A Teve becenevű Li–2-est 1949-ben gyártották, szolgált a Malévnél és a néphadseregnél, aztán ’74-ben a múzeumba került. Rengeteg lelkesedés és munka kellett ahhoz, hogy ismét repüljön.
Az 1930-as években a szovjet vezetés úgy döntött, egy korszerű szállító repülőgép licencének megvásárlásával szolgálja ki az egyre jelentősebb légiközlekedési igényt. Először az amerikai Douglas DC–2-est gyártási jogát akarták megszerezni, ez azonban nem sikerült, végül a DC–3-asét vették meg.
1937-ben megkezdődött a gyártáselőkészítés Moszkva mellett. Több mint ezerkétszáz kisebb-nagyobb módosítást hajtottak végre a szigorúbb szovjet előírások, a metrikus rendszerre való áttérés és az eltérő üzemeltetési körülmények miatt, és szovjet gyártásúra cserélték a motorokat. A folyamatot kissé lassította, hogy a korszak letartóztatási hulláma elérte a repülőmérnököket is – köztük a talán legismertebb nevű Tupoljevet is –, de 1939-ben már a próbarepülések zajlottak a PSZ–84-esre keresztelt géppel (PSZ, mint passzazsirszkij szamoljot, azaz utasszállító repülőgép, és 84-es, mert a 84-es számú repülőgyárban készült). 1942-ben a gépet katonai célokra is alkalmassá tették, akkor kapta a Li–2-es nevet a gép (át)tervezésében részt vállaló Borisz Pavlovics Liszunov tiszteletére.
A Li–2 főbb műszaki adatai
- Hosszúság: 19,65 m, ebből az utasfülke: 8,45 m
- A szárny fesztávolsága: 28,81 m
- Az üres repülőgép súlya: 7325 kg
- Felszállósúly: 10 900 kg (utasszállító), 11 500 kg (katonai és teherszállító)
- Utazósebesség: 240-260 km/óra, maximális sebesség: 316 km/óra
- Hatótávolság: 2500 km
- Maximális repülési magasság: 6000 m
- Utaslétszám: 19 fő
Magyarországra a Malév jogelődje, a Magyar–Szovjet Légiforgalmi Rt. (Maszovlet) alapításának évében, 1946-ban érkeztek meg az első Li–2-esek, a katonai változat első példányai 1949-ben álltak szolgálatba a Magyar Néphadseregnél Teve kódnéven. Ezek egyike volt az 18433209-es gyári számú gép, amely 1958-ig szolgált a légierőnél, amikor több másik Li–2-essel együtt a polgári légi közlekedésbe, a Malévhez került, majd 1964-ben vissza a néphadsereghez, onnan nyugdíjazták tíz évvel később, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskola gyűjteményét gazdagították vele.
Elszaladt két évtized, 1997-ben pedig a repüléstörténeti emlékeket ápoló Goldtimer Alapítvány Budaörsre szállította. Ez azért nem lenne annyira nagy esemény – ők azonban nem máshol akarták kiállítani, hanem úgy döntöttek, hogy ismét röpképessé teszik. Ha azt gondoljuk, ez óriási feladat, nem tévedünk: végtelen lelkesedés, szaktudás, igyekezet és több ezer munkaóra után 2001. szeptember 21-én délelőtt ismét a magasba emelkedett a Teve a budaörsi reptérről, következő évben pedig megkapta a légialkalmassági bizonyítványt.
Ma a világon ez az egyetlen, repülni tudó Li–2-es. 2002 júliusáig nyers fémszínben repült, utána Sunflower Airlines festést kapott, 2008-ban pedig visszanyerte a maléves arculatát.
Hogyan keltették életre a gépet? Milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük? Hogyan emelkedett először a magasba a Li–2-es, és hogyan vált a hazai és külföldi repülőnapok előkelő szereplőjévé? Mindez és még sok érdekesség kiderül a Légiközlekedési Kulturális Központ remek videójából.
(Forrás: Goldtimer Alapítvány, Li-2.hu, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet: