Minden idők legemblematikusabb focimenedzser-játéka, a Football Manager tavaly rendhagyó módon kihagyott egy évet. Megpihent, fellélegzett, elvonult, alkotói szabadságra ment, hogy aztán idén megújult erővel térjen vissza közénk.
Jó, azért tegyük hozzá, hogy a soha be nem mutatott FM25 története nem volt annyira romantikus, mint azt a bevezetőben felvázoltuk. A fejlesztőcsapat egy ideig dolgozott rajta, ugyanakkor több technikai problémába ütköztek, miközben próbáltak átállni az új grafikus motorra és a teljesen megújított felhasználói felületre. Bár megfontolták, hogy a játékot kiadják és később frissítésekkel javítják, végül úgy döntöttek, ez méltatlan lenne a sorozathoz, ugyanis a játék nem érte el azt a szintet, amit a stúdió elvárt volna. Végül törölték a tavalyi megjelenést, a fejlesztők ugyanakkor jelezték, hogy minden erőforrásukat a következő részre fordítják, hogy az valóban új szintet képviseljen a sorozat történetében. És hogy miképp sikerült, hát, azt meglátjuk nemsoká.
Játék dióhéjban
Kezdjük az elején egy gyorstalpalóval azoknak, akik eddig csak hallomásból ismerték a játékot. A Football Managerben egy általunk kiválasztott csapatot menedzselünk, de akár létre is hozhatunk egyet. Irányítás alatt ne alapszintű teszetoszáskodást, kvázi semmittevést, bugyuta klikkelgetést képzeljünk el.
Nem, a Football Managerben mi vagyunk a kiválasztott csapatunk atyaúristenei, megkerülhetetlen tényezők, az alfák és ómegák, akik iszonyú hatást tudnak gyakorolni a környezetükre, a játék alakulására.
De hogy pontosan mit is csinálhatunk a játékban? Igazolhatunk edzőket, sportorvosokat és teljesítményelemzőket, bogarászhatunk a gazdag játékosállományban, adatelemezhetünk, alkudozhatunk az ügynökökkel, tehetségeket fedezhetünk fel, csoportos és egyéni edzésterveket állíthatunk össze, a stílusunknak és a csapatunknak megfelelő stratégiát dolgozhatunk ki, motivációs beszédeket tarthatunk, fejleszthetünk az edzőközponton, smúzolhatunk a riporterekkel, a játékosoknak pedig ordibálhatunk a pálya mellől kedvezőtlen állás esetén. És persze ott van a vezetőség, a rajongók, a közösségi médiából eredő nyomás, és miegymás. Szóval ez volna a Football Manager dióhéjban.
A Football Managerben a balanszírozás nagyon lényeges, azaz a valódi, hús-vér énünk saját tudás-, energia- és időmenedzsmentje – különben többtucatnyi valós órát is beleölhetünk egyetlen szezonba úgy, hogy közben csak sodródunk az árral. Fontos felismernünk, hogy a tortának mely szeleteit kérjük, és mi az, ami már megüli a gyomrunkat. Szóval nagyjából úgy, mintha a valóságban irányítanánk egy sportklubot vagy egy jókora céget.
Mi az, amihez nem értünk, amit nem látunk át, vagy amivel nincs kedvünk tökölni, majd azt a munkát kiosztani olyan szakembernek, akikben bízunk – itt viszont a megfelelő fejesek leigazolása igazán fontossá válik, akik edzéseket vezényelnek, teljesítményt elemeznek, számunkra ideális játékosprofilokat fedeznek fel vagy az utánpótláscsapatot menedzselik. A keményebb, elborultabb arcok akár minden egyes szálat egyenként irányíthatnak, ez azonban nem életszerű – ahogyan a valóságban sem az.
Ismerd fel a képességeid határait, és vedd körül magad jó szakemberekkel, akik között megosztod az elvégezendő feladatokat – ez akár a játék jelmondata is lehetne.
A Football Managerben nagy szerepe van annak, hogy mikor, kinek és milyen stílusban válaszolunk. Az időzítés és a reakciónk mértéke kulcsfontosságú, a megfelelő pénzügyi menedzsmenten, stratégiaalkotáson, adatelemzésen és az emberi kapcsolatokon is óriási a hangsúly.
Így kicsit egyszerre vagyunk üzletemberek, taktikusok, statisztikusok és pszichológusok. Nem könnyű feladat, de hát az életben sem lenne az.
Mindez persze kicsit limonádészerű élmény is lehetne, az FM azonban nem az. A Football Manager ugyanis annyira élethű, hogy néha a hús-vér futballélet szakértői is komolyan veszik: a bundesligás Hoffenheim egyik játékosmegfigyelője egy interjúban árulta el, hogy a Football Manager statisztikái és profilelemzései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Roberto Firminót végül leigazolták 2011-ben 4 millió euróért a brazil másodosztályból.
Újítások az FM26-ban
Ugye a tavalyi játékot azért halasztották, mert a csapat nagyobb technikai ugrásra készült, hogy látványosabb és részletesebb meccseket kínáljanak. A Football Manager 26 már az Unity motoron fut, ami sokkal részletesebb, élethűbb mérkőzéseket és látványosabb animációkat eredményez. És tényleg! A játék jobb animációkat, változatosabb játékhelyzeteket, futballszagúbb megoldásokat tartogat nekünk, amennyiben a 3D-ben követjük az eseményeket.
A játék már tényleg kezd élvezhető lenni 3D-ben, na persze ne várjunk FC26 szintű megoldásokat, azonban a furcsán botladozó sportszárzoknis pixelcunamik helyett immár élethűbb mozgású focistákat látunk, a játék fizikája pedig érezhetően közeledett a valósághoz... mondjuk valljuk be, volt honnan.
- Igaz, néha még mindig nehéz követni a labda mozgását – kapura lövések végén néha mintha eltűnne a játékszer, így nem mindig egyértelmű, hogy most gól lett, vagy szöglet következik;
- és az esetlen mozgások még ott rejlenek a játékban: a kapusom egy adott ponton állva fogadta, majd rúgta ki pingpongszerűen a tizenhatos sarkáról érkező lövést, ahelyett, hogy terpeszállásból a földre terült volna, majd megpróbálta volna elkapni vagy kitolni, mint egy rendes kapus. Olyan érzésem volt, mintha csak az egyik sörfocin a haverom állt volna be a kapuba, aki rest lehajolni a labdáért, és derogál neki az egész kapusdolog úgy, ahogy van... ő ugyanis a pályán akar lenni, és hagyják békén, örüljön mindenki, ha legalább lábbal belepiszkál az érkező lövésbe, és közben nincs zsebre dugva a keze.
Egyébként én a játéksorozatba még akkor szerelmesedtem bele, amikor nemhogy 3D-meccsmotor, hanem 2D-grafika sem dukált a játékhoz, a meccseket pedig szöveges sportkommentárral követtük. A 2D-grafika így hatalmas újítás volt anno az FM elődjének, a Championship Managernek, és bár egy idő után a meccseket 3D-ben is lehetett követni, nagyon sok oldszkúl menedzser inkább 2D-ben folytatta tovább... a 3D-s meccsmotor ugyanis nem volt elég életszerű és jól követhető, na meg ugye a rutin mindenekfelett.
Én talán idén éreztem először azt, hogy talán meg tudnám szokni az új játékmotor miatt a 3D-változatot... na nem feltétlenül idén, viszont már tényleg elérhető távolságba került a nap, amikor a hozzám hasonló begyepesedett arcok is végleg átváltanak 3D-re.
A felhasználói felület is teljesen átalakult: a fejlesztők szerették volna elérni azt, hogy kevesebb kattintással jussunk több információhoz, ugyanakkor az új elrendezés miatt már nem csak azoknak kell megszokniuk a játékot, akik életükben nem játszottak vele, hanem a régi motorosoknak is bele kell fektetniük némi extra időt ahhoz, hogy megszokják az új dizájnt.
Női foci, már ideje volt
Bár a közmegegyezés szerint almát a körtével hasonlítgatni nem érdemes, főleg nem láncfűrészt acélbetétes bakanccsal... de azért a játékipar két nagy futballóriása, az EA FC – illetve annak elődje, a FIFA –, no meg a Football Manager néha óhatatlanul is belekerül abba a közös ketrecbe, ahol a felhasználók szembesítik őket egymással – még ha ennek oly sok értelme nincs is, annyira más a két játék, a két univerzum. Ugyanakkor azt szögezzük le, hogy a FIFA-ban már évekkel ezelőtt megjelent a női foci, először az Ultimate Team játékváltozatban, majd pedig tavaly először a karriermódban is. Nos, a Football Manager követte a jó példát, ez pedig igazán felüdülés lehet a nyitottabb, modernebb gondolkodású menedzsereknek, akik szerettek volna valami igazán pezsdítőt, újat megtapasztalni a játékban.
A női foci pedig alapvetően teljesen más. Na nemcsak azért, mert másképp fest a meccsek dinamikája, vagy mert az öltözőben nagyobb rend marad a játékosok után, hanem mert
a nemzeti és nemzetközi bajnokságok felépítése másképp fest, a büdzsémenedzsment és a transzferpolitika pedig eltérő logikát követ a női foci világában.
Mármint ténylegesen, a való életben. És ha valami igazából megjelenik a futballban változásképp, az előbb vagy utóbb, valamilyen formában a Football Manager világában is leképződik.
A női fociban sokkal kevesebb pénz van, és sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy megtartsuk a lejáró szerződésű játékosainkat. A szezonális büdzsének is jóval nagyobb része megy el arányaiban a fizetésekre, mint a transzferdíjakra. Sok remek játékos 300–400 ezer fontos összegért már elcsábítható, de hiába, ha aztán többe kerül egész szezonra a fizetése, és néhány ilyen húzás szétcseszi a bérkeretünket.
- A férfi fociban a klubok általában 4–5 éves szerződésekben gondolkodnak jó korban lévő játékosok esetében, a női futballban viszont a legtöbb szerződést 1–3 évre kötik meg.
- Így aztán sokkal ritkábban fogunk játékosokat kivásárolni az aktív szerződéseikből... mivel ugye alapból pénz szűkében vagyunk, a lejáró korú játékosokból pedig mindig relatíve nagy lesz a választék, akikért nem kell transzferdíjat fizetnünk. Így inkább várunk még egy évet, vagy keresünk mást.
Persze azért ne gondoljuk azt, hogy az élet itt egy idő után papsajt: ha nem állunk jól anyagilag és sportszakmailag, a penge játékosokat ugyanúgy nem fogjuk tudni elcsábítani, egyszerűen kikosaraznak minket, vagy olyan fizetéseket kérnek majd, amelyek egyszerűen teljesíthetetlenek a mi szintünkön, még akkor is, ha mondjuk az angol elsőosztályú Liverpoolt menedzseljük. A női Liverpool helyzete nem épp kényelmes az angol ligában, az utolsók közé jósolják őket, néhány éve pedig ki is estek. Az ugyanakkor megdöbbentett, hogy év végén tucatnyi játékosomnak is lejár a szerződése, méghozzá a legjobbaknak... a legnagyobb sztárom pedig, a norvég Sophie Roman Haug pedig az 1,2 ezer fontos heti fizetés helyett 7,8 ezret kér... hatszoros fizetésemelést! Haha!
Így már gyakran lehet sejteni előre, ki az, akit év végén mindenképp elengedünk, ugyanis nincs pénzügyi keretünk arra, hogy megtartsuk. Az embernek az az érzése néha a női fociban, mintha az aktív szerződéssel bíró játékosai kölcsönjátékosok lennének... és ha már ezt megállapítottuk, rögvest el is jutunk oda, hogy a kölcsönszerződésekre itt nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk.
Akárhogy is, a női foci világában gyorsabban változnak a dolgok, nem lehet hosszú távra olyan könnyen tervezni és csapatmagot építeni, mint a férfiak világában, ez pedig valahol felcsigázza a halandóban lakozó ősi futballmenedzsert.
Egyébként a női bajnokságokban kevesebb csapat is van, és kevesebb kupában érintettek, így az amúgyis legendásan hosszú szezonok valamelyest lerövidülnek, és hamarabb látjuk a döntéseink gyümölcsét – a női angol első osztályban például csak tizenkét csapat van, így csak 24 fordulóból áll egy bajnoki szezon... szemben a 38 fordulós férfiszezonnal.
A játékban egyébként a női és férfi univerzum párhuzamosan létezik, mégis összevonva. Ha a keresőbe beírunk egy nevet vagy egy klubot, akkor a férfi- és női játékosokra, klubokra is rátalálhatunk, amennyiben kellően nagy adatbázissal kezdtük el a játékot. Például ha rámegyünk egy konkrét klubra vagy nemzeti csapatra, akkor a női és férfi elemek is elérhetővé válnak. Természetesen női csapathoz férfijátékost nem igazolhatunk, sem oda-vissza.
A játék gépigénye egyébként nem nőtt a két évvel ezelőttihez képest, sőt, játékmotor ide, új dizájn oda, a játék gyorsabban tölt be, és valahogy gördülékenyebben halad benne az idő, a töltések is sokkal jobban zajlanak.
Más újítások
Mindenképp kiemelném azt, hogy most már az Instant Result menüpont révén azonnal le lehet szimulálni azokat a meccseket, amelyeket nem akarunk lejátszani, vagy már nem akarunk folytatni. Ezt mérkőzés előtt és közben is megtehetjük – régen csak az a lehetőség volt a kezünkben, ha szabadságra mentünk. Most már viszont ha nagyon rosszul alakul egy meccs, és nem akarjuk végigszenvedni, vagy épp gyorsan le kell zárnunk a játékot, mert a kedves párunk hamarabb hazajött munkából, és nem akarjuk, hogy elkapjon minket zsuga közben, nos, néhány kattintás alatt a játék le is generálja az eredményt. Ez a megoldás egyébként a FIFA-ban... vagyis az EA FC-ben jó ideje jelen van, igaz, ott nem volt lehetőségünk arra, hogy eredménygenerálás során döntetlenre, vereség elkerülésére, győzelemre, kiütéses győzelemre törekedjünk.
Lássuk, mi van még:
- a játék taktikai része is változott, ide is bekerültek az In Possession, Out of Possession elemek, így a csapatunk taktikáját ezentúl a labdás és labda nélküli fázisban is megalkothatjuk.
- A Highlights résznél megjelent a Dynamic Mode, ami egyfajta okosbeállítás, amely a meccs jelentőségéhez igazítja azt, hogy milyen gyakran fog nekünk jeleneteket dobálni. (Egy kupadöntőből például gyakrabban fog nekünk animációt dobálni a játék, mint egy mezei meccsből.)
- Ahogyan most már arról is képet kaphatunk az EA FC-hez hasonlóan, hogy egy játékosnak mennyire erős a bal és a jobb lába, régebben csak utalás volt rá. Mindkét láb esetében egy 1-től 6-ig terjedő skálát láthatunk, ennek az abszolút királya Ousmane Dembélé, akinek mindkét lába maximális hatost ér, és aki igazából se tudja, hogy melyik lábával rúg legszívesebben labdába, annyira jó mindkettővel. A kétszeres Alexia Putellas viszont eléggé ballábas, a jobb lábát csak 3-asra értékelte a játék.
- És bár tudjuk, a játékban a licenszek jönnek-mennek... ugyanakkor nem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy végre megszerezték a világ legnépszerűbb és legszínvonalasabb bajnokságának, a Premier League-nek a licencét, ez pedig az arculatban, a mezekben és a logókban is láthatóvá válik.
- Meccs közben az Instructions résznél egyszerűbben, átláthatóbban tudunk friss taktikai utasítást adni. Csak néhány kattintással, jól vizualizált módon tudunk változtatni azon, hogy milyen legyen a passzjátékunk, mennyire húzzuk az időt, mennyire szélesen játszunk, milyen legyen a labdakihozatal, és így tovább.
Egy menedzserjáték mind felett
Az évek során több menedzserjátékot is kipróbáltam már. Ott vannak az árkádabb menedzsermódok a FIFA-n belül, a jóval elvontabb Fantasy Football Manager, de próbáltam a Hattricket, a Soccer Managert, néhány ősidős, hasonszőrű underground zsugát, de szinte már haxballozás vagy spagettifőzés közben is kiabálom a delikvenseknek, hogy miért nem váltotok, bzdmg, hát te menj oda, ő jöjjön ide.
Azt viszont rohadtul le kell szögeznem, hogy valószínűleg csakis ez az egy olyan futballtematikájú sorozat létezik, amire rá lehet sütni vérkomolyan a menedzser és a szimulációs jelzőket. Nincs más. Tényleg, nincs.
Aki egyszer belekóstol, és megtanulja élvezni az ízeit, annak onnantól jó eséllyel nem lesz elég a kevesebb. És ez valahol veszélyes is. Ez a játék olyan patyolattiszta szimulációsélményt nyújt, hogy az embert berántja, mintha egy fekete lyuk a közelben kószáló pizsamás tagot, miközben white russiant és bowlinggolyót szorít a két kezében. Aztán eltűnik a létezők sorából. Vagy ellenkezőleg: idejekorán megijeszti a szegény halandót, és úgy kilöki magából, hogy többé a játék felé se néz.
Míg a legtöbb játékkal az a helyzet, hogy egy-két óra ügyeskedés után maradhatunk egy olyan élménnyel, hogy jót játszottunk, addig a Football Managerben ez a kielégültségi állapot talán csak hosszú órák után jön el.
Egy szezon akár tizenöt-húsz óráig is kifuthat meccsszámtól, menedzserstílustól, gépteljesítménytől, a beépített ligák számától, na és a pepecseléstől függően. Ennyi idő alatt alatt kormányokat lehet megdönteni, ennyi idő alatt egy xenomorph királynő is simán lerak egy lakótelepnyi tojást. És aztán egyetlen szezon alatt néha nem is sok minden derül ki, főleg, ha az ember egy gyengébb csapattal vagy az alsóbb ligákból indul, ahol tényleg vérrel és verejtékkel kell építkezni éveken át, és minden apróság számíthat.
Egyre inkább azt gondolom, hogy a Football Manager – picit a Silent Hill 2-höz hasonlóan – egyfajta időkapszula, vagy máshonnan nézve egy kihaló félben lévő játékfaj utolsó példánya, egy lassú, szépen elnyúló, elmerülős játék ebben a hatalmas digitális pörgésben.
Nehéz elképzelni azt 2025-ben, hogy a játék új közönséget szerezzen magának... vagy akár azt, hogy egyre inkább megtartsa a régi rajongóit. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt, egy jóval lassabb, technológiailag kevésbé fejlett világban az ember szívesen elbogarászott az ehhez hasonló játékokkal hosszú-hosszú órákat, napokat, heteket, aztán beszívta, mint egy hatalmas bányató. Akik ebben a szellemben nőttek fel, és beleszerelmesedtek anno valami zsigeri élménybe, azok a játék foglyai maradhatnak örökre... legalábbis lelkiekben. Viszont az életvitelük nekik is annyira megváltozott a húsz évvel ezelőttihez képest, hogy már ők is egyre inkább érezhetik azt a húsdaráló mindennapok során, hogy a játékba befektetett idő nem kifejezetten térül meg örömben.
De talán nem is a Football Managerrel van a baj, hanem az életmódunkkal, amelyben minden egy karnyújtásra vagy egy kattintásra van, és amelyben minden olyan szélsebesen zajlik. És talán pont ezért szükség az ilyen játékokra is: hogy megtanítson minket újra lelassulni, mély levegőt venni, hogy újra megtapasztaljuk azt, hogy a dolgoknak tényleg idő kell. Mert bár a kenyeret másodpercek alatt levehetjük a boltok polcairól vagy behelyezhetjük a digitális kosarunkba, az időt, amíg a búzamag kicsírázik a földen, majd szár és kalász nő belőle új búzaszemekkel... nos, azt nem lehet megspórolni.
