A neutroncsillagok kisméretű, nagyjából 20 kilométer átmérőjű, rendkívül sűrű égitestek, amelyek bizonyos szupernóva-robbanás után maradnak vissza. A tudósoknak pedig múlt hónapban első alkalommal sikerült megfigyelniük a kozmikus jelenséget gravitációs hullámjelek mellett elektromágneses sugárzás formájában is.
Az augusztus 17-én, magyar idő szerint 14 óra 41 perckor két, mintegy 1,1 és 1,6 naptömegű neutroncsillag nagyjából 300 kilométerre megközelítette egymást, majd egyre gyorsulva, spirális pályán összeütközött, miközben mintegy 100 másodpercen keresztül gravitációs hullámjeleket keltettek. A kozmikus jelenség viszonylag közel, a Földtől nagyjából 130 millió fényévnyire következett be.
Szimuláció két neutroncsillag esetleges „összetalálkozásáról”:
Mindez a többcsatornás csillagászat korszakának kezdetét jelölheti, amikor egyazon eseményről két fizikailag teljesen különböző méréssel is információhoz juthatnak a tudósok. A gammakitörés jeleinek két másodperces késése a gravitációs hullámokhoz képest Albert Einstein egy újabb jóslatát is igazolja, mivel bizonyítékot jelent arra, hogy a gravitációs hullámok valóban fénysebességgel terjednek.
A Frei Zsolt Széchenyi-díjas asztrofizikus és kutatócsoportja – Bécsy Bence, Dálya Gergely, Frei Zsolt és Raffai Péter – által összeállított, mintegy 2,5 millió galaxist tartalmazó katalógus, a Glade is segítette a tudósokat a felfedezésben.
A ritka esemény átformálhatja az univerzum működésével kapcsolatos gondolkodásunkat is. A háttérszámítások szerint ugyanis egy ilyen erősségű neutroncsillag-összeolvadás kevesebb mint egyszer fordul elő 80 ezer évente, éppen ezért az észlelésre az egyik leginkább tanulmányozott asztrofizikai jelenségként fog emlékezni a történelem.
Ezt olvastad már?
Chuck rossz fát tett a tűzre, ezért belehajították egy neutroncsillagba
Ha a fekete lyuk az univerzum pokla, akkor a neutroncsillag minimum a purgatóriummal ér fel.
(forrás: Space, BBC, MTI, NASA)
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
