Azt hinnénk, hogy a Föld éghajlatát kizárólag a Nap és a saját pályája alakítja, pedig a háttérben egy jóval összetettebb kozmikus együttműködés zajlik. A jégkorszakok és felmelegedések váltakozását régóta a Milankovitch-ciklusokkal magyarázzuk, vagyis a Föld pályájának és tengelyének lassú, szabályos változásaival.

Csakhogy ezekre a mozgásokra nemcsak a Nap, hanem a szomszédos bolygók gravitációja is folyamatos hatással van. Eddig a Jupiter és a Vénusz számított a fő „karmestereknek”, egy friss elemzés azonban váratlan szereplőt emelt ki:

a Marsot.

Stephen Kane asztrofizikus és kutatócsoportja számítógépes szimulációkban játszott el azzal, mi történne, ha a vörös bolygó tömege a nullától akár a jelenlegi tízszereséig változna. Az eredmények szerint a Föld hosszú távú éghajlati ritmusai meglepően érzékenyen reagálnak erre a módosításra: miközben a 405 ezer éves, kozmikus metronómként működő ciklus stabil marad, a nagyjából 100 ezer éves jégkorszaki ütemek már erősen a Mars „súlyától” függenek.

Ha a Mars nehezebb lenne, ezek a ciklusok elnyúlnának és felerősödnének, amikor pedig a Mars hatását szinte teljesen kivonták a modellből, eltűnt egy kulcsfontosságú klímaciklus is, ami döntően befolyásolja, hogy a Föld mennyi napfényt kap több millió év alatt.

A vörös bolygó ráadásul még a Föld tengelyferdeségének változásába is beleszól, ami közvetlenül meghatározza az évszakok és a jégtakarók alakulását.

(Forrás: Science Alert, fotó: Getty Images)

Ez is érdekelhet: