A japán Kanszai repülőtér építészeti, mérnöki, technológiai, logisztikai csoda – másfelől pedig folyamatos probléma és hatalmas tanulság is.
Az 1960-as évekre világossá vált, hogy az oszakai nemzetközi repülőtér már nem tudja kiszolgálni az igényeket, bővíteni pedig nem lehetett, mert a lakosok a meglévő reptér zajszennyezése miatt is panaszkodtak.
A megoldás egy tengeren megépülő repülőtér lett az Oszakai-öböl délebbi részén – ez ellen csak a halászok tiltakoztak, amíg nem kaptak jelentős kompenzációt. A várostól távolabb lehetséges a napi 24 órás üzemelés, csak persze
a tengeren építkezni rengeteg pénzbe kerül, főleg egy földrengésveszélyes területen, ahol időnként tájfunok is pusztítanak.
1994-ben nyílt meg a Kanszai Nemzetközi Repülőtér, a második kifutópályáját 2007-ben adták át. A két, több mint 10 négyzetkilométeres mesterséges szigetet a partról egy négy kilométeres hídon lehet megközelíteni, évente közel 30 millió ember fordul meg a reptéren, és 200 ezer gépmozgás történik egy évben.
Már az építkezésénél jelentkeztek problémák: a tengerfenék, és így a létesítmény is jobban süllyedt, mint gondolták, ezért a világ legnagyobb, 1,7 kilométer hosszú terminálját hidraulikus emelőkkel lehet szintezni, nehogy eltörjön az épület.
A 90-es évek végére már nyolc métert süllyedt a sziget, ami 50%-kal nagyobb volt annál, mint amennyivel a tervezők számoltak,
és azóta is folyamatos küzdelem és folyamatos dollármilliárdos költség a vízfelszínen tartani Kanszait – de a becslések szerint 2050 után ez már nem fog sikerülni.
Erről a reptérről, a tervezéséről, problémáiról és a különlegességéről szól a Légiközlekedési Kulturális Központ kisfilmje.
(Nyitókép: Ankou1192/Wikimedia)
Ez is érdekelhet: