Nem tudjuk eldönteni, hogy ezek a repülőgépek azért merültek a feledés homályába, mert annyira csúnyák, vagy azért tűnnek csúnyának, mert soha nem terjedtek el igazán. Az viszont biztos, hogy valamikor a levegőbe emelkedtek, ami egyiket-másikat elnézve már önmagában is hatalmas teljesítmény.

Blohm & Voss BV 141

Ha egy repülőgépet a németek terveztek, ráadásul a második világháború alatt, arra még akkor is érdemes odafigyelni, ha első ránézésre (sőt, második és harmadik ránézésre is) nevetségesen néz ki. Bár a BV 141 alapján az a benyomás alakulhat ki bennünk, hogy a Blohm & Voss főmérnöke kizárólag részegen volt hajlandó tervezőasztal mögé ülni, az aszimmetrikus test valójában nagyon is forradalminak számított, csak ez sajnos nem győzte meg a Luftwaffe vezetőit, akik inkább egy másik felderítőgépnek szavaztak bizalmat.

Miles M.39B Libellula

Lehet-e világháborút nyerni egy olyan bombázóval, amit tök komolyan Libellulának neveztek el? Ezt már sosem tudjuk meg, ugyanis a szitakötőfajról elnevezett nagy sebességű bombázó hiába felelt meg a brit hadsereg által támasztott követelményeknek, ők végül inkább kihátráltak az ötlet mögül. Talán azután, hogy meglátták.

Douglas X–3 Stiletto

Azt ígérni, hogy a repülőgéped 3400 km/h-val fog száguldani, aztán a hangsebességet sem elérni igazi epic fail, ennek ellenére a jellegzetes olasz tőrről elnevezett Stiletto mégis úttörőnek számít a maga nemében, hiszen több, később általánosan elterjedt technikai megoldást (pl. titán használata) is ennél a gépnél alkalmaztak először.

De Lackner HZ–1 Aerocycle

Helikopteren utazni mókás, nem? Akkor most azt képzeld el, hogy nem beleülsz, hanem másfél kilométer magasban, két veszettül pörgő rotor felett próbálsz meg egyensúlyozni a tetején. Még mindig mókás? Az amerikai hadsereg mindenesetre meglátta benne a lehetőséget, hogy a katonákat egy húsdaráló fölé állítsa, aminek az lett volna az előnye, hogy a légibicajt elméletben egy öt éves gyerek is el tudta volna vezetni. Ez nem így lett, így tizenkét megépült példány, és a rotorok összeakadásából fakadó jó néhány lezuhanás után 1954-ben inkább leállították a projektet.

Aerodyne

Egy hatalmas repülő légcsavar, amely teljesen távirányítású és egy helyből is fel tud szállni. A '70-es évek Bundeswehrjének döntéshozói biztosan az utolsók között álltak be a sorba, amikor a humorérzéket osztották, ha ennek a projektnek nem szavaztak bizalmat.

Lun-osztályú ekranoplán

Bezzeg a kiváló humorérzékükről híres oroszok 1987-től ezzel a hatalmas határfelület-repülőgéppel ijesztették halálra azt, aki a Fekete-tenger közelébe tévedt, bár ők ezt nem viccnek szánták. Annyira nem, hogy az ekranoplán hátára hat rakétavetőt is szereltek, így a vízfelszín felett néhány méterrel röpködő szörnyeteg P270 Moskit rakétákkal üdvözölhette a tengerparti nyaralást tervező idegen hadseregeket és zokniszandálos német turistákat.

Williams X-Jet

Avagy a "repülő pulpitus". A pilóta gyakorlatilag egy sugárhajtóműben álldogált, aminek megvolt az az előnye, hogy elméletben akár 100 km/h-val is lehetett vele repülni. A meglepő, hogy a dolog nem csak papíron működött, de a hadsereg végül úgy döntött, hogy nekik a helikopterek jobban adják, így elkaszálták a projektet.

921-V Flettner Plane

Minden idők egyik legzavarbaejtőbb repülőgépe, amely a felhajtóerő helyett a Magnus-effektust használta ki, hogy a levegőbe emelkedjen. Azaz hogy használta volna, ugyanis arról megoszlanak a vélemények, hogy ez (mármint a levegőbe emelkedés) sikerült-e neki valaha is. A rendhagyó technológia egyben azt is eredményezte, hogy a gép csak víz fölött tudott repülni, és bár a Föld 71 százaléka azért elég tekintélyes terület, sajnos a legjobb részek éppen a maradék 29 százalékán találhatók.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon