A Monstress – Fenevad egy olyan képregény, amibe már akkor beleszeretsz, amikor még fogalmad sincs, hogy mi a franc zajlik benne. Mint valami nagyon szuper fantasy regény.

A Monstress egy igazi kincs. Valahogy mindenkinek jó. Hatalmas rajongótábora van, és állítólag valahogy még a csajok szívéhez is közelebb áll az átlagosnál. Mondjuk nem nagy csoda, mert a szereplői tényleg közelebb férkőzhetnek a női szívekhez, ezek a lányok vagy annak tűnő lények ugyanis kemények, és van mögöttük komoly dráma is, aminek a súlyát cipelniük kell magukkal, miközben próbálnak túlélni bármi áron egy világban, amibe épphogy bele lehet kóstolni az Ébredés kötetben.

Most már magyarul is itt van a Monstress, Marjorie Liu és Sana Takeda díjcunamival jutalmazott sztorijának első része, ami tökéletesen szembe megy mindennel, amit a modern képregények művelnek. Nem rág semmit a szádba, hagyja, hogy te fedezd fel azt a világot, amit olyan lények népesítenek be, akik a könyörületet hírből sem ismerik.

A sztori lassan bontakozik ki, és nagyjából úgy gondolkodik, mintha egy kirakós lenne, eléd önti a darabkáit, aztán elkezd vezetni egy úton, és közben arra kér, hogy te magad rakd össze a képet. Közben elegánsan egy olyan univerzum mélyébe lök, ami meglepően részletesen kitalált, tényleg George R.R. Martin és Tolkien csinált ilyesmit. Nem magyaráz, csak vezet, nézd ezt, nézd azt, lásd, hogyan kommunikálnak egymással a karakterek, szívd magadba a sztori atmoszféráját, aztán itt-ott majd összeáll valami ebből a gigantikus puzzle-ből, ami tisztábbá varázsolja a képet. De tiszta egyelőre nem lesz. Izgalmas viszont igen.

A történet főhőse Maika, aki valami nagyon fura dologgal küzd, nem tud mit kezdeni egy „éhségnek” nevezett dologgal, ő még nem tudja, hogy egy Snickers mindent megold a reklámok szerint, úgyhogy nem kellene ennyire drámázni. De Maikában ott lapul egy szörny, aki felébred az álmából, amikor hozzáér egy álarc darabkájához. A lány próbálja összerakni a múltja darabkáit, közben meg kell ismernie a benne élő valamit, amit etetnie kell, különben bajok lesznek. Maikára azonban sokan vadásznak, mert nagyon értékes lány.

Az árkánoknak nevezett lények és az emberek (plusz egyéb lények, például aranyosnak tűnő harci cicák) harca pedig elég volt ahhoz, hogy az Entertainment Weekly, a Washington Post és a Newsweek is az év könyvének válassza, plusz hozzá vágjanak öt Eisner-, három Hugo-, három Harvey- és két British Fantasy-díjat.

Vizuálisan csodálatos, bronz-fekete-sötétkék-orientált csoda ez, ami főleg azoknak lehet nagyon jó, akik már kicsit elfáradtak a Marvel-DC-özönben, és valami nagyon mást szeretnének, ráadásul nagyon rá vannak csúszva a fantasykre. Csak egy baj van vele: nagyon jöhetne már a folytatása. Az első kötetet a Fumax adta ki itthon magyarul, jó lenne, ha csipkednék magukat a másodikkal.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon