Közel hat évtizeden át vakarták a fejüket az asztrofizikusok egy megmagyarázhatatlan jelenség miatt, de most végre megoldódni látszik a Hold feletti mágneses folyamatok rejtélye.
Bár a Holdról régóta tudjuk, hogy nincs a Földéhez hasonló, globális védőpajzsa, az űrszondák bizonyos területek felett mégis váratlan és jelentős mágnesestérerősség-növekedéseket rögzítettek. Ezek a rövid ideig tartó, hirtelen megugró mágneses kilengések évtizedekig lázban tartották a szakmát, hiszen a Hold elvileg teljesen védtelen a kozmikus hatásokkal szemben. A megoldást végül egy olyan áramlástani jelenség, a Kelvin–Helmholtz-instabilitás adta meg, amely a Föld légkörében a látványos, hullámzó felhőalakzatok kialakulásáért is felelős.
A friss kutatások rávilágítottak, hogy a kulcs a száguldó napszél és a holdfelszín elszigetelt, mágneses régióinak drámai találkozásában rejlik. Amikor a Napból érkező plazmaáramlat beleütközik ezekbe a helyi mezőkbe, a két eltérő sebességű közeg határán vad örvények és hullámok keletkeznek.
A modern szimulációk bizonyították, hogy gyors napszél esetén ezek a lökéshullámok egészen nagy magasságokba továbbítják a mágneses jeleket, pontosan oda, ahol a műszerek korábban észlelték őket. Lassabb áramlásnál a folyamat a felszín közelében válik intenzívvé, majd másodlagos hullámként terjed tovább a magasba, tökéletes összhangban a korábbi űrmissziók méréseivel. Ez az áttörés nemcsak a Hold körüli láthatatlan folyamatokat teszi érthetővé, hanem a Mars és más, hasonlóan gyenge mágneses mezővel rendelkező bolygók titkaihoz is kulcsot adhat.
(Forrás: SciTechDaily, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet:
Felejtsd el a sci-fit: a Hold valójában egy biológiai rémálom az emberi testnek
A Holdra nem nyaralni megyünk, hanem túlélni.
Kisebb lett a Hold, és megállíthatatlanul tovább zsugorodik
A Hold nagyjából 50 métert veszített eddig a sugarából.
Minden borulhat, amit eddig Földön kívüli életről hittünk
Ez a felfedezés alapjaiban írja felül a Földön kívüli élet utáni kutatást.
