Most, hogy egyre több helyen tényleg található hó is az országban, érdemes meglesni a következő téli túrázós egyvelegünket, amiben ráadásul 3 egész komoly útvonalat is mutatunk.
Végre eljutott oda az időjárás is, hogy már nem csak az Instagramot bámulva láthatunk havat, hanem akár élőben is. Hideg is van bitangul, a fák deresek, és lehet hóban ropogtatva lépkedni, tehát végre fullba itt a téli túrák ideje!
Ennek örömére én is gyorsan kiszabadultam, és csaptam egy karikát a Csóványosra valamelyik nap.
Okosan nem hétvégén, mert akkor a Kékestetőt kellett volna megrakni, vagyis legalább az autóban ülni a dugóban, ahogy láttam, az a trend most!
Téli túrázásom hozta is minden velejáróját, úgy mint, a didergő ujjak, fagyottnak hitt lábak, fél arcot betakaró zúzmara, plusz a kabát kipárolgásának deresedése.
Tudom, hogy ez nem normális, de én imádom ezt az érzést, mert az ilyen túrák után, mikor újra felolvadok, azt érzem, hogy élek.
A már említett Csóványosra pedig hoztam is egy útvonalat, amit lejjebb olvashattok, és a jelenlegi videóban pedig mutatok két olyan cuccot, ami télen is remek szolgálatot fog majd tenni.
Kékestető
Míg mindenki hétvégén fullba nyomja a heringtémát a Kékestetőhöz vezető úton, hogy a csúcs közelében leparkolva, dobjon két hógolyót, majd induljon is haza, addig én mutatok egy alternatívát, ami a hétnek a végén is valószínűleg zsúfoltság mentes.
Igaz, kicsit többet kell autózni érte, mert Mátraházánál nem csapunk egy jobbost a csúcs felé, hanem egészen Parádig elmegyünk! Amúgy autóval is gyönyörű ez a vidék, de ha már itt vagyunk, akkor kavirnyáljunk is egy kicsit a szabadban majd.
Plusz grátiszba, nemcsak a Kékestető csúcsára jutunk el ezen az úton, hanem olyan speciál szépségekben is belefuthatunk majd, mint az Ilona-völgyi vízesés, ami mindig gyönyörű és kevésbé „turistás” mint a Rám-szakadék. Aztán innen felcsapatva a Markazi-kaputól pedig szép időben mesés kilátásunk lesz, hogy úgy mondjam, jobbra és balra is!
Attól tekintsünk el, hogy a Kékes-csúcsig mennyit lehet zsörtölődni azon, hogy hát sosincs vége már az emelkedőnek, mert egyszer úgyis feljutunk, ahol valószínűleg gyönyörű szép havas táj fog fogadni minket, és persze brutál hideg.
Aztán jöhet az ereszkedés vissza a kiindulóhelyig, ami cserébe végig masszív lefele!
Bélkő
Igazából ez az útvonal nem tűnik kegyetlennek, de a közel 20 km-es távja és 900 m-es szintje, azért a végére rendesen elfárasztja az embert! Cserében közben ezt nem lehetett észrevenni, csak a gyönyörű tájat és panorámát.
Annyi segítség van az ügyben, hogy nem a szilvásváradi parkolóból kell indulnunk, hanem ott a parkolóőrtől kérünk egy kiegészítőjegyet Olasz-kapuig, amivel rendesen be tudunk menni autóval a Bükk belsejébe. Ezt az opciót amúgy is érdemes választani, ha csak kisebb túrára megyünk, mert így elkerülhetjük a tömeget, és a gyönyörű szerpentines úton felfelé több kilátópont található, ahol érdemes megállni és bámészkodni.
Az Olasz-kaputól meg elindulunk, és megkezdődik a csoda! Már maga a kapu történetét is érdemes elolvasni, eléggé komoly sztori, de ahogy haladunk beljebb, olyan csodálatos helybe fogunk botlani, mint a Zsidó-rét, ami nekem az egyik kedvenc helyem, annyira gyönyörű!
Aztán az úton továbbhaladva eljutunk a lezárt „Őserdőig”, ami még úgy is magával ragadó, hogy igazából nem lehet bemenni. Bár helyenként le van zúzva a kerítés, mert mindig van pár barom, aki a tiltás ellenére bemászik! Ennek az erdőnek a lényege, hogy nincs benne se erdőgazdálkodás, se átjárás, se semmi. Tehát a maga háborítatlan nyugalmában fejlődik és él! Több ilyen kellene az országban!
Továbbhaladva eljutunk az egyik legszebb kilátó ponthoz, a Vörös-kő-bérci helyszínig. Ahonnan a panoráma valami elképesztően szép! Itt azért illik leülni és egy kicsit elgondolkodni az életről, vagy csak betolni egy csokit. Eléggé meditatív állapotba lehet itt zuhanni.
