Iránban gyakorlatilag összeomlott a gazdaság: a nemzetközi szankciók és az olajexport visszaesése, az óriási hadiipari kiadások és a mérhetetlen korrupció miatt a gazdasági növekedés lelassult, az infláció elszabadult – az élelmiszer-infláció hetvenszázalékos volt tavaly év végén –, a munkanélküliség megnőtt, az ország pénzneme, a riál pedig tíz év alatt értéke 98 százalékát elvesztette. A boltosok elégedetlenségéből országos tüntetéssorozat lett, több száz halottal és több mint tízezer letartóztatottal. Az okokról itt írtunk bővebben:

Korábban is voltak híreink, amelyek jól megmutatták, mennyire nyomasztó az élet az országban, amelynek vezetése a mostani felkelésekre reagálva lekapcsolta az internetet, a tüntetőket pedig halállal fenyegeti:

Most pedig következzen néhány, látszólag egyáltalán ide nem illő címlapkép:

Hogy kerülnek ilyen képek egy Iránról szóló cikkbe? Úgy, hogy ezek iráni címlapok. Az 1979-es forradalom és Khomeini ajatollah hatalomra kerülése előtt ugyanis Irán sokkal nyitottabb ország volt. Ez véletlenül sem demokráciát jelent: a magát császárrá koronáztató Mohammad Reza Pahlavi sah rendszere korrupt és elnyomó volt, brutális titkosszolgálattal, de az is tény, hogy sikeres oktatási reformot hajtott végre, a nők pedig egyenjogúságot, választójogot kaptak, tanulhattak és munkát vállalhattak, a hidzsáb viselése pedig nemhogy kötelező nem volt, de be is tiltották.

Ezt a rendszert söpörte el az 1979-es forradalom és a száműzetésből visszatérő Ruhollah Khomeini ajatollah. Egy népszavazást követően április elsején kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot, amely ismét kötelezővé tette a nőknek a hidzsáb viselését, megfosztotta őket a jogaiktól, a sah kormányának tagjait és a hadsereg vezetői kivégezték, a nem iszlamista sajtót betiltották, és kialakították azt a teokratikus rendszert, amely negyvenöt év alatt talán most van a legközelebb a bukásához.