Az új Homelandet vártuk, de csak egy több mint kellemes sorozatot kaptunk helyette kémekkel, a ’80-as évekkel, helyenként finom erotikával.
Amikor először hallottunk a The Americans-ről, összefutott a nyál a szánkban, hiszen a beépített orosz ügynökök amerikai életéről és kalandjairól szóló hidegháborús széria bármelyik oldaláról is néztük, tökéletes koncepciójúnak tűnt. Tökéletes nem lett, de több mint vállalható igen. A ’80-as évek Amerikájában játszódó történet a Jennings házaspár, Elizabeth (Keri Russell) és Phillip (Matthew Rhys) hétköznapjait meséli el, akik mindössze annyiban különböznek kertvárosi társaiknál, hogy amikor senki sem hallja őket, akkor az amerikai kormány megbuktatásáról tárgyalnak a vacsora állagának megkérdőjelezhetősége helyett.
Orosz kémek ők, akik álcájuk fenntartása érdekében két gyereket is összehoztak, így amolyan kémes szeleburdi családként éldegélnek, és hajtanak végre feladatokat a felsőbb vezetés parancsára. Ez egészen addig működik olajozottan, amíg egyiküknek nem lesz elege mindenből, mire a másikuk rá nem ébred, hogy valódi életet akar. De ne szaladjunk ennyire előre.
A The Americans sajnos túlságosan is steril menet volt a legtöbb néző számára. A ’80-as évek zenéit és atmoszféráját remekül megteremtő epizódok ráadásul nagyon lassan építkeztek, kémsorozatnak túl drámai volt, de a dráma ezúttal olyan tőről fakadt, amire nem nagyon volt példa a sorozatok történelmében, ez pedig elvitte a balhét. Olyan szerelmi szál úszott ugyanis be, amely valóban megbonyolította a történéseket, mintha egy mocskos romantikus filmet láttunk volna, amelyben elhullik néhány ember, folyik a vér, a főszereplők pedig nem is szerethetőek.
Ha úgy vesszük, a The Americans egy ’80-as években játszódó Bonnie és Clyde-történet, itt azonban nem rabolnak a tisztelt főszereplők, hanem zsarolnak, fenyegetnek, ölnek az orosz kormány sikere érdekében, gyakorlatilag semmitől sem riadnak vissza, a cél bármilyen eszközt szentesít. Keri Russell néha igazán fenyegető a kemény, de pillanatok alatt szexivé váló gyilkológép szerepében, Matthew Rhys inkább az az alamuszi nyuszi fajta, kifejezetten visszafogott beépített ügynök, amolyan igazi családapa, aki bőven tartogat titkokat a tökéletesnek látszó családi élet romos falai mögött.
A tovább gomb után jönnek a spoilerek!
Meglehetősen érdekes volt végignézni azt, hogyan szeret bele közel húsz év után Elizabeth Phillipbe, és azt is, mennyire kivitelezhetetlen lenne egy boldog kapcsolat az életükben. Csak mert a szex ugyanannyira munka számukra, mint a fejlövések és a hullák eltakarítása, és az sem sokat segít a helyzeten, hogy időközben mindannyian beszereztek maguknak néhány üzembiztos szeretőt.
De az érdekes drámai vonaltól eltekintve mégis csak a kilencedik részben jött meg a sorozat húzása, onnantól nagyon nehéz volt abbahagyni, amint brutálisan összekuszálódtak a szálak, azonnal megjött a feszültség, aztán ott is maradt, lerágtad a körmeidet. Vajon elveszi-e Phillip a végtelenül idegesítő Marthát? Vajon elárulja-e őket a nagymami? És a végén mindenre választ kaptál. És ez baj.
Most tényleg az lesz a második évad fő problémája, hogy a gyerekek rájönnek, mivel foglalkoznak a szüleik? Jaj, hát anyu néha lepippant információért egy diplomatát, úristen, most mi lesz? Semmi. Sokkal izgalmasabb lett volna, ha a szomszéd FBI-zseni jön rá valami nagyon furcsára, de hát nyilván valamit hagyni kell a második nekifutásra is.
Ami sokkal jobban zavart, az az értelmetlen szálak kuszasága, olyan jelenetek, melyeket nem nagyon lehetett hova tenni a történet szempontjából. Mire volt jó például a gyerekek stoppolós sztorija? Miért kellett bemutatni Phillip nagy szerelmét a széria elején, ha egyszer csak kiírták a sorozatból? Hogy lehetett az S direktoriátus annyira IQ-gyenge, hogy nem ismeri fel a Holdról is jól látható kémet a rendszerben? Paige nem talált kiteregetett ruhát a pincében. Most akkor kémkedni fog a kém anyja után, aki elméletileg kilométerekről ki kell hogy szúrja az utána kémkedőket?
A folytatás sok kérdést vet fel, de mi biztosan maradni fogunk, mert ha nem is Homeland-pótlék a The Americans, azért egy remek hangulatú sorozattá vált az utolsó részeire, és ha ezt a színvonalat tudják tartani az új évadban is, akkor már sokkal jobban fogunk izgulni azon, mi lesz az orosz–amerikai atomhelyzettel.