… egy igazi jómunkásember.

Nem szeretek dolgozni. Csak akkor szeretek dolgozni, amikor dolgozok.

… hamisítatlan polihisztor.

Ismeritek a sejt-ingerlékenység elméletét? Ha veszel egy amőbát, és elkezded piszkálni, megbökdösheted akár ezerszer is, mindig vissza fogja nyerni az eredeti formáját. Aztán az ezredik bökésnél hirtelen fogja magát, összeomlik és megsemmisül. Pontosan ilyen híresnek lenni. Az emberek folyton azt kérdezik, „Hello, mi újság?”, aztán az ezredik alkalomnál egyszerűen begurulsz és eldurran az agyad.

… tudatosan választ inspirációt.

Emlékszem, tíz évvel ezelőtt Japánban voltam egy golfbajnokságon. Egy söralátéttel babráltam, amin egyszercsak észrevettem Harrison Ford képét. Ő volt az utolsó pali, akiről el tudtam volna képzelni, hogy sört reklámoz Japánban. A képen egy palack volt a kezében, rajta pedig az a kényelmetlen arckifejezés, ami azt mondja, hogy „El sem hiszem, hogy épp ezt csinálom.” Amikor Sofia Coppola átküldte az Elveszett jelentés forgatókönyvét, csatolt hozzá egy fotót a következő megjegyzéssel: „Valahogy így képzelem el a dolgot.” A képen Brad Pitt volt egy dobozos eszpresszó kávé hirdetésében, ugyanazzal a grimasszal az arcán: „Hihetetlen, hogy épp el akarom adni ezt a dobozos kávét”. Ez inspirált, amikor a filmben meg kellett csinálnom a saját haknimat.

… nem fél bevallani, ha téved.

Azt hittem, hogy a Garfield jó móka lesz és kihívásnak sem utolsó, hiszen még soha nem szinkronizáltam előtte. Plusz a forgatókönyvre néztem, amin ez állt: „Blablabla… Joel Cohen.”, és én azt gondoltam „Atyaég, imádom a Coeneket! Olyan viccesek!”, így hát elvállaltam a szerepet. Aztán leültem, megnéztem a filmet és csak arra tudtam gondolni, hogy mi a faszt képzelt ez a Coen-gyerek. Csak később világosítottak fel arról, hogy a forgatókönyvet nem az a Joel Coen írta.

… a módszer, amivel a szerepeire készül, legendás.

Nem szeretem ellőni a titkaimat, de az a helyzet, hogy nagyjából semmit nem csinálok. A lustaság nekem tökre bevált.

… van B-terve.

Ha nem lett volna belőlem színész vagy komikus, vagy ez az akármi, ami most vagyok, profi sportoló lettem volna. Valószínűleg baseball játékos.

… határozott a jövőképe.

Nem akarok az a csávó lenni, aki egyedül ül egy bárban és az italának motyog.

… végre valaki jól lesavazza a díjátadókon elhangzó köszönőbeszédeket.

Miért állsz oda és untatod az embereket? Ezt soha nem tudtam megérteni. Ezek az arcok állítólag a szórakoztatóiparban dolgoznak, aztán amikor végre felállhatnak arra a bizonyos pódiumra, átmennek a világ legunalmasabb figuráiba.

… amikor arról kérdezték, hogy tényleg lefejelte-e McG-t a Charlie angyalai forgatásán, kiderült, milyen példásan kezeli a konfliktusokat.

Lófaszt! Ez totális hazugság! Nem tudom miért találta ki ezt a sztorit! Túl aktív a fantáziája... Ez nem igaz! Az van, hogy halált érdemel. Fel kellene aprítani egy csatabárddal, nem lefejelni.

… kiváló ismerkedési tippeket ad.

Ha odasétálsz valakihez az utcán, megragadod a vállait és ráordítasz: „Láttad, amit én láttam?!”… akkor hamarosan senki nem akar majd beszélgetni veled.

… általában igazat szól.

Szerintem a középkorúak válsága arról szól, hogy a karriered elkezd stagnálni, neked pedig hirtelen el kell gondolkodnod a személyes kapcsolataidon.

… kifelé nem cukrozza a színészlétet.

Színészként mindig távol vagy az otthonodtól. Egy hotelben ragadsz, több ezer kilométerre a hazádtól egy teljesen másik időzónában, ami egyáltalán nem frankó. Nem tudsz aludni, ezért az éjszaka közepén bekapcsolod a tévét, de az adásból egy szót sem értesz, ezért hazatelefonálsz, ami viszont közel sem olyan vigasztaló, mint kellene. A színészek magas fizetése szerintem az utazásért, a folyamatos távollétért és az ismertséggel járó maceraért jár. Nem a színészkedésért, az tuti.

… amikor a Bombázók a seregnek című filmről beszélt, az is kiderült, hogy pacifista.

Még mindig kicsit émelygek a gondolattól, hogy egy olyan filmben játszottam, amiben gépfegyverrel a kezemben kellett mászkálnom, de ha egy barátodat kell kiszabadítanod, akkor azért rendben van a dolog. Persze ez nem egy olyan mozi, mint mondjuk a Vörösök, vagy ilyesmi, de azért azt jól bemutatja, milyen az élet egy katonai bázison; hideg van, mindenki ugyanazt a zöld ruhát viseli, egy csomó testmozgást kell csinálnod, rosszul bánnak veled és még a kávé is szar.

… az életfilozófiája mindent visz.

Minél nyugodtabb vagy, annál jobb vagy mindenben. Jobb vagy a szeretteiddel, az ellenségeiddel, jobb vagy a munkádban és jobban bánsz önmagaddal is.

… egy Coelho veszett el benne.

Rengetegszer hibáztam és arra jöttem rá, hogy a hibáidat el kell engedned. Ne gondolj folyton a hibáidra és a kudarcaidra, mert akkor soha nem fogsz bele semmibe.

… igazi partiarc.

Egy buliban csak az lehet gáz, ha verekedés tör ki. Amikor a faszik a nők miatt egymásnak mennek, vagy fordítva. Ilyenkor általában valaki a földre kerül, aztán jön a mentő, aztán meg a rendőrség. A verekedést leszámítva mindenfajta viselkedés elfogadott.

… vérbeli világpolgár.

Japánban fogalmad sincs, hogy miről beszélnek az emberek és hiába akarnak segíteni, nem tudnak. Egészen egyszerűen semminek semmi értelme. Nagyon udvariasak, mégis úgy érzed, mintha egész ottléted alatt egy vicc főszereplője lennél.

… tudja mivel töltse a szabadidejét.

Általában semmit sem csinálok. Hazamegyek, aztán otthon is maradok. Egész nap csak annyit csinálok, hogy kimosom a ruháimat, meg felmosom a padlót. Egyszer egy hónapig növesztettem a bajszomat, hogy elmondhassam magamról, hogy végre csináltam valamit.