Észak-Koreában hétvégén nukleáris bombát robbantottak, amelynek következtében Richter-skála szerinti 6,3-as földrengés keletkezett, amely még Kínában is érezhető volt. Csak összehasonlításképp: Magyarország történetének legerősebb ismert földrengését még 1763-ban mérték Komáromban, amikor a város egyharmada elpusztult, és több mint hatvanan meghaltak. Nos, az akkor 6,3-as erősségű volt.
Az események eléggé megrázták a világot, még hogyha már egy ideje lehetett is hallani arról, hogy Észak-Korea szert tett a hidrogénbomba technológiájára, de ezt valahogy senki sem akarta (vagy merte) elhinni. Jó, de mitől is olyan „nagy szám” a hidrogénbomba, nem elég pusztító már önmagában az atombomba is?
Pusztító, de nem „eléggé”
Ha költőien szeretnénk fogalmazni, azt mondhatnánk, hogy míg egy atombombával ki lehet irtani egy várost, addig egy hidrogénbombával mondjuk egy egész megyét vagy egy kisebb országot is. A második világháborúban a Japánban ledobott atombombák rombolóereje 15-20 kilotonna körül volt – azt senkinek sem kell ecsetelni, hogy milyen pusztítást vittek véghez.
Ehhez képest az Egyesült Államok által az 50-es évek elején tesztelt hidrogénbombák rombolóerejét 10-15 ezer kilotonnásra becsülték. De mindez semmi a szovjetek Cár-bombájához képest, amely minden idők legnagyobb hatóerejű atomfegyverévé vált a 50 megatonna hatóerejével.
Azaz a Cár-bomba a Hirosimára ledobott Little Boynál több mint 3 ezerszer nagyobb rombolóerővel rendelkezett.
Ez a valóságban azt jelentette, hogy az 1961-es felrobbantása során még 100 km-es távolságból is harmadfokú égési sérüléseket tudott okozni, 1000 kilométeres távolságból is látható volt, a lökéshullámok pedig háromszor kerülték meg a Földet.
Maghasadás vs. magfúzió
Ha azt akarnánk dióhéjban kifejteni, hogy miben rejlik a két bombatípus közötti különbség, azt mondhatnánk, hogy az atombomba a maghasadás, míg a hidrogénbomba a magfúzió elvére épül. Legalábbis nagyon leegyszerűsítve.
Az atombomba
Az atombomba az energiát a nehézatomok (urán vagy plutónium) hasadásából nyeri. Ezek az atomok – sarkítva – két vagy több részre szakadnak azért, mert neutronnal bombázzák őket. Közben viszont jó sok energia szabadul fel, valamint még több neutron, amelyek újabb atommagokat hasítanak szét. Ezt hívjuk láncreakciónak.
Előnye: a hidrogénbombánál jóval egyszerűbb beindítani; olcsóbb és elérhetőbb technológia.
Hátránya: a felrobbantható anyagmennyiségnek van egy felső határa, amelynél már nem építhető több egy koncentrált térrészbe, mert akár saját magától is beindulhat a láncreakció; nagyságrendekkel kisebb robbanóerő.
A hidrogénbomba
Ha a magfúzióra szeretnénk egy klasszikus példát felhozni, mi sem kézenfekvőbb annál, ami a Napban már mintegy 5 milliárd év óta zajlik. A központi csillagunkban lejátszódó legfontosabb termonukleáris reakció során ugyanis
a hidrogénatomok héliummá egyesülnek az irgalmatlan nyomás és hőmérséklet alatt, és mivel a fúzió exoterm, közben energia szabadul fel. Nem kevés, ugyebár.
Nos, a hidrogénbombában is valami hasonló történik, ugyanakkor a működésbe hozatalához egy atombomba szükséges – ezért is hívjuk néha a hidrogénbombát kétfázisú atombombának –, mert csak ez tudja biztosítani azt a kritikus hőmérsékletet és nyomást, amely a fúziós láncreakció beindulásához szükséges. És ugye azt talán nem kell külön kiemelnünk, hogy a magfúzió során nagyságrendekkel több energia tud felszabadulni, mint atommaghasadáskor – nem hiába van napirenden a fúziós reaktorok fejlesztése, azonban több mint egy évtizedbe telhet, mire használni tudjuk majd a kísérleti fázisban lévő technológiát.
A 20 tonnás, 8 méter hosszú, 2 méter széles Cár-bomba felrobbanása:
A hidrogénbombával ugyanakkor van még egy nagy baj: az atombombával ellentétben nincs a tömegének egy úgynevezett felső korlátja, a hidrogén ugyanis nem lép fúzióra magától földi körülmények között. Így gyakorlatilag bármennyit bele tudnak préselni egy kellő nagyságú bombába, hogy utána fúzióra bírják az azt körülölelő atombomba beindításával. Ez pedig egyáltalán nem kedvező a jövőnkre nézve, főleg, ha Észak-Koreához hasonló rezsimek is szert tesznek a technológiára.
Előnye: sokkal nagyobb a rombolóereje, a felrobbantandó anyagmennyiségnek nincs elméleti felső határa.
Hátránya: nehezebb beindítani, költségesebb technológia.
Ha pedig a világon az összes atomfegyver egyszerre elsülne, az maga lenne a végítélet napja: