Messziről egy rideg tömb a Milánó nyugati részén található Complesso Monte Amiata, belülről viszont a színek és geometriák játéka a hetvenes években épült lakóház.
Homlokzata és drabális kiállása miatt vörös dinoszaurusznak hívják a Milánó nyugati részén felhúzott Complesso Monte Amiatát, mely az olasz modernizmus egyik legkarakteresebb lakókörzete. A Gallaratese negyedben felhúzott, közel 121 ezer négyzetméteren elterülő, Amiata-hegyről elnevezett komplexum célja az volt, hogy széles rétegek számára elérhető lakhatást és gyalogos távolságra eső közösségi funkciókat biztosítsanak.
Terrakotta színűre vakolt homlokzata kitűnik a tájból, ezeket a masszív épületeket alacsonyabb szárnyak kapcsolják össze, egyes részein olyanok, mintha a londoni Barbican negyed kisebb verziója volna. Az egyes lakótömböket loggiák és helyenként labirintus jellegű folyosók, valamint belső udvarok kötik össze. Ellentétben a brutalista épületek látszóbeton-elemeivel, itt a belső terek egyes részeken élénk sárga és erőteljes piros színeket viselnek, máshol pedig egészen minimalista monokróm a látvány.
Carlo Aymonino a városok sokszínűségét próbálta megidézni, Aldo Rossi pedig a Le Corbusier tervezte Unité d'Habitationból és Giorgio de Chirico műveiből merített. Egymástól markánsan eltérő magas és alacsony épületeket fűztek egybe, melyekben összesen nagyjából 440 lakás van, így körülbelül kétezer fős a lakóközösség a Complesso Monte Amiatában. Két háromszög alakú teret és egy szabadtéri színházat fog közre az öt lakótömb.
Fokozatosan cserélődött a lakóközösség, mely a hetvenes években még a kihasználatlan részekbe költözött hajléktalanokból állt, majd fokozatosan váltották fel őket a középosztálybeli családok. De még nekik sem voltak elég vonzóak a parkok és a szabadtéri színház, hogy felpezsdítsék a szomszédsági életet. Az üzletek és a vendéglátóhelyek sem láttak annyi fantáziát a bonyolult struktúrájú, modernista lakónegyedben, hogy tartósan maradjanak a lakók mellett.
Abban az értelemben tehát nem tudott érvényesülni a tervezők szándéka, hogy a közösségi tereket sosem sikerült igazán megtölteni élettel. Mostanra azonban a Complesso Monte Amiata építészeti zarándokhely lett, egy utópisztikus elképzelés a múltból, mely felbukkan reklámfilmekben, videóklipekben és fotózásoknak ad helyszínt. Azt pedig változatlanul remekül mutatja, hogy van olyan, amikor az építészek nem ingatlanokat, hanem közösségi élményeket akartak formába önteni.
Ez is érdekelhet:
Életteli brutalizmus a londoni Alexandra Road Estate
Rengeteg pénzbe került, de tökéletesen ötvözte a klasszikus angol építészet sorházait a brutalizmus sűrűn lakott tömbjeivel a londoni Alexandra Road Estate.
Brutalizmus rózsaszínben – La Muralla Roja
Éles kontrasztban van a környezetével a spanyol tengerpart legkülönlegesebb lakóháza.
Romos magasvasútból lett New York legkülönlegesebb parkja a High Line
Sokáig volt a város egyik szégyenfoltja az egykor tehervonatokat kiszolgáló vonal, de a zöldellő parkként újjászültetett High Line ma az egyik legjobb hely New Yorkban.
