1945. augusztus 6. és 9., két dátum, amit az emberiség soha nem felejt el. Nem is szabad. Éppen ezért mi nem is engedjük, hogy a feledés homályába merüljön. De mi is történt?
A második világháború végét és békét(?) hozó atomrobbanások
1945. augusztus 6-án reggel 8 óra 15 perckor a japán Hirosima városát pusztító erejű atomtámadás érte. Az Enola Gay nevű B–29-es amerikai bombázó fedélzetéről ledobott Little Boy mintegy 550 méterrel a föld felett robbant fel, ereje körülbelül 15 ezer tonna TNT-nek felelt meg. A detonáció a város központjának mintegy 70%-át eltüntette, és 1945 végéig hozzávetőleg 140 ezer ember, nem meglepő módon túlnyomórészt civil vesztette életét – sokan azonnal elpárologtak a robbanástól, mások súlyos égési sérülésekben vagy a sugárfertőzés későbbi következményeibe haltak bele.
A teljes felbontásért kattints a képekre!
Három nappal később, augusztus 9-én délelőtt 11 óra után újabb atomtámadás érte Japánt. Ezúttal a Hirosimától alig 400 kilométerre fekvő Nagaszakit. Bár a második bomba – Fat Man – nagyobb erejű volt, közel 20 ezer tonna TNT-nek megfelelő energiával robbant, a város terepviszonyai miatt a pusztítás kisebb mértékű volt a hirosimainál. Ennek ellenére több mint öt négyzetkilométernyi terület vált a földdel egyenlővé – a talaj az epicentrumban 4000 Celsius-fokra hevült –, és az év végére nagyjából 74 ezer ember halt meg. A túlélők – akiket japánul hibakusháknak neveznek – később súlyos betegségekkel, például leukémiával és rákkal szembesültek a sugárzás hosszú távú hatásai miatt.
A teljes felbontásért kattints a képekre!
A két robbanás 1945 végéig több mint 200 ezer halálos áldozatot követelt, köztük 38 ezer gyermekét
– a bombák nem tettek különbséget civil és katona, nő és férfi, idős és fiatal között.
Politikai következménye: a háború vége
Az atomtámadások azonnali politikai következményekkel jártak: Japán augusztus 10-én jelezte megadását, majd augusztus 14-én elfogadta a feltétel nélküli kapitulációt, a hivatalos megadási nyilatkozatot pedig szeptember 2-án írták alá, ami hivatalosan is lezárta a második világháborút.
A potsdami konferencia idején – ahol a feltétel nélküli megadás követelését megfogalmazták – a szövetséges hatalmak már tisztában voltak vele, hogy Japán katonai vezetői nem hajlandók meghátrálni, és hogy az atombomba lehet a háború lezárásának kulcsa. Az amerikai vezetés az atombombák bevetését részben azzal indokolta, hogy így elkerülhető volt a japán főszigetek elleni szárazföldi invázió, a Downfall-hadművelet, ami akár több millió katona életébe is kerülhetett volna. Tehát az amerikai kormány magyarázata szerint a bombák bevetésével milliók életét mentették meg, a döntés morális megítélése azonban a mai napig komoly viták tárgya.
Hirosima és Nagaszaki: az emberiség mementói
Ez a két robbanás ugyanakkor nemcsak a háború végét jelentette, hanem egy új, nukleáris korszak kezdetét is, ami 1945 után alapjaiban formálta a globális viszonyokat, és a mai napig meghatározza a világpolitikát.
Hirosima és Nagaszaki pedig a mai napig szimbólumai annak, milyen mérhetetlen pusztítást képes okozni a tudomány és az emberi technológia, ha háborús célokra használják.
(Forrás: Icanw.org, Iwm.org.uk, Wikipédia, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet:
Ilyen hangja van, amikor felrobban egy atombomba
Úgy tűnik, a filmekben gyakran túleffektezik az atomrobbanás hangját.
Ez az atombomba-ellenes 1956-os magyar oktatófilm amerikaiak egész generációját traumatizálta
Akár hiszed, akár nem, ez a sokkoló kisfilm magyarok munkája.
Van egy tó, amit atombombával hoztak létre a szovjetek, és még mindig radioaktív
Az atomkrátertóban a radioaktivitás mértéke a(z ivóvízben) megengedett érték több mint 100-szorosa.
