Az U-1206 alig 24 nappal azelőtt süllyedt el 1945-ben, hogy Németország megadta magát. Furcsa módon éppen a túlságosan fejlett német technológia lett a veszte.
A második világháborúban a VIIC-típusú tengeralattjárók adták a német tengeralattjáróflotta gerincét, 1940 és 1945 között összesen 568 darab ilyen tengeralattjáró készült. A szóban forgó hajó, az U-1206 769 tonnát nyomott, és két elektromos motor hajtotta, amelyeknek az akkumulátorait két Germaniawerft F46 dízelmotorral töltötték menet közben (ennek később még lesz jelentősége).
Ultramodern vécé és szaros ember
Az 1943-ban vízre bocsátott tengeralattjárónak volt még egy sajátossága is, mégpedig hogy már a legmodernebb, légkamrás ürítésű vécékkel szerelték fel, ami nagy előrelépés volt az addigiakhoz képest: a régebbi német tengeralattjárókon a vécé tartalmát a szennyvízzel együtt közvetlenül a tengerbe engedték, amihez viszont elengedhetetlen volt, hogy a hajóban uralkodó nyomás nagyobb legyen, mint a kinti nyomás. Vagyis a szmöttyöt csak a vízfelszín közelében lehetett kiengedni, így azt egészen addig a fedélzeten tárolták, amíg a tengeralattjáró fel nem emelkedett.
Az új vécékialakításnál a szennyvíz ezzel szemben egy hermetikusan lezárható légzsilipbe került, ami nyomás alá helyezve kilőtte a tengerbe a mellékhelyiség tartalmát. Ezzel a U-boatok technikailag fényévekkel előzték más országok tengeralattjáróit, amik a szennyvíz tárolására külön tartályokat használtak, amik nagyobbá és nehezebbé tették a hajókat.
Az új vécének volt még egy sajátossága, mégpedig hogy borzasztóan bonyolult volt kezelni, így a hajókon szolgált egy ember, akinek semmi más dolga nem volt, mint hogy "lehúzza" a vécét, és akit a legénység frappánsan szaros emberként emlegetett.
Az U-1206 kálváriája
Az U-1206 április 6-án futott ki a norvégiai Kristiansandból, fedélzetén a mindössze 27 éves Karl-Adolf Schlitt kapitánnyal és másik 49 tengerésszel. A hajó a brit partok felé vette az irányt, ahol tíz nappal később (egyébként pont a kapitány születésnapján) elsüllyedt, ezzel pedig ez lett az egyik utolsó német tengeralattjáró, ami a második világháború során a tenger fenekén végezte.
A tragédiában viszont a legénységből mindössze négyen vesztették életüket, és egyikük sem közvetlenül a tengeralattjáró elsüllyedése miatt.
Hogy mi történt pontosan, talán soha nem fog kiderülni, mindenesetre a TodayIFoundOut szerint két különböző verzióról lehet tudni, és mindkettőben kulcsszerepet játszik a vécé.
- Az elterjedtebb verzió szerint Schlitt kapitány dolga végeztével megkérte a legénység erre kiképzett tagját, hogy szabaduljon meg a vécé tartalmától, a "szaros ember" viszont aznap bal lábbal kelt fel, és véletlenül rossz szelepet fordított el, vízzel árasztva el a hajót.
- A másik verzió szerint, amit a Deutsches U-Boot Museum Archive ásott elő, kicsit máshogy történt a dolog. Ez Schlitt kapitány beszámolója az esetről, aki a jelentésében azt állította, hogy éppen hetven méteres mélységben haladtak, amikor egy gépész megpróbálta megjavítani az első vécé külső kifolyóját, és a víz emiatt kezdett el beszivárogni a hajóba.
Bárhogy is történt, két dolog biztos: az U-boat dízelmotorjai nem működtek, a hajótestbe betörő víz pedig egyenesen ráfolyt a pont a vécészekció alatt elhelyezett akkumulátorokra, amelyekből a sós víz hatására klórgáz szabadult fel. Schlittnek nem volt más választása: kénytelen volt elrendelni az emelkedést. A birt haditengerészet természetesen gyorsan kiszúrta a skót partoktól alig néhány mérföldnyire veszteglő tengeralattjárót, és riadóztatták a légierőt. Az egyik tengerész akkor halt meg, amikor a brit repülőgépek megtámadták a magatehetetlenül hánykolódó hajót, ezek után pedig Schlitt az U-boat elsüllyesztése mellett döntött, majd a legénységgel együtt mentőcsónakokban a part felé vette az irányt. A háborgó tenger és a meredek part viszont további három tengerész életét követelte, bár a körülményeket figyelembe véve így is kész csoda, hogy az ötvenfős legénységből 46-an túlélték az eseményeket.
Mi történt aztán?
Bár a kapitány felírta a tengeralattjáró pontos koordinátáit, az U-1206-ot hosszú ideig nem találták meg, míg az 1970-es évek közepén a British Petrol munkatársai rá nem akadtak a roncsokra, 12 mérföldre a skóciai Cruden Baytől. Ami Schlittet illeti, az élete hátralevő része elég szerencsésen alakult: előbb megválasztották Oldenburg in Holstein kerületi vezetőjének, később pedig a Kieler Nachrichten című újság lapigazgatója lett. 2009. április 6-án halt meg, kilencvenéves korában.
Ez a cikk eredetileg a Raketa.hu-n, a Player társoldalán jelent meg.
(Forrás: TodayIFoundOut, Wired, Wikipedia 1, 2, Fotó: Getty, Wikimedia Commons)