Tényleg egészen 'ó te jó ég' kategória, ami Győrben történik, lassan már rezignáltan fogadjuk az újabb és újabb rossz híreket. Lassan. Hol egy sérülés, hol egy elszerződés, hol egy terhesség (ez persze alapvetően nagyon jó hír). Mi lesz így a BL-lel? Lesz újabb címvédés? Mi történik itt?

Most már fél éve mással se vagyunk elfoglalva a Győri Audi ETO kapcsán, minthogy folyamatosan a kiesőkről posztoljunk. Meg kellett már írnom Görbicz Anita és Katrine Lunde terhességét (valamint a Görbére zúduló undorító kommenteket is), a norvég kapus eligazolását, a helyére érkező Grubišić sérülését, miközben Orbán Adrienn és Eduarda Amorim súlyos szalagszakadását és Susann Müller folyamatos kiesését már inkább nem is írtam meg. A 2013-as és 2014-es Bajnokok Ligája-győztes, magyar viszonylatban szokatlanul profi klubot olyan szintű átok sújtja, amit világ még nem látott.

Görbicz bejelentése is sokkolt minket, kézirajongó, eredménycentrikus őrülteket, a világ legjobbja, egy született zseni nélkül hogy lesz ebből újabb BL-arany? Na jó, ott van Kovacsics és Aguilar (ő már eleve ezért érkezett), talán megoldják. De aztán jött Lunde örömhíre, és végleg legyintettünk, a legjobb kapus nélkül már tényleg sansztalan a címvédés. Pedig ekkor még viszonylag kellemes volt a helyzet, legalább mezőnyben nem volt orbitális űr, egészen a brazil óriás sérüléséig. Aztán Lunde helyettese is szétszakadt. És ez már tényleg tragédia.

Pillanatnyilag ugyanis egy darab felnőtt kapusa van a csapatnak, a klasszisnak jóindulattal sem nevezhető, mérsékelten használható Herr Orsolya személyében, valamint egy 17 éves ifistája, Wéninger Alexandra. Már Jelena Grubišić is egy masszív kompromisszum volt, a két magyar már nem vállalható kockázat lenne. Szóval most kapust kell nézni, mert itt már házon belül nem megoldható a pótlás, a mezőnyben darabra és zsenialitásra is még úgy ahogy megvannak a lányok, de stabil, Európa-klasszis kapus nélkül nincs az a jó védekezés.

Akkor miben reménykedhetünk?

Először is a már régi motorosnak számító győri sztárok tudásában, profizmusában, elszántságában. Vagyis még több kell Lökétől, Kovacsicstól, Hornyáktól, Szepesitől. Ha ez még lehetséges, hiszen ebben a csapatban az a különleges, hogy mindenki képes kipréselni magából a maximumot.

Aztán az újak, Müller, Szeny, Milanovic-Litre, Aguilar, Planéta, Knedlíkova és Morena energiájában, sikeréhségében, hiszen ők még nem nyertek BL-t. Cserébe a lista túl hosszú, vagyis rengeteg az új játékos.

Aztán abban is, hogy a következő napokban sikerül igazolni egy remek kapust, akivel viszonylag gyorsan összerázódik a védőfal. Talán mozdítható Silvia Navarro, a spanyol kapus az Eb egyik legjobbja volt, és már dolgozott együtt Ambros Martínnal; de listás lehet Solberg, vagy a magyarok is: Kiss Éva és Bíró Blanka, akik a kontinenstornán bizonyították, hogy képesek világszínvonalon védeni.

És végül Ambros Martín miatt. A mindig kedves, mosolygós tréner az egyik legjobb, legfelkészültebb, legrutinosabb szakember a női kézilabdában, és nem mellékesen emberileg is tökéletesen illik egy ilyen profi, de mégis családias klub kispadjára. A spanyol győztes, pozitív mentalitást hozott magával, és olyan kiváló kapcsolatot teremtett lányaival, hogy képes bármikor kihozni belőlük azt a pluszt, ami átlendíti őket ezen a irdatlan mennyiségű megpróbáltatáson. Martínnak Kelecsényi Ernő klubelnökkel is remek a munkakapcsolata, nem véletlenül hosszabbítottak vele 2018-ig. Ő lehet a garancia az újabb BL-sikerre.

A sors, vagy Fortuna, vagy a Teremtő, kinek mi tetszik, valamiért nem nagyon akarja harmadszor is Európa trónján látni a zöld-fehér lányokat, de a munka, az elszántság és a csapategység (valamint a nem kiemelkedően erős konkurencia) meghozhatja az újabb, talán mindnél értékesebb sikert. Rajtunk, drukkereken nem fog múlni. Gyerünk, csajok!

Player Autószalon

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon