Egy nemzetközi kutatócsoport elektronmikroszkóppal rögzítette valós időben a folyamatot, amint az emberi hajszálnál ezerszer kisebb gyémánt nanotűk a gumihoz hasonlóan elhajlanak és megnyúlnak, majd visszatérnek eredeti formájukba.
Mintegy két év után sikerült felfedezniük azt, hogy a néhány száz nanométer átmérőjű, keskeny gyémánttűk 9 százalékkal képesek elhajolni, nyújtózni anélkül, hogy eltörnének.
A szabad szemmel jól látható gyémántkő rugalmassága egy százaléknál is kisebb, hasonlóan más kemény, rideg anyagokhoz, és ha megkísérlik hajlítani őket, akkor eltörnek. Csakhogy a gyémánttűket egy különleges folyamat révén, az úgynevezett kémiai gőzfázisú leválasztásban (CVD) növesztették, végső alakját pedig maratással alkották meg.
„Olyan meglepőek voltak az eredmények, hogy meg kellett ismételnünk a kísérleteket más körülmények között, hogy bizonyosak legyünk. Elvégeztük a mintadarabok részletes számítógépes szimulációját is, és hajlékonysági kísérleteket végeztünk, hogy megmérjük és meghatározzuk, milyen nagy lehet az a nyújtási stressz és terhelés, amelynek a gyémánt nanotűk képesek ellenállni anélkül, hogy eltörnének” – magyarázta Szubra Szuresz, a Szingapúri Nemzeti Egyetem professzora.
Ezzel bebizonyosodott, hogy ami lehetetlennek tűnik a hagyományos makro- és mikroszkopikus méretekben, az a nanovilágban megvalósítható,
amikor a teljes mintadarab csak néhány tucat vagy néhány száz atomból áll, és ahol nagy a térfogatarány. A felfedezés többek között utat nyithat gyémántalapú eszközök használata előtt az érzékelésben, az adattárolásban, az optoelektronikában, valamint az ultraerős nanoszerkezetekben is.
Ezt olvastad már?
(forrás: BBC, Gizmodo, MTI)
