Nem kell seggrázós, fukszos hiphop, nem kell, hogy mindenki a gettóból jöjjön. Érkezzen a magyar rapper a pusztából, bajsza pedig mint a magyar bika szarva, kőkeményen vizslassa a nagy magyar valóságot. A Belga Nemzeti hip-hop-ja tizenkét évvel ezelőtt pörgette szanaszét a Tenkest, nagyjából azóta is berakhatod bárhol, egy üres mezőn is kisebb társaság verődik össze, hogy ugráljon rá. Tizenkét év nagy idő. Ilyen időszakok alatt stílusok jönnek és tűnnek el, itthon viszont mennyire furcsa, de a gondolat nem veszett el, sőt, ennyi idő alatt megvalósult a nagybetűs magyar nemzeti hiphop. És a nemzeti szó itt semmiféle politikai vonatkozással nem állítható párba.

De milyen az a nemzeti hiphoprap? Egyszerre laza és érzékeny, okos és okosan szókimondó, nem trágár, de azért beszólogat, szívet melenget és felemel. Nem mintha baj lenne a hiphop másik vonulatával, de tényleg kicsit visszás tud lenni, amikor valaki magát úgy tartja gengszterrappernek, hogy közben az I. kerületi gettóból jött. Tisztelet a kivételnek. A nemzeti hiphop megvalósulására nem tettünk volna nagy összegeket, sőt, arra sem, hogy olyan mennyiségű és minőségű tömegeket mozgat meg majd, amilyeneket végülis mostanában megmozgat. Értsd: telt házas rendezvények, kultikus arcok, hogy mást ne mondjak, slágerek. Ez nem volt benne a pakliban.

A sikerhez nagyon erősen kellett a slam poetry magyarországi elterjedése és dicsősége. 2006 februárjában rendezett a Műcsarnok először slamversenyt, azóta brutálisan erősödött a mozgalom, a klubok alakulása, nemzetközi versenyeken való részvétel, a vidék érdeklődésének megjelenése egy-egy lépcsőfok volt a felemelkedés felé, ami tulajdonképpen még most is tart. Tisztelet a slamnek, nagyon sokat köszönhet neki az ország, még ha nem is mindig veszi észre.

2011-ben merült fel először az ötlet, hogy mi lenne, ha rapperek szállnának rá a magyar irodalom klasszikus verseire, azon belül is vegyék elő Petőfit, kenjék meg ezt a jó kenyeret egy nagy adag forradalmi hangulattal, de vegyék ki az egészből a politikát, mert az sosem vezet semmi jóra. Lehet valami úgy is nemzeti és magyar, hogy nem esünk túlzásokba, hogy tisztelgünk a régiek előtt, és tisztelettel, értő kezekkel dolgozzuk át a műveiket. Lehetünk hangosak, de nem árt, ha intelligensen leszünk azok.

A Pilvaker öngyilkos küldetésre vállalkozott, az irodalom és az éppen csúcson lévő rap között akart hidat teremteni, és elég könnyen fel is építette azt. Mondjuk nem nagy csoda, a rap maga a költészet, ha jól csinálják, de az tény, hogy nagyon nehéz jól közelíteni egy ilyen kényes témához. Ebből komolyabb balhé is lehetett volna, hiszen az ország nagy része igen rosszul viszonyul a hazai klasszikusok átértelmezéséhez, azonnal előkerül a meggyalázás szó, hogy a hazaárulásról már ne is beszéljünk. De az első igazi sláger, a Föltámadott a tenger jóformán beleköthetetlen volt.

Ha már Petőfi, az MR2 rongyosra játszotta a dalt, nem nagy csoda, a Pilvaker AllStars trackje konkrétan klasszikussá vált. Jóhogy, hát hogy lehetne ellenállni olyan soroknak, mint az, hogy a füledbe lelket öntünk, inkább, mint ólmot? Ez Magyarország, legalábbis jó esetben, pozitív gondolatokkal elmesélve, lazán előadva. Sláger.

És mi történt azóta? Nézzük a Belga-dal alapján. Magyar rapper bajszot hord, nem körszakállt. Körszakállt továbbra sem hord, borostát inkább, de ha Kautzky Armandot nézzük, akkor van rapközeli emberünk, aki bajszot visel. Eleve milyen az, hogy Kautzky Armand nevének említése egy hiphopmozgalommal fonódik össze, hogy a csirkét, a törpét és a kurvát már ne is említsük? Változik a világ, és jelen esetben nem biztos, hogy rossz irányba.

Tizenkét éve nem értettük, miért van tele a rádió nyugati rappel. Hát, akárhogy is nézzük, már nincs. A rádiók és a zenetévék is belátták, bizony jól járnak a nyugtató, szép magyar rappel, és mivel az egyik leghallgatottabb adó, a Petőfi a mozgalom mellé állt, már nem kell könyörögni azért, hogy egy-egy rádió játssza a valóban igényes magyar hiphopot. Nyilván akadnak kivételek, de ebbe most ne menjünk bele.

Magyar nyelven szavaljon szép magyar szöveget! – mondta a Belga, de arra biztosan nem gondolt, hogy egyszer majd Saiid fogja a János vitéz első sorait, kiveszi belőle a mássalhangzókat, és szimplán a magánhangzókra épít majd új mondanivalóval új szöveget a milyen meglepő, János vitéz címre keresztelt Pilvaker AllStars-dalban. Hát mi ez, ha nem költészet?

Szép magyar hazánkról rapdalok miért nem születnek? – kérdezi az égre emelt tekintettel Még5Lövés, tizenkét éve viszont nem jött elő a Punnany Massif egy olyan dallal, mint a Láttam már szebbet, ami bőven kimeríti a hazafias rap fogalmát. És jelen esetben a hazafias szó kéz a kézben jár a higgadt, játékos és intelligens jelzőkkel is, lásd: Talpra magyar, a Pilvaker-istálló új dala, ami erősen 1848-kompatibilis, de kedvesen magyarozó, történelmileg korrekt darab, nem véres szájú, és egyébként is, gondoltad volna, hogy valaha menő lesz hallgatni, hogyan rappel Táncsics?

Március 15-én az Erkelben telt házzal pörög a Pilvaker, színházi előadásként, teljes pompával. Igen, rap a színházban. Ez most oda való. Hiszen az egész valahol a költészetről, a művészetről szól, akkor is, ha tulajdonképpen a Red Bull nevéhez fűződik a rendezvény, amelynek főhadiszállása nem mellesleg Ausztriában van. Hát mi ez, ha nem egy modernkori kiegyezés? Hát mi ez, ha nem a világbéke első lépcsőfoka? Nem kicsi, nem savanyú, ÉS a miénk! Ha valamire büszkék lehetünk, hát a magyar nemzeti hiphop az.