A Valentin-napot, vagy magyarul Bálint-nap ma a szerelem globális ünnepeként tartjuk számon, amikor párok virággal, csokival és apró figyelmességekkel lepik meg egymást, a hagyomány azonban korántsem ilyen rózsaszín.

A történet legrégebbi szálai a Lupercalia nevű pogány ünnephez vezetnek, amelyet évszázadokon át február közepén tartottak az ókori Rómában. Ez a termékenység ünnepe volt, ahol

állatokat áldoztak, majd a fiatal férfiak az állatok bőréből vágott szíjakkal csapkodták meg a nőket, mert úgy hitték, ez segíti a gyermekáldást.

Az ünnep hihetetlenül népszerű maradt, hogy még jóval a kereszténység elterjedése után is sokan ragaszkodtak hozzá.

A 5. század végén I. Geláz pápa végül betiltotta a pogány ünnepet, és nem sokkal később február 14-ét egy keresztény vértanú Szent Bálint (angolul Saint Valentine) emléknapjává tette. Történészek szerint ez tudatos lépés volt, hogy a régi szokásokat egy új, egyházi ünneppel váltsák fel.

Az ekkor tartott vallási megemlékezések azonban még semmiben sem hasonlítottak a mai romantikus hangulathoz. A szerelem gondolata csak évszázadokkal később kapcsolódott az időponthoz, amikor Geoffrey Chaucer angol költő egyik művében (Madárparlament) a madarak párválasztását kötötte február közepéhez. Ezt a motívumot más szerzők, köztük Shakespeare is átvették, így lassan megszületett a Valentin-nap irodalmi, majd kulturális romantikája.

A névadó kiléte ugyanakkor továbbra is rejtélyes

A becslések szerint több mint tízezer szentet tart számon a keresztény hagyomány, és köztük harmincnál is több Bálint nevű alak is szerepel. Közülük két személy emelkedik ki, akiket a legtöbben a Bálint-/Valentin-nap névadójaként tartanak számon, Római Szent Bálint és Terni Szent Bálint (latinul mindkettőt Valentiniusként emlegetik). Érdekesség, hogy egyikük története sem kapcsolódik közvetlenül a szerelemhez vagy a párkapcsolatokhoz.

A két Bálint sorsa kísértetiesen hasonló. Mindketten a harmadik században éltek, mindketten keresztény papok voltak, és mindkettejüket Claudius római császár uralkodása alatt végezték ki. A hagyomány szerint ráadásul ugyanazon a napon, február 14-én haltak meg, igaz, nem ugyanabban az évben. A párhuzamok annyira erősek, hogy egyes kutatók még azt sem tartják kizártnak, hogy valójában ugyanarról az emberről szólnak a különböző történetek.

Római Szent Bálint papot a keresztényüldözések idején tartóztatták le. A császár elé vitték, ahol felszólították, hogy tagadja meg a hitét, ő azonban erre nem volt hajlandó. Büntetésként házi őrizetbe került. A ház ura próbára akarta tenni: azt kérte tőle, mutassa meg Isten valódi hatalmát. Nem sokkal később Bálint visszaadta egy vak kislány látását, ami akkora hatással volt a ház népére, hogy mindannyian keresztény hitre tértek. Amikor a császár értesült a csodáról és a megtérésről, kivégeztette a papot.

A másik Bálint, Terni Szent Bálint püspök, szintén csodatévőként vált ismertté. Egy filozófus születésétől fogva összezsugorodott fiát gyógyította meg imáival. A csoda nemcsak a családot, hanem a jelen lévő vendégeket is megtérésre késztette. Nem sokkal később azonban őt is letartóztatták, és mivel nem volt hajlandó visszatérni a pogány hithez, lefejezték.

Mióta ajándékoznak Bálint-/Valentin-napkor az emberek?

A Valentin-nap ma leginkább az apró, mégis személyes gesztusokról szól, a hagyomány azonban jóval régebbre nyúlik vissza, a modern ajándékozási szokások viszont csak később alakultak ki.

Az első ismert Valentin-napi üzenet 1415-ből származik. Orléans hercege a londoni Tower foglyaként küldött szerelmes lapot a feleségének, ami máig a romantikus levelezés egyik legkorábbi emléke. Az Egyesült Államokban csak jóval később, a függetlenségi háború idején kezdett elterjedni a szokás, amikor az emberek kézzel írt üzeneteket küldtek a kedvesüknek. A képeslapok igazi fellendülése azonban a 20. század elején jött el, amikor már tömeggyártásban készültek az ünnepre szánt darabok.

Bár a Valentin-nap azóta világszerte népszerű lett, nem mindenhol fogadják egyformán lelkesedéssel. Indonéziában, Szaúd-Arábiában és Malajziában például a vallási hagyományok miatt kevésbé része a mindennapoknak. Máshol inkább politikai okokból ütközik ellenállásba, Indiában például egyes konzervatív pártok azért bírálják, mert szerintük a nyugati értékeket erősíti.

(Forrás: National Geographic, Wikipédia, fotó: Getty Images)

Ez is érdekelhet: