágább Porsche, ami addig készült. A gyári változata 240 lóerőre volt képes, a Clubsport változatban 275 lóerőt teljesített, míg a pályára szánt GTR változata 375 lóerőt tudott. A típus igazi ritkaságnak számít, hiszen csak ötven példánya készült, mind vörösben, és a prototípusokkal együtt sincs belőle 59-nél több.
A kilenc prototípus közül az ötödiket vették alapul 1980-ban, amikor a raliversenyautó építéséhez fogtak, és ezt újították most fel a Porschénél.
A megbízhatóságát mutatja, hogy a kétliteres, négyhengeres motorja eredeti állapotban vészelte át a versenyzést, akárcsak a turbótöltő, a sebességváltó és a 911 Turbóból származó fékek is. A 15 colos kerekekre a Pirelli szállított korabeli méretű abroncsokat, az üléseken máig ott a versenyzők monogramja.
A restaurálás a legnagyobb titokban folyt, Walter Röhrl ugyanis ezer szálon kötődik a Porschéhez,
a mai napig a márka tanácsadójaként, instruktoraként és tesztpilótájaként dolgozik, és a 924 Carrera GTS-sel akarták meglepni a 74-edik születésnapjára. Sikerült! „Óriási meglepetés volt nekem, negyven éve nem ültem ebben az autóban, ami megnyitotta előttem az utat a Porsche felé, ezért is kötődtem hozzá annyira. Rögtön negyven évvel fiatalabbnak érzem magam!”
A nyolcvanas évek elején a turbós motorok még újdonságnak számítottak, és Röhrl sem volt hozzászokva a vezetésükhöz. „Szívómotoros autókkal versenyeztem, és a turbós motorok karaktere az őrületbe kergetett. Hatalmas volt a turbólyuk! A gyors kanyarvételhez a kanyar előtt ismét a gázra kellett lépni, hogy magasan tartsam a motor fordulatszámát” – emlékezett vissza.
A Porsche ralicsapata akkor csak a célba érést tűzte ki, de Röhrl vezetésével gyorsak is tudtak lenni.
„Az elején 250 lóerő körüli volt a teljesítményünk, később ennél több is, de a 924-es erőssége nem az ereje, hanem a tapadása és a kezelhetősége volt. Minden tökéletesen működött rajta, tipikus Porsche volt.”