Aztán már csak egy komolyabb séta van a célig, ami jelenesetben a Bél-kő! Bár egy kicsit ez is olyan, mint a Balaton északi és déli partja, hogy szép az északi part a déliről nézve.
A Bél-kő is sokkal gyönyörűbb, ha Szilvásvárad felé jövünk! Viszont, ezen a mordori vidéken járkálni több mint felemelő, szóval semmiképp ne hagyjátok ki!
Csóványos
Ez az a hegycsúcs, amit már az összes létező irányból bejártam, de mindegyik út gyönyörű! A múltkori cikkben a Nagy Hideg-hegyet ajánlottam, mint közepes útvonal, de ha amellett a Csóványosra is felmegyünk, akkor az már egy bőven komoly trip lesz.
No és, hogy miért is olyan csúcsszuper a Csóványos?
Azért, mert például jó időben a Tátráig ellátni, ami azért valljuk be, eléggé jó lehetőség!
Plusz, nem egyszer volt már velem, hogy a lejjebbi szinteken ködben állt a vidék, viszont fent a Csóványoson sütött a nap, és a kilátóból pedig gyönyörű kilátás volt a ködpárnákkal burkolózott vidékre!
A túraútvonal pedig, amit ajánlok, a létező legjáratlanabb opció, ha a Csóványosra akarunk feljutni. Általában mindenki Diósjenőről, Nagybörzsönyből vagy a Királyrétről akar feljutni ide, de ez az útvonal a szlovák határ melletti Kemence mellől indul.
Itt van a Csarna-völgy, ami egy eléggé misztikus helyszín. Köszönhetően annak, hogy a Csarna-patak mellé épült kisvasutat elmosta a víz, ezért a sínpálya összevissza hever e vidéken.Kicsit posztapokaliptikus az élmény, de pont ezért magával ragadó is!
Mindenképp érdemes visszatérni ide tavasszal/nyáron is – mondjuk ez igaz az előző két helyre is! –, de akkor érdemes ügyelni a lépteinkre, mert ez a vidék híres a foltos szalamandráról. Tehát eléggé jó esélyünk van rá, hogy élőben láthatjuk, és nem kell az állatkertbe menni miatta!
(Mivel védett és ritka is, ezért ha látjuk, akkor a mindent a szemnek, semmi a kéznek elvét vegyük figyelembe!)
Természetesen ebben a fejezetben is ajánlok pár kiegészítőt, amik jól tudnak jönni a téli túrázás során. Az előző cikkekben már volt szó téli bakancsról, túranadrágról és kamásliról. Nos, ezek egy ilyen hosszabb túra során mind jól jöhetnek télen!
Téli túrazokni
Ami pedig a téli túrákat még komfortosabbá tudja tenni, az egy téli túrazokni.
Legyinthetnénk rá, hogy hagyjad már, zokni az zokni, nincs fekete és fehér! Kivéve egy hosszú túránál, ahol mondjuk egy sima zokni állandóan lecsúszik, átnedvesedik és grátiszba egy vízhólyaggal is megajándékoz.
A túrazoknik ezeket akadályozzák meg, mivel olyan anyagból készülnek, ami jól elvezeti az izzadságot, a különösen igénybe vett részeken pedig meg van erősítve. Több helyen található rajta szellőző, ami ugyancsak az izzadás leküzdésében lehet hasznos.
Az anyag összetételét tekintve pedig a lényeg, hogy ne csak jó vízelvezető képességű legyen, hanem gyorsan száradjon is!
Tehát, csak ennyi a különbség a hagyományos és túrazokni között, ami nagyjából olyan, mintha túrabakancs helyett sportcipőben rónánk a természetet!
Fejlámpa
A tuti kis kütyü, amit még szeretnék ajánlani a téli túrához, az a fejlámpa! Igaz, ez nyáron is jól jöhet, de télen, mikor korábban sötétedik, akkor a hosszú túrák alkalmával érdemes nálunk tartani egyet.
Rendben, tudom, mindenkinek van mobilja, de azt ne a világításra használjuk, hanem tartogassuk vészhelyzetre, meg különben is, ne egy kézzel bénázzunk az erdőben, főleg télen!
A fejlámpa, ha lehet legyen USB-ről tölthető, így nem kell foglalkozni az elemmel, hogy esetleg lemerült. Plusz, ha lehet, legyenek rajta fokozatok, ami a fényerőt illeti. Vannak olyanok, amiken van külön piros fény, ami meg sátorozásnál jöhet jól, ha nem akarunk nagy fényt csapni.
Tehát ha lehet a táskátokban mindig legyen egy fejlámpa, lehetőleg feltöltve!
Jó túrázást kívánok télen és nyáron egyaránt!
A sorozat előzményét itt olvashatod:
A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Decathlon.
(Fotó: edit.takesphotos , Bodor Tamás, videó: Bodor Tamás)