Nem lehetett könnyű menet.
A Hard Dog Race idei évadzáró versenye újra felpörgette a kutyás terepfutás rajongóit, ezúttal Gödöllőn, a Babatvölgyi Lovarda és Rendezvényközpont területén, ahol először került megrendezésre a megmérettetés. A pálya most sem volt kíméletes: a 6,2 kilométeres távon 190 méteres szintkülönbség és 17 speciális akadály nehezítette a több mint ezer induló dolgát, ráadásul az eső és a szél is próbára tette őket, de a kedvezőtlen időjárás egy cseppet sem törte meg a résztvevők lelkesedését.
A HDR Base futamon minden volt, ami egy vérbeli kutyás terepfutáshoz kell, például vizesárkok, kukac kúszás, gumidzsungel és rengeteg sár
Az egyéni kategória abszolút győztese Honti György és Abu nevű malinois kutyája lett 28 perc 9 másodperces idővel. A nők mezőnyében pedig Avarkeszi Dóra és Ropi, az örökbefogadott németjuhász-husky keverék volt a leggyorsabb 36 perc 36 másodperc alatt teljesítetve a távot és a feladatokat.
A rendezvény nemcsak hazai versenyzőket vonzott: érkeztek indulók Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából, Németországból, Nagy-Britanniából, Franciaországból, Norvégiából, Svájcból, Olaszországból és még az Egyesült Államokból is, ez a nemzetközi érdeklődés pedig jól mutatja, hogy a HDR egyre népszerűbbé válik.
A verseny különlegessége idén a rózsaszín „dress code” volt, amellyel a mellrák megelőzéséért küzdő Mellrákinfo Egyesület munkájának támogatására hívták fel a figyelmet – a résztvevők közül rengetegen öltötték magukra a nemes cél elleni harc hivatalos színét
Kolléganőnk, Merci így élte meg a Hard Dog Race idei évadzáró versenyét:
„Egy ember egyszerre csak egy kutyával futhat, szóval, ha valakinek több kutyája van, vagy egyszerűen imádja a pályát, akkor többször is nekivág. Volt, aki idén már négyszer rajtolt el! Az új helyszín gyönyörű volt: lankás lejtők, izgalmas feladatok, és az egészet még élvezetesebbé tette, hogy néha együtt dolgoztunk a kutyával, néha pedig a gazdinak kellett megmutatnia, mit tud. A pálya hangulatát csak emelte, hogy az ismeretlenek is mennyire összetartóak voltak. Ahogy romlott az idő, az egész terep egy csúszós iszaptengerré változott, de senkit nem zavart: vigyáztunk egymásra, nehogy valaki elcsússzon, és beinduljon a dominó-effektus. Az én kutyáim kifejezetten félősek, de még nekik is élmény volt, mert a legtöbb feladatot ők is simán meg tudták csinálni. Nagyon tetszett az is, hogy rengeteg különböző kiállító volt jelen, és a szervezők tényleg mindenkire gondoltak.”
(Fotó: Hard Dog Race)