Úgy tűnik, a Hold nemcsak hűséges kísérőnk, hanem lassan, szinte észrevétlenül „elszív” egy keveset a Föld légköréből is.
A hetvenes évek Apollo-küldetései óta tudjuk, hogy a Hold felső talajrétegét alkotó regolitban víz, nitrogén, hélium és más illékony anyagok nyomai rejtőznek, ám sokáig vitatott volt, honnan származnak. Egy, a rangos Nature folyóiratcsalád Communications Earth & Environment lapjában frissen publikált tanulmány arra jutott, hogy a
Föld felső légköréből elszabaduló töltött részecskék már évmilliárdok óta eljutnak a Hold felszínére, ahol szó szerint beépülnek a talajba.
A folyamatban kulcsszerepet játszik a napszél és bolygónk mágneses mezeje, amelyek nem elzárják, hanem irányítják ezeket az ionokat.
Ez gyökeresen más képet fest, mint az a korábbi, nagyjából húsz éve uralkodó elképzelés, amely szerint a Föld mágneses pajzsa évmilliárdokkal ezelőtt elvágta ezt a kapcsolatot. A mostani kutatás szerint különösen akkor erős az anyagáramlás, amikor a Hold áthalad a Föld mágneses csóváján, amely a Nap felől érkező napszéllel ellentétes irányba nyúlik el. A számítógépes modellek alapján a mágneses erővonalak ilyenkor láthatatlan útvonalként vezetik a földi eredetű ionokat a Hold felé.
Ezek a részecskék megőrzik a Föld légkörének kémiai lenyomatát, mintha egy kozmikus archiváló rendszer részei lennének. Mindez azt jelenti, hogy a Hold felszíne akár 3,7 milliárd év földi légkörtörténetét is magában hordozhatja, amit a közelgő emberes és robotküldetések – például a NASA Artemis-programja vagy Kína holdmissziói – végre részletesen feltárhatnak.
(Forrás: LiveScience, fotó: NASA)
Ez is érdekelhet:
Meglepő hatással van a Földre a Mars
A Mars nemcsak egy vörös pont az égen, hanem egy csendes, mégis a mai napig meghatározó szereplő a Föld életében.
13 milliárd évvel ezelőtti szupernóva fényét sikerült megörökíteni
A Webb Űrteleszkóp most tényleg nagyon messzire nézett vissza az időben.
Olyan brutális kozmikus robbanás készülődik, hogy nappal is szabad szemmel láthatjuk
Az űrdetonáció mértékét jól mutatja, hogy még tízezer fényévről is látható lesz a Föld nappali égboltján.
