Pompei azóta is mementóként szolgál, hogy a természet haragja bármikor újjáéledhet és bármikor felforgathatja a látszólagos nyugalmat.
Napra pontosan 1946 éve, azaz 79. augusztus 24-én a Nápolyi-öböl békés vidéke örökre megváltozott, amikor a környék azóta is legismertebb tűzhányója, a Vezúv pusztító erővel kitört. A vulkán kitörése hamuval, mérgező gázokkal és izzó lávafolyammal temette Pompeji, Herculaneum, Stabiae és Oplontis városát, több tízezer ember életét kioltva.
A rómaiak, bár évszázadokkal korábban már tapasztalták a tűzhányó természetét, a termékeny vulkáni talaj teljesen elfeledtette velük, hogy a nyugalom csak látszat, és településeket építettek a Vezúv lábához. A 79. augusztus 24-i kitörés előjelei pedig már hetekkel korábban megmutatkoztak, ám kevesen figyeltek ezekre, így a végső robbanás mindenkit váratlanul ért.
Az évtizedekig békésnek tűnő Vezúv augusztus 23-án kezdett füstölni, mire sokan menekülni próbáltak, Titus császár pedig a római flottát küldte a herculaneumi kikötőbe a bajbajutottak megsegítésére.
Másnap délután azonban a vulkán teljes erejével kitört: a Vezúv kúpja szétrobbant, és hatalmas mennyiségű mérges gáz távozott belőle. Dühöngése augusztus 25-én érte el a tetőpontját, ekkor egy harminc kilométer magas hamuoszlop emelkedett az égbe
A katasztrófát a mindent elsöprő, magas hőmérsékleten izzó törmelékár, úgynevezett piroklasztikus folyam tetézte, ami négy-tíz méter magasan rárakódva a felszínre percek alatt elnyelte Pompejit, Stabiaét és Herculaneumot, utóbbi kikötőjét a megszilárduló lávafolyam pedig fél kilométerrel „beljebb tolta” a tengertől.
Az eltemetett településeken mintegy 1500 holttestet fedeztek fel a régészek, de a szakértők szerint a Vezúv kitörése több tízezer ember életét követelte – bár sokan úgy tartják, hogy a Pompejiben élők a lávában égtek el, valójában a többségük már a forró, mérges gázokkal teli felhő fojtásában életüket vesztették.
A tragédia nyomán Pompeji, Stabiae és Herculaneum az idő kapszulájává vált, amit csak évszázadokkal később, a 18. században fedeztek fel újra, feltárva a római világ páratlanul megőrzött pillanatképeit. Ma ezeknek a városoknak a romjai Olaszország kincsei, és mementóként szolgálhatnak, hogy a természet haragja bármikor újjáéledhet és bármikor felforgathatja a látszólagos nyugalmat – legutóbb 1944-ben tört ki.
(Forrás: Rubicon, Wikipédia, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet:
