1896. szeptember 15-én Texasban, a semmi közepén több tízezer ember gyűlt össze, hogy szemtanúja legyen egy példátlan látványosságnak: két gőzmozdony frontális ütköztetésének. A Crash at Crush néven elhíresült esemény ma is a történelem egyik legkülönösebb – és legveszélyesebb – marketingfogásaként él a köztudatban.
A nagy ötlet mögött William George Crush, a Missouri–Kansas–Texas vasútvonal sales ügynöke állt. Az 1890-es évek végén a vasúttársaság szerette volna felhívni magára a figyelmet és növelni a jegyeladásokat, és Crush zseniális – vagy inkább őrült – ötlete az volt, hogy nyilvános látványosságként ütköztetnek két teljesen működőképes gőzmozdonyt. Abban az évben volt már egy hasonló ütköztetés Ohióban, és a korabeli közönség úgyis rajongott a gépi erő demonstrációiért, így a terv garantáltan vonzotta a nézőket.
A rendezvény helyszínéül egy elhagyatott vasúti szakaszt választottak Dallas és Houston között, itt építettek fel egy ideiglenes települést, amelyet Crush-ról neveztek el. A szervezők étel- és italstandokat, még egy hatalmas cirkuszi sátrat is felállítottak. A vasúttársaság különvonatokat indított, ezek mindössze 2-3 dollárért szállították a látogatókat a helyszínre, ahol további belépődíj már nem volt.
A korabeli becslések szerint 40-50 ezer ember érkezett – ez akkoriban Texas egyik legnagyobb tömegrendezvényét jelentette.
Két régi, nyugdíjazás előtt álló gőzmozdonyt tettek a sínek két végére, egymástól körülbelül négy mérföldre. Mindkettőt hat kocsival látták el, hogy látványosabb legyen a becsapódás.
A terv szerint a mozdonyvezetők felgyorsítják a gépeket, majd leugranak, mielőtt a vonatok összeütköznek.
A szervezők úgy vélték, hogy az ütközés biztonságos lesz, és legfeljebb fém- és fahulladék repül majd szét, de az is messze a nézőktől. A biztonság kedvéért 180 méteres távolságból lehetett nézni az ütközést, csak a sajtót engedték száz méteren belül.
Délután öt órakor kezdődött a show, amikor a két mozdony egyre gyorsabban közeledett egymáshoz, a korabeli gőzösökhöz méltón hatalmas füsttel, legalább 70 km/órára gyorsulva. Óriási robajjal ütköztek össze, és ekkor olyan dolog történt, amivel valamiért még a gondos előkészületek ellenére sem számoltak. A becsapódás erejétől ugyanis felrobbantak a kazánok, forró gőzt és fémtörmeléket repítve a közönség felé,
a korabeli becslések szerint több száz kilónyi acél szóródott szét. A balesetben ketten meghaltak és több tucatnyian megsebesültek.
Mégsem lett katasztrófa, a sokkból felocsúdó tömeg ugyanis nem menekült, hanem a roncsokhoz tódult, hogy szerezzen magának egy darabot emlékbe. A tragédia ellenére a vasúttársaság sem ment tönkre, épp ellenkezőleg, az egész országban címlapra kerültek. William Crush-t ugyan elbocsátották, de aztán azonnal visszavették, mert rájöttek, hogy az akció óriási publicitást hozott számukra. A Crash at Crush a marketing történelmének érdekes példája arra, hogy a figyelemfelkeltés és a katasztrófa közt mennyire vékony a határvonal.
(Fotók: Wikimedia Commons, Getty Images)
Ez is érdekelhet:
A hivatkozás nem elérhető
404 Not Found
Amikor kiszaladt egy vasúti szerelvény a Nyugatiból a Lenin körútra
Egy tolatásvezető és egy kocsirendező hibázott, elszabadult tíz személykocsi, hangosbemondón figyelmeztették az embereket, hogy meneküljenek a vágány mellől és mögül.
Mi történt a Holtak hegyénél? – Kilenc egyetemista halt meg rejtélyes módon az Urálban
A Gyatlov-tragédia a huszadik század egyik legrejtélyesebb esete, amelyet hatvanhat év után sem sikerült minden részletében megmagyarázni.
