
Nyakunkon a tavaszi versenyek, mögöttünk az alapozó időszak. Ha úgy érezzük, hogy a fizikai felkészüléssel, a sok lefutott kilométerrel mindent megtettünk azért, hogy eredményesek legyünk az előttünk álló versenyeken és büszkén villantsuk meg a befutóérmet az Instán, akkor egy picit tévedésben vagyunk.
A felkészülés nem csak abban merül ki, hogy kicsit többet, netán máshogy edzünk mint szoktunk, illetve odafigyelünk az étkezésre is. Hasznos dolog, ha a mentális felkészülésre is odafigyelünk, szánunk rá kellő időt és energiát, ez ugyanis nagyon sokat segíthet abban, hogy élvezetes legyen a verseny, és pozitív élmény lehessen a futás, és hogy az adott versenyen fejben is ott tudjunk lenni. Nemcsak fizikum kell, hanem felkészített elme is.
Mikre figyeljünk a felkészülés alatt?
A verseny nem edzés. Akár profik, akár amatőrök vagyunk, egy futóversenyre mindig másként kell felkészülni, mint a megszokott, mindennapos futóedzésekre, de ahhoz, hogy készen legyünk fejben a versenyekre, arra szintén lehet készülni és edzéseken fejleszteni.
Első és legfontosabb a verseny kiválasztása, melyik versenyre szeretnénk úgy felkészülni, hogy a legjobbunkat nyújtsuk. Ha olyan versenyt tűzünk ki, amit képtelenek vagyunk teljesíteni, az kudarcélményt vagy rosszabb esetben sérülést okoz. Ezért is fontos az edző személye, mert vele reálisan lehet kitűzni a célverseny időpontját, azt, hogy milyen távot válasszunk és ezekhez meghatározni az optimális felkészülés idejét. Hiába tudunk lefutni 10 kilométert, abból még nem fogunk tudni végig futni egy maratont.
Szintén fontosnak tartom az edzések dokumentálását, azaz az edzésnapló vezetését. Ennek nemcsak egy számhalmaznak kell lennie, hanem nagyon fontos, hogy írjuk bele a szubjektív, edzés alatt megélt élményeinket, gondolatainkat, mert később visszaolvasva ezekből is fejlődhetünk, tanulhatunk. (Tapasztalatom szerint a Stravara, Garmin Connectre csak a számok kerülnek fel. Én ezért is alkalmazok külön doksit a tanítványaimmal, amiben edző és tanítvány oda-vissza tud reagálni és kommunikálni egy-egy edzésre.)
Szintén fontos mentális pluszt adhat a közösségben való futás. A közösségnek ereje van. Ha többen futunk eredményesebbek az edzések is, hisz mindig van és kell is, hogy legyen egy egészséges rivalizálás. A közös cél erőt ad, és ha edzés után egy pohár izotóniás ital mellett meg tudjuk beszélni futótársunkkal az adott edzést, azt, hogy ki hogy élte meg, kinek hogy esett, az nagyon építő tud lenni. A beszélgetés, mint terápia ugyanis kiválóan működhet.
Nagyon sokat segíthet a pálya ismerete. Ennek főleg terepversenyeken van jelentősége, nem véletlen, hogy a nagy versenyek előtt a szervezők pályabejáró edzéseket szerveznek. Így a verseny napján tudjuk, hogy hol számíthatunk egy nagyobb emelkedőre, vagy épp ellenkezőleg, mikor jön majd egy lejtő, ahol tudunk egy kicsit spórolni az energiával. De aszfaltos, utcai versenyeken is tudunk vizualizálni, elképzelni magunkat a verseny elejétől a verseny végéig, főleg, ha korábban indultunk már pl. Vivicittán vagy egyéb nagy versenyen.
Összefoglalva: fontos, hogy ne csak a testünket, hanem az elménket is próbáljuk meg edzeni, hisz a mentális tréning célja az, hogy segítsen nekünk áttörni a mentális akadályokat, hogy elérjük a lehető legjobb teljesítményüket, illetve verseny közben át tudjanak lendíteni az esetleges holtpontokon.
A szerzőről
Markocsán Sándor „Sanyosz” a Sanyosz Istálló Egyesület vezetőedzője, többszörös magyar bajnok. A legjobb ideje 5 kilométeren 14:05, 10 kilométeren 29:17, félmaratonon 65:42.
Itt érheted el: www.sanyoszistallo.hu | hello@sanyoszistallo.hu
Még több cikk a témában:
(Fotók: A szerző)