A kutatók szerint Grönland jégtakarója olyan ütemben kezdett olvadni, amire a modern megfigyelések történetében még nem volt példa.
A Nature Communications folyóiratban megjelent friss kutatás szerint az extrém olvadási események ma már nemcsak gyakrabban fordulnak elő, hanem jóval nagyobb területeket érintenek, és sokkal több olvadékvizet termelnek, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
A Barcelonai Egyetem vezette vizsgálat több mint hetven év adatait elemezte, és arra jutott, hogy a felmelegedés mára teljesen új szintre emelte a folyamatot. Az igazán látványos változás 1990 után indult be, amikor az extrém olvadási hullámok által érintett terület évtizedenként átlagosan 2,8 millió négyzetkilométerrel nőtt, miközben az olvadékvíz mennyisége is meredeken emelkedett.
A számok különösen durvák: 1950 és 2023 között az extrém olvadások átlagosan 12,7 gigatonna vizet termeltek évtizedenként, 1990 óta viszont ez már 82,4 gigatonnára ugrott. Ez nagyjából hatszoros növekedést jelent.
A kutatók szerint a legerősebb olvadási epizódok többsége az elmúlt húsz évben történt. A tíz legintenzívebb eseményből hét 2000 után következett be, köztük a 2012-es, a 2019-es és a 2021-es extrém nyári olvadások. Ezek ráadásul annyira szokatlanok, hogy a korábbi légköri mintázatok alapján szinte nincs is valódi előzményük.
A tanulmány arra is rámutatott, hogy ugyanazok az időjárási helyzetek ma sokkal intenzívebb olvadást okoznak, mint régen. Magyarán a melegebb légkör eleve ráerősít minden egyes extrém eseményre.
A kutatók szerint Észak-Grönland különösen érzékeny térséggé vált, és ma már az extrém olvadások egyik legfontosabb gócpontjának számít. A legpesszimistább forgatókönyvek alapján az évszázad végére a legerősebb olvadási anomáliák akár a háromszorosukra is nőhetnek.
A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a grönlandi jégtakaró gyors átalakulása messze túlmutat a sarkvidéken: a folyamat a tengerszint emelkedésére és az óceáni áramlatok működésére is komoly hatással lehet.
(Forrás: Science Daily, fotó: Unsplash)
Ez is érdekelhet: