Ha lemaradtál a cikk első részéről, akkor itt tudod elolvasni, most pedig lássuk, mi kell még egy igazán jól szervezett startup-főváros létrehozásához.

A brit gazdaság Magyarországon kezdődik

Vagyis minden olyan országban, ahol a brit kormány Kereskedelemfejlesztési és Befektetés-ösztönzési Hivatalának (UKTI) irodája van, vagy kapcsolatban állnak az adott országgal. Ezek száma jelenleg 34 és 110, el lehet tehát képzelni, mekkora versenyelőnyt jelent az angoloknak, hogy lényegében a világ összes országában közvetlenül tudják képviselni az érdekeiket.

Az UKTI-irodák célja kettős: egyrészt segítenek letelepedni a brit cégeknek a külföldi országokban, másrészt viszont mindent megtesznek azért, hogy a külföldön sikeres induló vállalkozásokat – legyen az brit vagy más nemzetiségű – elvigyék az Egyesült Királyságba. Ennek legkézenfekvőbb eszköze természetesen a pr (hogy egy példát mondjak, én is ezért jártam Londonban), de ennél természetesen mélyebb háttérmunkát is végeznek, a márciusban nyitott magyar UKTI iroda például éppen néhány hete indított el egy olyan akciót, amelyben az A. T. Kerneyvel, a világ egyik vezető tanácsadócégével közösen segítik a magyar startupok kiteljesedését – reményeik szerint az Egyesült Királyság felé.

A magyar iroda egyébként a briteknek is kiemelten fontos, hiszen az UKTI éppen most próbál erősebben nyitni Kelet-Európa felé. A cél egy regionális HUB, vagyis startup-központ létrehozása a térségben, amelyben Lengyelország és Oroszország mellett Magyarországnak is fontos szerep juthat.

Az adóval keresni is lehet

A britek hozzáállásában mindenképpen példaértékű, hogy a magánszektor egyáltalán nem vár arra, hogy állambácsi majd a szájába pottyantja a sült galambot, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy az államnak nem volt nagyon fontos szerepe a londoni startup-ökoszisztéma alakításában. Ha a startupokat támogató privát szektor egy szállítmányozó cég lenne, akkor az állam szerepét az út leaszfaltozásához hasonlíthatnánk, ami nélkül a kamionok csak borzasztóan lassan tudnának haladni.

Bár az állam szerepe nyilván rendkívül sokrétű, mégis ki kell emelni a hihetetlenül kedvező adórendszert, amely a fejlődés egyik legfontosabb motorja volt az elmúlt években. Ahogy az előző részben már volt róla szó, a 2012-ben bevezetett SEIS-nek köszönhetően a kezdő vállalkozásokba invesztáló befektetők bukás esetén akár a befektetett pénzük hetven százalékát is visszakaphatják, így viszonylag kockázatmentesen kísérletezhetnek az induló vállalatokkal, ám ez még közel sem minden.

Ott van például a Patentbox, amelynek köszönhetően a Nagy-Britanniában bejegyzett szabadalmak utáni profitot a 21%-os vállalkozói adó helyett csak 10%-os adó terheli. Vagy említhetném a kutatás és fejlesztést serkentő intézkedést, amelynek értelmében a kis- és középvállalkozások minden kutatás-fejlesztésre elköltött egy font után 2,25 fontos adó-visszatérítést igényelhetnek. Magyarországról nézve egyébként maga a vállalkozói adó is igen kedvező, amelynek mértéke éppen jövőre fog 21-ről 20%-ra csökkenni.

A kedvező adófeltételek – más intézkedésekkel együtt – igen látványos eredményt hoztak: míg a britek évtizedeken keresztül hasonló problémával küszködtek, mint mi (cégek külföldre vándorlása, elsősorban Írországba és Luxemburgba), ma már inkább az a jellemző, hogy a külföldi vállalkozások mellett a brit cégek közül is egyre több települ vissza az országba.

Budapest nem London

Kegyetlen dolog egy 160 centis embernek a szemébe mondani, hogy soha nem fog az NBA-ben kosarazni, de ha Budapestet Londonhoz hasonlítjuk, akkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a brit fővárosnak egyszerűen sokkal jobbak az adottságai. Függetlenül attól, hogy a 2000-es évek közepe óta jóval többet tettek a startup-ökoszisztéma kiépítéséért, el kell ismernünk, hogy London a világ egyik legnagyobb üzleti és kereskedelmi központjaként eleve sokkal jobb feltételekkel vághatott bele az építkezésbe, mint mi.

Az persze már elsősorban az ő érdemük, hogy a "Tech Citynek" keresztelt tudatos építkezés következtében ma Londonban 34 ezer technológiai cég működik, és talán az sem a véletlen műve, hogy az angol fővárosban 241 nemzetközi bank igazgatóságát találjuk, amivel még a szintén előnyös adottságokkal rendelkező New Yorkot is verik.

Mint ahogy arra is büszkék lehetnek, hogy a legfontosabb szegmensekben nem csak Budapest, de a többi nyugat-európai nagyvároshoz képest is lépéselőnyben vannak: az Ernst & Young kimutatása szerint Londont elsősorban a forrásokhoz való hozzáférés és az adórendszer teszi igazán vonzóvá más európai városokhoz képest, de az úgynevezett koordinált támogatásokon kívül tulajdonképpen minden területen elég jól állnak.

Tőzsdében versenyben vagyunk

Mentségemre szóljon, hogy a Londoni Értéktőzsde egy kétnapos intenzív, kevés alvással és sok előadással tarkított sajtóút utolsó állomása volt, de elsőre tényleg nem esett le, hogy a Turquoise vezérigazgatója miért üdvözöl széles mosollyal, amikor meghallotta, hogy Magyarországról jöttem. A válasz persze nyilvánvaló, hiszen a London Stock Exchange által 2009-ben felvásárolt alternatív elektronikus tőzsde 2010 óta hazánkban is jelen van.

Erről egyébként annyira nem nehéz megfeledkezni, hiszen bár az elektronikus tőzsdék agresszív árszabásuknak köszönhetően jó lehetőséget biztosítanak a kisebb cégeknek arra, hogy megjelenjenek az értékpapírpiacon, Magyarországon az elmúlt négy évben alig-alig bővült ez a szegmens, a Turquoise-n továbbra is csak a tizen-egynéhány legnagyobb cég papírjai érhetők el.

Pedig az elektronikus tőzsdékben komoly potenciál van, a már említett alacsonyabb árszabással és a gyors kereskedelemnek köszönhetően az elmúlt években a Turquoise, a BATS Chi-X Europe és más alternatív platformok komoly konkurenciát teremtettek a hagyományos tőzsdéknek, és a részesedésük egyre nő. Ráadásul ezek a vállalatok nem csak passzív szemlélői a folyamatoknak, Olaszországban például, ahol a Turquoise sokkal markánsabban jelen van, továbbképzést is tartanak a kis- és középvállalatok vezetőinek, valamint szakemberekkel és egyéb támogatásokkal is segítik őket.

(Fotó: Jean Dussatour, Bobák Áron)