Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Három lemez, ami ebben a pocsék évben is megmutatja, hogy van remény. Nem mindegyik klasszikus, de kellemesnek kellemes.

Gorillaz – Song Machine, Season One: Strange Timez

Amikor a Gorillaz kitalálta, hogy nem feltétlenül lemezzel, hanem egy-egy dallal jön majd ki egy Song Machine névre keresztelt projektben, még lehetett volna bármi. Ez a projekt viszont az egyik legjobb dolog volt, ami 2020-ban történt, bár tudom, nincs magasan a léc. A Song Machine minden egyes dalához ugyanis 1-2 olyan név szállt be közreműködőként, akitől az ember már akkor felhúzta a szemöldökét, amikor még nem is hallotta a dalt, mert hát amikor a Gorillaz Elton Johnnal vagy Beckkel, esetleg slowthai-jal dolgozik együtt valamin, akkor a gyermeki lelkesedés érkezik a kettes vágányon, egy olyan vonaton, ami tuti, hogy jó helyekre visz.

A Song Machine brutálisan jól sült el, a dalokat pedig lemezre kellett pakolni, nem volt mese, és ki kellett adni melléjük azokat is, amelyekről még nem született klip. Nem sok ilyen dal van, tekintve, hogy a lemez megjelenése előtt 8 darab klipet hoztak ki Damon Albarnék (a 9. pedig hamarosan érkezik), az album alapváltozata pedig 11 dalt tartalmaz, de érdemes kitekinteni a deluxe verzió felé, amin további 6 track szerepel olyan nevekkel, mint Joan As Police Woman, Skepta, az Unknown Mortal Orchestra vagy JPEGMafia.

Az egész projektben az a szép, hogy valahogyan még a legvalószínűtlenebb nevek is tökéletesen illenek a képbe, még Elton John balladázása is, aki furamód 6lack rommá autotune-ozott „éneke” után lép be a The Pink Phantomban, de Robert Smith is, aki a Strange Timezban mintha egy Cure-remixbe állt volna bele, aminek nincs eredetije, és ez tudom, képtelenség, de valahol ez az egész lemez az.

Hihetetlen, hogy a Gorillaz mellé szinte mindenki örömmel áll be, és ezek az összeborulások nem megúszós jammelgetések, hanem nagyon is működőképes és erős dalokat hoztak. A Beckkel közös The Valley of the Pagans és a Peter Hookkal felvett Aries simán viszik a prímet, na meg persze a Momentary Bliss slowthai-jal és a Slavesszel súlyosbítva, ami simán elmenne Blur-dalnak is. A következő évad se legyen rosszabb, még bőven van kivel együtt dolgozni, a rajongók már gyártják is a vadabbnál vadabb ötleteket (a Tyler, the Creatorrel és a Massive Attackkel közös dalokra tényleg beneveznénk), de úgyis az élet hozza majd össze a legjobb verziókat.

Bruce Springsteen – Letter to You

Springsteen legutóbb cowboyra vette a figurát, és leszállította a remek Western Starst, most azonban visszakanyarodott az old school hangzásához, jött is hozzá az E Street Band a 2014-es High Hopes óta először. A Letter to You egyszer csak úgy hirtelen megszületett. Springsteen másfél hét alatt írta meg a dalokat, bandájával pedig öt napot adott maguknak a felvételekre, de négy alatt készen lettek. És nem hallatszik a lemezen a nagy sietség. Az viszont igen, hogy nincs túlagyalva. Mert nem is volt.

A Letter to You-ban a keletkezése a legérdekesebb, Springsteen ugyanis saját bevallása szerint hét éve képtelen volt írni a bandájának zenét. Egyszerűen nem ment. Az egyik Springsteen On Broadway show-ja után viszont odalépett hozzá egy srác, és ajándékba adott neki egy gitárt. Hazavitte, egy darabig ott pihent a nappalijában. Hónapokig. Aztán egyszer csak felvette, és „kijött belőle” egy dal. Springsteen aztán vitte magával, és a háza különböző pontján leült írni rajta egy dalt. Működött. Kb. 10 nap alatt készen lett a lemez. Még csak fel sem demózták. Felvették.

Mégsem érzed rajta, hogy súlytalan vagy összecsapott lenne, és egyértelműen a régi időket idézi. És nem csak azért, mert három dalt is régről vett elő rajta Springsteen, az If I Was the Priest, a Janey Needs a Shooter és a Song for Orphans még a ’70-es évek elején íródott, és nem lógnak ki. Annyira nem, hogy ha az embernek meg kellene neveznie a „régről átvett dalokat”, biztosan a vadiúj Burnin’ Traint mondaná, vagy a One Minute You’re Here-t, ami a Nebraskára is simán felfért volna. Közben a szövegek szokás szerint csodásak, a hangulatok pedig Springsteen legjobbjait idézik. A Letter to You egy remek album. Hátha a következőt sem fogja túlagyalni, bár általában akkor sem szoktunk rosszul járni.

Faithless – All Blessed

Fura kimondani, de ez az első Faithless-album Maxi Jazz nélkül. Hogy lehet egyáltalán elképzelni egy zenekart úgy, ha nem a legikonikusabb hangja dörmög vagy rappel (a megfelelő rész aláhúzandó) a tracek alatt? Nehezen. Maxi Jazz új bandát alapított, a Maxi Jazz & The E-Type Boysban gitározik, énekel, és már inkább bluesosra, jazzesre veszi a figurát, míg Rollo és Sister Bliss továbbra is azt csinálnák, amihez a legjobban értenek. Elég nehéz ügy, ha egy zenekar amúgy még haladna, de a frontembere másfelé kacsintgatna. Az ilyen esetek csak nagyon ritkán szoktak jól elsülni, de a Faithless kitalált valamit, ami nem kellemetlen.

Összefogtak egy brit költővel, az itthon rettentően hülyén hangzó Suli Breaksszel, plusz elhívtak jónéhány vendéget énekelni, és máris kijött belőle az All Blessed, már amennyiben a „máris” jelentheti azt, hogy 10 év alatt sikerült összehozni, ekkor jelent meg ugyanis a legutóbbi Faithless-album, a The Dance. Az All Blessed nem lesz a legnépszerűbb lemez Maxi Jazz hiánya miatt, pedig egyáltalán nem rossz. Tény, hogy nincsenek rajta brutális slágerek, és bár Suli Breaks szövegei jók, de az előadói módja nem átütő a lemezen, mégsem akarja az ember kikapcsolni, azért sem, mert közben azért bőven jönnek a jó öreg Faithless-hangulatok.

Az Innadadance a Soul II Soul atyja, Jazzie B. közreműködésével azért nem múlik el nyomtalanul, de minden más nehezebben ragad meg, talán azért is, mert sokkal inkább tűnik egyfajta nosztalgiatripnek az album, mint bármikor ezelőtt. Régi trance és house-hangulatok váltakoznak, nincs akkora mozgástér a stílusok között, és hiába várod, nem jön az a régi, mély hang, hogy libabőrös légy. Mintha végig várnád a katarzist, de az sosem jön el. Viszont kellemes, amit hallasz. Nagyon is. A Friendshipben pedig valószínűleg az egyik legegyszerűbb, de leghatásosabb verset hallhatod idén egy dalban. Nem rossz ez így, de azért legközelebb jó lenne, ha Maxi is benézne.

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.