- A Hangya volt az első filmje, amivel fiatalabb generációkhoz is eljutott. Milyen reakciókat hallott magáról a gyerekektől?

- Amikor befejeztem az első Hangyát, az akkor még 15 éves fiam rám nézett, és azt mondta „apa, ez a film jót tesz majd a karrierednek”. Ó, oké, mondtam. Mert hogy ezzel majd egy új generációt érek el. Azt mondta, hogy komolyan gondolkodjak el azon, hogy elvállaljam a folytatását. Azóta sok gyerek azt kiabálja utánam, hogy „Ant-Man, Ant-Man!”. Ők nyilvánvalóan nem látták az Elemi ösztönt.

- Melyik az a szerepe, amivel kapcsolatban a legtöbben megkérdezik, amivel a legtöbben azonosítják?

- Talán a Tőzsdecápák. Gordon Gekko. De rengetegen kérdeznek az Összeomlásról, A smaragd románcáról, a Játsz/máról. Néha a Szerelem a Fehér Házbanról és a Fekete esőről is.

- Most már másképpen választ szerepeket, mint fiatalabb korában?

- Nem. Nem szerepeket választok, hanem filmeket. Talán az különböztet meg a leginkább más színészektől, hogy producerként is dolgozom. Amikor például megkapom a forgatókönyvet, akkor teljes egészében elolvasom, nem csak az én szövegemet. Aztán az évek során szerzett tapasztalataimat felhasználva lebontom a forgatókönyvet apróbb elemeire. Analizálom. Tudni akarom, hogy nem csak egy hirtelen lelkesedés miatt tetszik-e. Ha ez megvan, akkor olvasom át a szerepemet.

- Azt mondta Hank Pym karakteréről a premier előtt, hogy nagyon családcentrikus, és hogy a felesége iránti szeretete motiválja. Ez a leírás abszolúte illik önre is?

- Nagyon szerencsés vagyok a családom miatt. Motiválnak engem a választásaimban, de még nagyon sok másban is. Csodálatos időszakot élek. Most már rákmentes vagyok hat év után. Ebben az időszakban 2-3 színész barátomat vesztettem el ugyanabban a rákban, amivel én is küzdöttem. Egészséges vagyok, sikeres filmekben dolgozom, részese lettem a Marvel-univerzumnak, végre dolgoztam zöld háttér előtt, a gyerekeim jól vannak, mindannyian színészek akarnak lenni…

- Örül ennek?

- Persze. Örülök annak, hogy boldogok, mert tudják, mit akarnak csinálni.

- Nagyapa is lett nemrég…

- Bizony. Én vagyok Lua nagypapája. Ez csodálatos dolog.

- Térjünk vissza egy kicsit a rákból való felgyógyulására. Új energiával töltötte fel, hogy egészséges lett? Többet akar dolgozni?

- Igen, tudja, ha az embernek nincs már rákja, az jövőt ad neki (nevet).

- Főleg a mozijairól beszél, pedig ha valamiben nagyot játszott mostanában, hát az mindenképpen a tévéknek szánt Túl a csillogáson volt.

- Köszönöm, nagyon kedves. Én is így érzem. A film Cannes-ban mutatkozott be, Steven Spielberg volt a zsűri elnöke, azt mondták, a Túl a csillogáson volt a legnagyobb kedvencük az Arany Pálmára. HBO-film volt, de Franciaországban mozikban is játszották. A streamszolgáltatók egyébként szerintem fantasztikusak, a Netflix, az HBO Go. A feleségem, Catherine (Zeta-Jones) most forgat egy sorozatot a Facebooknak. De ott van még a Hulu és az Amazon is. A lényeg, hogy a filmkészítőknek nagyon sok lehetőségük van miattuk.

- Önnek is lesz egy sorozata nemsokára.

- Igen, a The Kaminsky Method. A Netflixen megy majd, félórás epizódokkal. Ez egy vígjátéksorozat, ami novemberben kerül ki. Jó lesz, én nagyon szeretem.

- Beszéljünk egy régebbi sorozatáról. A legelsőről. Mit érez, amikor a San Francisco utcáint látja manapság?

- Karl Malden volt a mentorom. Minden, amit tanultam, azt a San Francisco utcáinból szedtem össze. Egy 52 perces epizódot hét nap alatt forgattunk le. San Franciscoban dolgoztunk ebből heti hat napot. Karl rengeteget tanított nekem, például hogy hogyan tanuljak meg minden héten egy új forgatókönyvet, hogyan dolgozzak minden héten más rendezővel. Mindent ennek a sorozatnak köszönhetek. Sosem fogom elfelejteni, amikor átvettem miatta Németországban a Bambi-díjat, és amikor átvettem és elkezdtem megköszönni, az emberek felhördültek, csóválták a fejüket, én pedig nem értettem, mi történik. Kiderült, hogy a német szinkronhangom egy igazi erős, mély hang volt, és az embereknek fogalma sem volt, hogy ez köszönőviszonyban sincs azzal, ahogy eredetileg hangzom.

- Még mindig szexszimbólumnak érzi magát? Főleg most, hogy szuperhőst játszik?

- Á, dehogy! Sosem éreztem magam annak. Csak három szexuális témájú filmem volt. Az egyik a Zaklatás, amire nagyon örülök, hogy senki sem kérdezett rá a „me too”-mozgalommal kapcsolatban. Már jónéhányan megkérdeztek (nevet). Aztán ott volt még a Végzetes vonzerő és az Elemi ösztön. A Végzetes vonzerőt egyébként rengetegen lenyúlták, másolták, lavinát indított el az a film.

- Gondolt már arra, hogy ahogy A Hangya és a Darázsban megfiatalították a technológia segítségével, úgy elvállalhatná egy régi klasszikusa folytatását is, ha a régi önmagát láthatnánk a vásznon?

- Vicces, hogy említette, mert amikor először láttam, hogyan sikerült 30 évet fiatalítaniuk rajtam CGI-jal, akkor elgondolkodtam azon, hogy micsoda lehetőségek rejlenek ebben. Paul Ruddot folyamatosan azzal húzom, hogy csinálhatnánk egy Hangya-előzményfilmet arról, hogy mi történt, mielőtt megszületett volna. De komolyan egyébként nem gondolkodtam el egy ilyen folytatáson, viszont egészen bámulatos az eredmény, nem? A zöld háttér is egy ilyen dolog. Még sosem dolgoztam vele. Teljesen új világot nyitott ki, abszolút másképp kellett játszanom előtte.

- Kényelmetlenül érezte magát?

- Az elején igen, most már nem. De csak azért nem, mert már láttam az eredményét. Más, mert sokkal jobban meg kell bíznom a rendezőben, ő tudja, mi történik ott és akkor pontosan majd.

- Még sosem játszott együtt Michelle Pfeifferrel a karrierje során A Hangya és a Darázs előtt. Ismerték azért egymást?

- Egyáltalán nem. Nagy rajongója vagyok egyébként. Amikor kiderült, hogy benne lesz a filmben a feleségemként, és rájöttem, hogy ráadásul 30 évvel fiatalabbak leszünk, eléggé megörültem. De amikor a fiatal jeleneteinket vettük fel, felragasztottak az arcunkra sok-sok pontot a CGI miatt. Aztán megjelentünk egymással szemben fehér pontokkal az arcunkon. Nehéz volt túltennünk magunkat ezen, de sikerült. Gondolom, ő is visszatér majd, ha forgatunk egy harmadik Hangyát. Nem tudjuk, hogy lesz-e, sosem mondanak meg semmit.

- Hogyan zajlott az a jelenet, amikor Paul Ruddnak el kellett játszania Michelle Pfeiffer karakterét?

- Az nagyon jó volt. Paul nagyon tehetséges. Ez a film tökéletesen bemutatja a humorát. Én egyébként féltékeny vagyok rá. Megkaptam a forgatókönyvből azokat a sorokat, amik főleg a technológiával foglalkoznak, erre ő jön, mond egy vicces mondatot, és kész, meg is van. Ő nagyon jó ebben. Nekem pontosan követnem kell a szöveget és azt, amit a rendező mond, Paul meg improvizálhat, de mindig jól csinálja.

- Mennyit kellett edzenie a szerepre? Hogyan került formába?

- Motivációm mondjuk van, az apám állandóan felhív telefonon, és mindig megkérdezi, hogy edzek-e. Próbálkozom, próbálkozom. Kardiózom és figyelek az étkezésemre, de nem őrülök azért bele. Nem kell úgy aggódnom, mint szegény Paulnak, akinek rengeteget kell edzenie, hogy amikor forgat, akkor bazi nagy izmai legyenek. Nekem ilyen problémáim nincsenek. Ha már az arcomat meg tudják fiatalítani 30 évvel, akkor végül is nemsokára már új testet is kaphatok nagyobb izmokkal.

- Volt bármi, amit megbánt a színészi pályáján?

- Igen. Azt, hogy a ’80-as években a Végzetes vonzerő és a Tőzsdecápák sikere után, mikor megnyertem az Oscart és a legnépszerűbb színészek közé kerültem és producerkedtem is, egyszerűen túl sokat vállaltam. Rengeteget dolgoztam. Nem tudtam kiélvezni a sikereket. Ha visszatekintek a karrieremre, akkor azt mondanám, hogy le kellett volna építenem a cégemet, és kevesebb munkát kellett volna vállalnom akkoriban.

- Sokszor vissza szokott tekinteni a karrierjére? Szokta mondogatni azt, hogy most már minden megvolt szakmai szempontból?

- Nem, nem nagyon szoktam visszagondolni. Elég jó az életművem. Ez az 50. aktív évem színészként. Szerintem jó munkát végeztem. Nincs indíttatásom arra, hogy önéletrajzi könyvet írjak. Szeretem, amit csinálok. Szeretek filmeket forgatni. Nézni nem annyira szoktam őket, forgatni viszont imádok.

- Most mivel foglalkozik leginkább?

- Az amerikai időközi választásokkal. Már most is azon dolgozik rengeteg ember, hogy egy demokratikusabb kongresszus állhasson össze. Nagyon sok vele a munka, meglátjuk, hogyan alakul.

(Fotó: Alberto E. Rodriguez/Getty Images for Disney)