Carlos Mastrangelo szemüvege nagyon rusnya, de olyat tud, amit még a Microsoft Hololens sem.
Az mondjuk igaz, hogy ahhoz, hogy valaki büszkén sétálgasson egy ilyennel a fején, nagyon mélyen kell lennie a hipszter-pokolban, de a Tompika-dizájnt bőven ellensúlyozza, hogy ezzel a szemüveggel bármilyen távolságra tökéletesen élesen látsz.
"Miért kell olyan technológiát használnom, amit még Benjamin Franklin fejlesztett ki?"
- tette fel magának a kérdést a szemüveg megalkotója, Carlos Mastrangelo, miután az orvosa közölte vele, hogy az ötvenhez közeledve ideje lenne szemüveget vennie. "Nem a 18. században élek!"
Az ódivatú technológia számos hátránya közül Mastrangelo számára a legsúlyosabbnak az bizonyult, hogy bizonyos helyzetekben egyszerűen csődöt mondott, autóvezetés közben például a GPS-t csak egy elmosódott pacának látta.
Az elektronikai műszerész végzettségű professzor így fogta magát, és gyakorlatilag
egyedül forradalmasította az évszázados technológiát:
egy olyan szemüveget hozott létre, amely szenzorokkal érzékeli, hogy milyen távolra néz a viselője, és ehhez igazítja a folyékony lencsék alakját.
Mastrangelónak olyan problémákat is sikerült elsőre megoldania, ami egy komolyabb cégnek is időbe telt volna, például hogy a lencséknek mindössze 14 ezredmásodpercre van szükségük a fókuszáláshoz, a szemüveg pedig egy teljes napot is kibír egy töltéssel.
Mastrangelo szerencsére nem az a tipikus elvesztett zseni, így felismerve a találmányában rejlő lehetőségeket, a csapatával máris elkezdett dolgozni egy eladhatóbb változaton, ami amellett, hogy sokkal könnyebb és esztétikusabb lesz, a szemmozgást követő technológiának köszönhetően pontosabban is fogja bemérni, hogy hova néz a viselője. A tervek szerint az igazi okosszemüveg két-három év múlva kerülhet boltokba, és bár kezdetben biztos nem lesz olcsó (nagyjából ötszáz és ezer dollár között), a feltaláló szerint nagyon is megéri majd az árát.