Ez a felfedezés alapjaiban írja felül a Földön kívüli élet utáni kutatást.
Sokáig evidenciának számított, hogy ha Földön kívüli életet keresünk, akkor csillagok körül keringő bolygókat kell vizsgálni. Egy friss kutatás azonban arra utal, hogy a világegyetem ennél jóval kreatívabb lehet. A Max Planck Intézet kutatói szerint
akár a csillagközi térben sodródó, úgynevezett kóbor bolygók holdjai is képesek lehetnek hosszú időn át lakható körülményeket fenntartani.
Ezek a bolygók eredetileg csillagok körül alakulnak ki, de a fiatal bolygórendszerek kaotikus gravitációs kölcsönhatásai könnyen kilökhetik őket az űr sötétjébe. A becslések szerint a galaxisban elképesztő mennyiségben létezhetnek: egyetlen csillagra akár húsz ilyen magányos világ is juthat, ami billiónyi potenciális bölcsőt jelent.
Korábban úgy gondolták, hogy ezek a bolygók és holdjaik túl hidegek az élethez, hiszen nincs csillag, ami melegen tartaná őket. A kutatók viszont rámutattak, hogy a bolygó és a hold közötti állandó gravitációs vonzás belső hőt termelhet, ami belülről melegíti az égitestet, így napfény nélkül is folyékony maradhat rajta a víz. Ez önmagában még kevés lenne, de ha a hold légköre hidrogénben gazdag – míg a szén-dioxid lecsapódik, a hidrogén extrém hidegben is gáz halmazállapotú marad –, az hatékonyan csapdába ejtheti a hőt.
A modellek szerint ilyen körülmények között akár 4,3 milliárd éven át is fennmaradhat a folyékony víz – vagyis nagyjából annyi ideig, mint amennyi idő alatt a Földön is kialakult és fejlődött az élet.
Bár ezeknek a különleges világoknak a közvetlen vizsgálatára ma még nincs technológiánk, a kutatás arra utal, hogy az élet nyomai talán nemcsak a csillagok körül, hanem a galaxis sötét, magányos zugaiban is rejtőzhetnek.
(Forrás: Science Alert, fotó: ESO/M. Kornmesser)
Ez is érdekelhet: