Még a monarchia idején készült, és pont olyan célra újították fel, amire most használják.
Az országos havazás idején különleges jármű állt munkába Miskolcon, ahol a város ikonikus látványossága, a Lillafüredi-vízesés is befagyott. A villamospálya hóeltakarításában egy muzeális jelentőségű, 1910-ben épült önjáró villamos is részt vesz, amely a mai napig aktív szolgálatban áll a város közlekedésében, miután a Miskolci Közlekedési Vállalat megmentette a selejtezéstől, és új életet, valamint munkát adott neki.
A gép a Budapesti Villamos Városi Vasút Aréna úti főműhelyében készült még a monarchia idején, eredetileg motoros fedett teherkocsiként, akkoriban daruval felszerelve ipari feladatokra tervezték. Az elmúlt több mint egy évszázad során számos átalakításon esett át, motorcseréket, műszaki fejlesztéseket kapott, miközben minden korszak rajta hagyta a saját nyomát. Évtizedeken át Budapesten szolgált, több kocsiszínben is megfordult, majd a kilencvenes évek végén selejtezték. Sok hasonló korú jármű ekkor végleg eltűnt a közlekedésből, ebben azonban a Miskolc Városi Közlekedési Rt. meglátta a fantáziát.
Hóeltakarító járműként állt szolgálatba, és azóta minden télen, amikor az időjárás indokolja, munkába áll a villamospályán. Az évek során korszerűsítették, ma már két nagy teljesítményű vontatómotorral dolgozik, miközben megőrizte azt a robusztus felépítést és megbízhatóságot, amely miatt több mint száz éve használható. A járművet járművezető és többfős személyzet kezeli, feladata pedig az, hogy a villamosközlekedés a téli időszakban is biztonságosan és folyamatosan működhessen.
115 év néhány mondatban
Az önjáró villamos 1910-ben készült a BVVV (Budapesti Villamos Városi Vasút) Aréna (ma: Dózsa György) úti főműhelyében motoros fedett teherkocsiként, 64-es pályaszámmal. Akkor hossza 7000 mm, a tengelytávja pedig 3200 mm volt. A kocsit 2x35 LE-s D80-as motorral, valamint az ajtajainál egy-egy 1000 kg teherbírású emelődaruval szerelték fel.
A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSzKRt) 1923. január elsején 7011-re, majd 1940. február 18-a után 7016-ra számozta át. Élete első fordulópontja 1963. december 29-én történt, amikor a Dózsa főműhelyben önjáró motoros hóseprővé építették, 2x75 LE-s TS 100-as típusú motort kapott, szolgálati helye pedig az Angyalföldi Kocsiszín lett.
1968. szeptember 27-i dátummal korszerűsítették, B935 típusú seprőmotort kapott, 1977-ben újabb átalakításon esett át: október 13-i dátummal kapott fővizsgája keretében RT 5,6/14 típusú vontatómotort, CL2-es légsűrítőt, pantográf áramszedőt és új fékrendszert a Füzesi főműhelyben. 1978. október 31-én 7131-re számozták. 1986. december 29-i dátummal elhagyta Angyalföldet, és Zugló kocsiszínbe helyezték át. Utolsó általános főjavítását 1993. szeptember 13-án kapta a BKV Fehér úti főműhelyében, majd 1995. július 13-án szerezte utolsó budapesti fővizsgáját.
1997. október 2-án három társával együtt selejtezték, de mégsem vált a lángvágó martalékává, mivel a Miskolc Városi Közlekedési Rt. (MVK Rt.) megvásárolta a BKV-tól. 1997. december 4-én szállították el őt a Száva kocsiszínből az MVK Rt. telepére, majd 1997. december 19-én miskolci hatósági vizsgáját is megkapta. Első miskolci hóseprésére – hó hiányában – csak 1998. december ötödikén került sor.
(Forrás: Midmar Miskolci Idegenforgalmi Marketing)
Ez is érdekelhet: