Tizenegy óceániai kutató nem akármilyen tanulmányt közölt az amerikai geológiai társaság folyóiratának (GSA Today) a legújabb számában: szerintük ugyanis létezik egy újabb kontinens, amely több ezer éven át bujkált előlünk az óceánfelszín alatt.
„Természetesen ezt nem egy hirtelen felfedezésnek kell elképzelni, inkább egy fokozatos felismerésnek
– írták a tanulmányban a kutatók, akiknek a többsége az újonnan felfedezett (vagy inkább megállapított) kontinensen, Zélandián (angolul Zeelandia) él, merthogy az Ausztráliától teljesen elkülönülő, 4,6 millió km2-es kontinentális kéregnek része Új-Zéland és Új-Kaledónia is.
Egyébként – mint ahogy a tanulmányban is utalnak rá – Zélandiáról már hallhattunk jó néhány évvel ezelőtt. Egy amerikai geofizikus, Bruce Luyendyk volt az, aki
ezzel a kifejezéssel illette a 200 millió éves szuperkontinensből, Gondwanából, valamint Új-Zélandból és Új-Kaledóniából letöredezett, majd az óceánfelszín alá süllyedt földrészeket még 1995-ben.
Persze neki esze ágában nem volt ezzel egy új kontinenst leírni, azonban a kutatóknak nemrég sikerült megállapítaniuk új műholdfelvételek és kőzetminták révén azt, hogy Zélandia annak dacára, hogy „elmerült” a Csendes-óceánban, mégsem töredezett, hanem valóban egyetlen egységes földrésznek tekinthető.
Bruce Luyendiyk úgy véli, hogy a szakemberek el fogják fogadni az óceániai kutatók következtetését, így jó esély van rá, hogy bővüljön a Földön számon tartott kontinensek száma. A leggyakoribb felosztás szerint 7 kontinenst tartunk számon: Európa, Ázsia, Afrika, Észak-Amerika, Dél-Amerika, Ausztrália és Antarktisz;
de azért Zélandia előtt is jókat lehetett vitatkozni a kontinensek pontos számáról, ugyanis mást mond a geológia, mást a természetföldrajz és mást a társadalomföldrajz
– gondoljunk csak az olyan „határesetekre”, mint Európa és Ázsia (Eurázsia), Észak- és Dél-Amerika (Amerika), és ne felejtsük el Óceániát sem, amelyet sokan Ausztráliával együtt értelmeznek kontinensként.
(via)