Senki sem értheti meg igazán Szibériát addig, amíg meg nem tapasztalja az ottani telet. Ezt nem Borisz Coelho mondta, hanem egy orosz blogger, Ilja Sztepanov, aki eltöltött néhány napot az egyik szibériai bányászfaluban. Lehet, hogy még ő sem érti igazán, de már kezdi sejteni, milyen is Szibéria rideg arca.
Egy hétre érkezett a hegyekbe, hogy megízlelje a mindentől elszigetelt, teljesen szabad, a maga nemében gyönyörű, ugyanakkor igen zord éghajlati körülményekkel tarkított szibériai világot.
Még a második világháború idején fogtak bele nemesfémbányászatba a 600 fős Priiszkovajában, amely a nyugat-szibériai Kuznyecki-Alatau-hegységben található Hakaszföldön. Azóta sok idő eltelt, a bányát már rég bezárták, és bár napirenden van a helyreállítása, a falu főként a hótalpas rajongók, az adrenalinfüggők és a kalandorok egyik kedvenc üdülőhelyeként ismert manapság.
A blogger elmondása szerint egész héten havazott, a hőmérséklet -30 Celsius-fok fölé sosem emelkedett, és a rendkívül erős szibériai hegy-völgyi szelek tényleg próbára teszik az emberek tűrőképességét.
Sokan itt élték le egész életüket, mások viszont el sem tudnák képzelni, hogy itt téljenek akár egy hónapot is. Tényleg nem lehet könnyű. Ezennel be is fejeztük a sírást a tél hátralévő részére.
Ez is érdekelhet: