Az, hogy a telefon soha nem merül le, persze enyhe túlzás. Ha nagyon keresgélnénk a Redditen, akkor talán találnánk olyan embert, aki látott már valakit, akinek lemerült a ZenFone Max-a, de az Asus 5000 mAh-os akksival felszerelt telefonja alapvetően épp arról szól, hogy visszahozza azokat a régi szép időket, amikor a telefonok üzemidejére még senki sem volt kíváncsi, mert mindegy volt, hogy egy vagy két hét után kell egy éjszakára töltőre tenni a vasat.

Ennek megfelelően a ZenFone Max-szal élni idegsimítóan megnyugtató dolog, kicsit olyan, mintha folyamatosan egy Zen kertben ücsörögnél. Reggel például nem az van, hogy indulás előtt pánikszerűen hasít beléd a felismerés, hogy este elfelejtetted töltőre rakni a telefonodat

hanem egyszerűen elindulsz, és tudod, hogy ott lent minden a legnagyobb rendben van. Néhány nap után azt veszed észre, hogy a folyamatos, tudat alatti aggódás a telefonod miatt egyszerűen eltűnt az életedből.

Ha van valami, ami miatt megéri az enyhe túlsúly és a kicsit méretesebb keret egy telefonnál, akkor ez egész biztosan az. A ZenFone Max egyébként a tekintélyes mérete ellenére sem egy csúnya darab, az oldalán végigfutó fém színű csík és a hátlap bőrre emlékeztető műanyag borítása ügyesen dobják fel a telefon megjelenését, amit a mérete ellenére is egész kényelmesen lehet egy kézzel használni.

Maga a telefon a Snapdragon 410 procival és a 2 GB RAM-mal a középkategóriában versenyez - ez a konfiguráció manapság még mindenre elég, az Asphalt 8 például legjobb felbontáson is gyönyörűen, akadás mentesen siklik rajta, és a teló a hétköznapi használat során sem tűnt lomhának. A visszafogott specifikációnak egyébként az az előnye is megvan, hogy a telefon meglepően kevéssé melegszik: miközben egy mai csúcskategóriás telefon lazán szétégeti a kezedet fél óra alatt, a ZenFone Max folyamatosan olyan hűvös volt, mint egy angol királynőbe oltott James Bond.

Az Asus számos érdekes funkcióval töltötte meg a ZenFone Maxot, az egyik ilyen a Magyarországon ritkán látott duál SIM-es megoldás, ami

hiszen így lehetőségünk nyílik rá, hogy az egyik SIM-kártyánkkal telefonáljunk, míg a másikról a mobilinternetet toljuk. Ez extra erőfeszítést nem igényel részünkről, ha egyszer beállítottuk, hogy milyen tevékenységhez melyik SIM-kártyát akarjuk használni, akkor a telefon automatikusan vált a kártyák között.

A telóban megtalálható több gesztusirányítási funkció is (ZenMotion), amelyek közül messze a leghasznosabb, hogy a telefon képernyőjét két koppintással tudjuk felébreszteni és lezárni.

Az Asus az alkalmazások terén is kreatív volt, és bár a telefont nagyon helyesen nem nyomták tele fölösleges programokkal, amiket kapunk azok egytől-egyig meglehetősen hasznosak: a kedvencünk az Asus Mobile Manager, amivel rendkívül könnyedén tarthatjuk rendben a telefonunkat, állíthatjuk le a memóriát szipákoló alkalmazásokat, szabadíthatunk fel tárhelyet és követhetjük nyomon az adatforgalmunkat.

Eredeti ötlet a PhotoCollage és a MiniMovie is: előbbivel a fotóinkból kollázsokat hozhatunk létre, utóbbival pedig rövid, abszolút Facebook-kompatibilis videóvá szerkeszthetjük össze őket. A telefonon emellett találtunk egy Laser Ruler nevű appot is, amivel a telefonunk kamerájával (egész pontosan a lézeres autofókusszal) mérhetjük le a dolgok távolságát.

Ha már szóba került az autofókusz, az Asus a kamerával is elég nagyot ment. Az ugye alapból meglepő, hogy egy középkategóriás telóban lézeres autofókuszt találunk, de a ZenFone Max 13 megapixeles kamerája nem csak ebben, hanem nagyjából mindenben felülmúlta az elvárásainkat.

Az Asus mindent eltanult a többi gyártótól, ami kamera téren eltanulható, így a fényképezőgéphez egy rakás beállítási módot kapunk a HDR-től a gyorsított felvételen keresztül egészen addig a funkcióig, ami azonnal giffé alakítja a fotóinkat. Ha ez nem lenne elég, akkor a trendeknek megfelelően kapunk egy profi funkciót is, amelyben teljesen manuálisan állíthatunk be a fókusztávolságtól a fehéregyensúlyon keresztül a záridőig szinte mindent, így még látványosabb fotókat tudunk készíteni.

Amiben viszont a ZenFone Max-nak nincs párja, az az üzemidő: a telefonnal nagyjából hat és fél órán keresztül játszhatunk megállás nélkül, filmeket pedig jó fél napig nézhetünk. Normális napi használat mellett a telefon legalább két napig bírja konnektor nélkül, de persze ez erősen függ attól, hogy kinek mi a normális használat. Nekem ez általában néhány óra zenehallgatást, netezgetést, facebookozást és hasolókat jelent, de az biztos, hogy a telefon azoknál is megbírja a két napot, akik úgy születtek, hogy arccal már rá voltak gyógyulva egy kijelzőre. Átlagos embereknél pedig akár a

ami még az 5000 mAh-os akksihoz képest is elképesztő.

Az biztos, hogy az Asus nagyon sokat dolgozott az üzemidő optimalizálásán, erre utal például a számtalan energiatakarékossági beállítás is, ahol a skála a teljesítmény-orientált beállítástól a szupertakarékos módig terjed. Utóbbiban a telefon akár két hetet is kibír készenléti módban, sivatagban eltévedni tehát biztosan ez a legideálisabb telefon.

Az akkumulátor amúgy annyira kraftos, hogy az Asus a ZenFone Max-hoz kapásból mellékel egy USB-micro USB-átalakítót is, amivel a telefonunkat külső akkumulátorkét is használhatjuk, vagyis feltölthetjük róla a kamerát, táblagépet, vagy a többi telefont is.

Az Asus jól lőtte be a telefon árát, hiszen a ZenFone Max a nagyobb elektronikai boltokban 74 990 forintért kapható, amivel nem csak versenyképes, hanem kifejezetten jó ár-érték arányú telefonnak számít. Ha ehhez hozzátesszük a már-már hihetetlen üzemidőt, és a meglepően jó kamerát, akkor elmondhatjuk, hogy az Asus telefonja jelenleg az egyik legjobb választás, ha valaki ebben a kategóriában keresgél új telefont.