Az ázsiai filmművészet találkozása a B-filmekkel és Tarantinóval hat percben. Radikális.
Zatoichi, az idős vak masszőr olyan népmesei hős, ami nálunk nincs, de ha mondjuk kellene hasonlítanunk valamihez, akkor mondjuk egy olyan igazságos Ludas Matyi lenne, aki megöregedett, nem lát, de mindig sikerül a gyengék védelmére kelnie. Rengeteg regény, tévéfilm, képregény és mozifilm főszereplője, 1962 és 89 volt 26 film, ezt követően létezett egy 100 részes tévésorozat, vagyis mondhatjuk, hogy minden generáció megalkotja a saját Zatoichijét, nekünk például Takeshi Kitano 2003-as verziója jut eszünkbe, de most itt egy kisfilm, amit szintén látni kell.
Egy szó sem hangzik el benne, mert ez egy olyan ősrégi mese a jóról és a rosszról, aminek a megértéséhez és az elmondásához sem kellenek szavak.
Jó, egy mondat volt benne, és egy erős csavar is a végén.
